Poroszkay Béla
| Poroszkay Béla | |
 | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | 1919. október 22. (72 évesen)[1] Nagybecskerek[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Poroszkay Béla témájú médiaállományokat. | |
Poroszkay Béla Péter János (Szántova, 1847. szeptember 27. – Nagybecskerek, 1919. október 22.) vármegyei főügyész, hitelszövetkezeti hálózat-alapító, agrárius szakíró, királyi tanácsos
Pályafutása
Poroszkay Ignác mérnök, író és Kováts Katalin gyermeke. Elemi iskoláit a Bács vármegyei Szántován végezte el, majd középiskolába Székesfehérváron járt. A jogi pálya mellett kötelezte el magát, jogi egyetemi tanulmányait Budapesten, Bécsben és Prágában végezte el. 1873-ban nevezték ki Torontál vármegye alügyészévé, s már egy év múlva, 1874-ben főügyészi rangba került. Széles körű tanulmányutakat tett, szinte valamennyi földrészen járt: Német-, Francia-, Olasz-, Svédországban, Angliában, Oroszországban, Norvégiában és Amerikában, ahol főleg a gazdasági és szövetkezeti intézményeket választotta tanulmányozása tárgyául. Már az 1880-as években mozgalmat indított a délvidéki szövetkezetek alapítása érdekében és meghonosította a Torontál megyei községi takarékpénztárakat. 1896 óta száznál több hitelszövetkezetet alapított megyéjében, s a Torontál megyei Központi Hitelszövetkezet elnöki tisztét is betöltötte. Agrárius szemléletű volt, agrárpolitikai, társadalmi, szövetkezeti témájú cikkeket írt a Torontálba, a Nagybecskereki Hírlapba, s a Hazánk gazdasági rovatának állandó munkatársaként is publikált. Sokat tett a nagybecskereki iparvállalatok (cukorgyár), a szövetkezeti gabonaraktárak létesítése érdekében. Elnöke volt az 1909-től Nagybecskereken működő Torontáli agrárbank Rt.-nak,[2] vezérigazgató elnöke az 1896-ban létrehozott Torontál vármegyei központi hitelszövetkezetnek,[3] s az 1917-ben alapított nagybecskereki Téglagyári és Építőipari Részvénytársaságnak is igazgatósági tagja volt.[4] 1916. augusztus 30-án az uralkodó királyi tanácsosi címmel ruházta fel.[5] 1895-ben Nagybecskerek rendezett tanácsú város határában három tagban 211 kataszteri hold, főként szántóként hasznosított földbirtoka volt, az átlaghoz képest kiemelkedő szarvasmarha- (49) és ló- (28) állománnyal.[6]
Művei
- Miért van szükség vidéki központi hitelszövetkezetekre? Nagybecskerek, 1901, 15 o.
- Über die Wichtigkeit und den Nutzen der Getreide-Verkaufs-Genossenschaften. Nagybecskerek, 1902, Pleitz ny., 35 o.
- A Szövetkezeti magtáraknak különös fontossága hazánkban. Nagybecskerek, 1902, Pleitz ny., 43 o.
- Gazdasági érdekképviselet. Nagybecskerek, 1903, 33 o.
- A délvidéki forrongás. Hazánk, 1904. február 23. 46. szám
- Szövetkezeti intézményeink kiépítése. Szövetkezeti és nemzetiségi politika. [Kiad. a] Torontálmegyei Szövetkezetek Szövetsége. Nagybecskerek, 1918, Pleitz ny. 36 o.
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Országos Széchényi Könyvtár. Országos Széchényi Könyvtár
- ↑ Kormos Alfréd (szerk.): Magyar Pénzügyi Compass 2. kötet, 1917–1918 (Budapest, 1918), 614. o.
- ↑ Kormos Alfréd (szerk.): Magyar Pénzügyi Compass 2. kötet, 1917–1918 (Budapest, 1918), 616. o.
- ↑ Központi Értesítő, 1918. február 7. 11. szám, 270. o.
- ↑ MNL OL K 19. Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára – Királyi könyvek, 73. kötet, 339–340. oldal
- ↑ A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtár (1897) A) Magyarország. VI. Tisza-Maros szöge 5. Torontál vármegye, 458–459. o.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XI. (Popeszku–Rybay). Budapest: Hornyánszky. 1906. 46−47. o.
- Gyászjelentése. OSZK−Pannon Egyesített Digitális Archívum