Réger Zita
| Réger Zita | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Veszprém |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | osztályvezető |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1969) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (EE-98. fülke)[1][2] |
Réger Zita (Veszprém, 1944. november 1. – Budapest, 2001. január 4.) nyelvész, az antropológiai nyelvészet és a gyermeknyelvi kutatás nemzetközi hírű alakja.
Életpályája
Klasszika-filológusnak készült, majd az 1970-es évek elején kezdett magyar-lovári (cigány) kétnyelvű gyermekek nyelvelsajátításával, illetve nyelvfejlődésével foglalkozni. Az elsők között mutatott rá, hogy kétnyelvűségből fakadó hátrányok leküzdésére csak integrált osztályokban van reális esély. Az 1980-as évektől munkatársaival több, nagyszabású pszicho- és szociolingvisztikai kutatást végzett, érdeklődése homlokterébe ekkor az anya-gyermek kommunikáció és a nyelvi szocializáció réteg- és közösségspecifikus sajátosságai kerültek.
Munkássága
Vekerdi Józseffel folytatott vitájában meggyőzően bizonyította, hogy a csak szóbeliségben létező, kisebbségi nyelvek vizsgálatára a normatív szemléletű, ún. "nemzeti" nyelvtudomány alapjaiban alkalmatlan. Felismerte, hogy a nyelvi hátrányként ismert jelenségcsoport oka nem az eltérő anyanyelv, hanem a többségitől eltérő nyelvi szocializáció és normarendszer. „Utak a nyelvhez – nyelvi szocializáció, nyelvi hátrány” c. könyve több egyetemen és főiskolán tananyag.
Jegyzetek
Források
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
