Rózsás János

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Rózsás János
Élete
Született1926. augusztus 6.
Budapest
Elhunyt2012. november 2. (86 évesen)
Nagykanizsa
Nemzetiségmagyar magyar
Pályafutása
Első műveKeserű ifjúság
Fontosabb műveiGulag Lexikon
KiadóiPüski
Rózsás János aláírása
Rózsás János aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsás János témájú médiaállományokat.

Rózsás János (Budapest, 1926. augusztus 6. – Nagykanizsa, 2012. november 2.) magyar író, nyugalmazott könyvelő, német-orosz műszaki tolmács. 1944–53 között kilenc éven át ártatlanul politikai fogoly volt a Gulágon. Könyvei a rendszerváltás előtt csak külföldön jelenhettek meg, 1997-től lett a Magyar Írószövetség tagja.

Élete

Budapesten született vidékről származó munkáscsaládba. Apja szobafestő, anyja háztartásbeli. Családja 1918-ban a szerb megszállás elől menekülve került átmenetileg Bu­da­pestre. Nagy szegénységben éltek, hároméves korában nagyszüleihez került egy göcseji kis faluba. Hatéves korában került vissza a szüleihez Újpestre. Az első elemi után a másodikat Budán, a Krisztina téri iskolában járta, majd harmadikos korában Nagykanizsára költöztek és ott fejezte be az iskolát. A négy polgári elvégzése után, 1940-ben, tizennégy éves korától dolgoznia kellett. A nagykanizsai áramszolgáltató vállalatnál volt segédtisztviselő. A munkához esti tanfolyamon gyors- és gép­írói képesítést szerzett és német nyelvtudását is fejlesztette. 1942. július elsejétől a bánokszentgyörgyi majd később a borsfai körjegyzőségen dolgozott. Amikor apját besorozták katonának és frontszolgálatra vitték, akkor hazaköltözött anyjához. 1944 júniusától Nagykanizsán, a MAORT Központi Javítóműhelyének vezető főmérnöke mellett lett tit­kár és magyar-német levelező.[1] 1944 szeptemberében őt is besorozták, és novemberben mint már katonai előképzésben részesült leventét mozgósították. Minden kü­lönösebb további kiképzés nélkül, harci feladattal bízták meg alakulatát Marcali térségében. A harcok során 1944. decem­ber 22-én többekkel együtt hadifogságba esett.[1] 1944 decemberében a Vörös Hadsereg letartóztatta. Az volt a vád ellene, hogy önként harcolt a Szovjetunió ellen mint magyar levente.[2] Letartóztatása után az odesszai börtönbe szállították, majd Ukrajnában, a nyikolajevi, és később a herszoni munkatáborba hurcolták. 1946 őszétől az észak-uráli Szolikamszk lágerkörzetébe került, ahol fakitermelésen dolgoztatták.[1] 1944–1953 között összesen kilenc évig a szovjet Gulag kényszermunkatáboraiban sínylődött. Rabsága idején egy ideig kazak lágerben is volt, ahol találkozott Alekszandr Szolzsenyicinnel, akivel ott három évet töltött együtt.[2] Hazatérte után 1954 januárjától könyvelőként dolgozott a nagykanizsai járási tanács pénzügyi osztályán. Mindenkitől eltitkoltan esténként a szovjet rabsága történetét elkezdte írni, melynek a Decembertől decemberig címet adta és 1955 novemberére készült el vele. 1954 decemberében megnősült. Felesége Magyar Magdolna, akivel gyerekkora óta jól ismerték egymást, hiszen egy házban nőttek fel. Három gyermekük született: Antal (1955), László (1957) és Magdolna (1959). A munka és család mellett folytatta a tanulást, közgazdasági technikumban leérettségizett, és oroszból felsőfokú állami nyelvvizsgát, majd tolmácsvizsgát tett. Dolgozott a Nagykanizsai Bútorgyárban és a Kanizsa Sörgyárban is.[1] 1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta, azonban az államvédelmi szervek továbbra is megfigyelték, telefonját lehallgatták.[3] A lágerekben megtépázott egészsége méginkább megromlott, 1983 júniusától rokkantnyugdíjas lett. 1978-ban készült el a teljes, kilenc esztendős rabsága emlékeinek irodalmi feldolgozásával. Akkoriban ez nem jelenhetett meg Magyarországon, ezért Borbándi Gyula irodalomtörténész kiadásában Münchenben jelent meg magyar nyelven. Az első kötet Keserű ifjúság címmel 1986-ban, a második Éltető reménység címmel 1987-ben. Budapesten 1989 decemberében Koltay Gábor, a Szabad Tér Kiadó igazgatója adta ki Keserű ifjúság címmel a két írást egyben,[1] majd 2000-ben Püski Sándor is.[4] A Magyar Írószövetség 1997-ben vette fel tagjai közé.[1] 2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével, valamint Zala megye díszpolgára címmel tüntették ki.[5]

Művei

  • Keserű ifjúság (München, 1986)
  • Éltető reménység (München, 1987)
  • Duszja nővér (Nagykanizsa, 1995)
  • GULAG-lexikon (Budapest, 2000)
  • Leventesors. A leventeintézmény története, 1921-1945; Hármas Halom Baráti Kör–Trianon Társaság Nagykanizsai Szervezete, Nagykanizsa, 2005
  • Válogatott írások; Rajnai Miklós, Nagykanizsa, 2008 (A magyar műveltség kincsestára)
  • Schwester Dusja. Ein belebender Sonnenstrahl in Sibirie. Ein Ungar im Gulag (Duszja nővér); németre ford. Rózsás László; Gryphon, München, 2005
  • A Nagy-Magyarország-emlékmű Nagykanizsán; szerk. Rajnai Miklós, Rózsás János, Szemenyey-Nagy Tibor; 8. átdolg., bőv. kiad.; Nagy-Magyarország-emlékmű Szoborbizottsága, Nagykanizsa, 2006
  • Gulag lexikon; Rajnai Miklós, Nagykanizsa, 2008 (A magyar műveltség kincsestára)
  • Fogságom naplója és egyéb irodalmi munkáim sorsa. "Habent sua fata libelli..."; Balaton Akadémia, Keszthely, 2011 (Szent György könyvek)
  • Leventesors. A leventeintézmény története, 1921-1945; Rózsás János, Nagykanizsa, 2012

Kitüntetései és díjai

Jegyzetek

  1. ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 1,4 1,5 Elhunyt Rózsás János - életrajz. kanizsahir.hu, 2012. november 2. [2015. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  2. ↑ 2,0 2,1 Rózsás János, Szolzsenyicin rabtársa. Erdélyi Napló, 2008. augusztus 6. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 26.)
  3. ↑ Keserű felnőttkor (Szolzsenyicin, Rózsás János és az állambiztonság), Magyar Narancs, 2013. december 7.
  4. ↑ Keserű ifjúság – Éltető reménység a Püski Kiadónál
  5. ↑ Rózsás János bemutatása. gulag.hu. [2009. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 26.)

További információk

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Rózsás_János&oldid=192544”