Prószék
Prószék (Prosiek) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | |||
Kerület | Zsolnai | ||
Járás | Liptószentmiklósi | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1280 | ||
Polgármester | Ivan Trnovský | ||
Irányítószám | 032 23 | ||
Körzethívószám | 044 | ||
Forgalmi rendszám | LM | ||
Népesség | |||
Népsűrűség | 15 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 589 m | ||
Terület | 12,67 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
Prószék weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Prószék témájú médiaállományokat. | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Prószék (szlovákul Prosiek) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban.
Fekvése
Liptószentmiklóstól 12 km-re északnyugatra, a Liptói víztározó északi partja közelében, a Prószéki-völgy kijáratánál fekszik.
Története
Területe az újkőkortól kezdve folyamatosan lakott volt. Határában a vonaldíszes kerámiák népének, a puhói kultúrának, valamint hallstatti, La Tène-i és római kori települések nyomait találták meg. Egykor szláv telep is volt a Hrádek tövében. A falut a 13. században a közeli Szielnic lakói telepítették, több birtokosa is volt. 1287-ben már említik a Prószéki-patak és Szielnic között fekvő falut, név szerint azonban csak 1352-ben „Prezeky” alakban szerepel az írott forrásokban. 1353-ban „Prozyk”, 1391-ben „Prozek” néven említik. 1391-ben a Joób és Kubinyi családok birtoka. 1784-ben 20 házzal és 171 lakossal a Joób, 23 házzal és 194 lakossal a Kubinyi családok osztoztak rajta. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Jób Proszek, Kubinyi Proszek. Két falu Liptó Vármegyében; földes Ura amannak Jób Uraság; ennek pedig Kubínyi Uraság, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Sz. Annához közel, mellynek egygyik filiája, legelőjök elég van, és fájok tűzre; de mivel földgyeiknek egy része sovány, hegyes, azért nehezen is míveltetnek, épűletre fájok nints, második osztálybéliek.”[1] 1828-ban 58 házában 536 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Prószek (Jób és Kubinyi), két egymás mellett lévő tót falu, Liptó vmegyében, 104 kath., 407 evang., 5 zsidó lak. – Szép erdő; sovány föld. Kath. filial szentegyház. Ut. p. Berthelenfalva.”[2] A 19. század közepén csatolták hozzá Alsó- és Felsőadjel falvakat. A trianoni diktátumig Liptó vármegye Németlipcsei járásához tartozott. 1974-ben a hozzácsatolt falvakat elnyelte a víztárózó feltöltésekor annak vize.
Alsóadjel, Felsőadjel
Egykor hozzá tartozott a víztározó vizével elöntött Alsó- és Felsőadjel falu. A két települést 1735-ben „Zadiel” néven említik először. Birtokosai az Andaházy, Joób és Schlachta családok voltak. 1784-ben 13 házában 62 lakos élt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZADIEL. Tót falu Liptó Várm. földes Urai több Urak, fekszik Tarnócznak szomszédságában, mellynek filiája; határja néhol sovány.”[1] Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a falukról: „Zagel (Alsó-), máskép Bölcsháza, Liptó vm. tót falu, 6 kathol., 28 evang., 3 zsidó lak. Ut. p. Okolicsna.”; „Zagel (Felső-), Liptó m. tót falu, 6 kath., 37 evang. lak. Fürészmalom. Derék erdő. F. u. Jób.”[2] A 19. század közepén egyesítették Prószékkel.
Népessége
1910-ben 367, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 199 lakosából 196 szlovák volt. 2011-ben 197 lakosából 189 szlovák.
Nevezetességei
- Portugáliai Szent Erzsébetnek szentelt római katolikus templomát a 14. század elején gótikus kápolnának építették, később reneszánsz stílusban átalakították, majd bővítették és 1880-ban neoklasszicista homlokzatot kapott.
- Kastélya a 16. században épült reneszánsz stílusban, a 19. században klasszicista stílusban újították fel.
- Határában fekszik Szlovákia legszebb és leglátogatottabb völgye: a Prószéki-völgy, melyet különféle alakzatú sziklaszirtek, vízesések és barlangok szegélyeznek.
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ 2,0 2,1 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.