Raisza Makszimovna Gorbacsova
| Raisza Makszimovna Gorbacsova | |
 | |
| Fotó 1989-ből | |
| Született |
1932. január 5. Rubcovszk |
| Elhunyt | 1999. szeptember 20. (67 évesen) Münster |
| Állampolgársága | orosz (1991. december 26. – 1999. szeptember 20.) |
| Nemzetisége | orosz |
| Házastársa | Mihail Szergejevics Gorbacsov |
| Gyermekei | egy gyermek: Irina |
| Szülei | Alexandra Titarenko Maxim Titarenko |
| Foglalkozása | filozófia, szociológia |
| Iskolái | egyetem |
| Kitüntetései | Krupszkája-érem |
| Halál oka | leukémia |
| Sírhelye | Novogyevicsi temető[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Raisza Makszimovna Gorbacsova témájú médiaállományokat. | |
Raisza Makszimovna Gorbacsova (oroszul: Раиса Максимовна Горбачёва), lánynevén Tyitarenko (Rubcovszk, Szovjetunió, 1932. január 5. – Münster, Németország, 1999. szeptember 20.) orosz társadalmi személyiség, Mihail Gorbacsov felesége.
Életrajz
Raisza Tyitarenko szülőhelye Nyugat-Szibériában van (ma: Altáji terület). Apja, Makszim Tyitarenko vasúti mérnök volt, eredetileg ukrajnai. Anyja, Alekszandra Petrovna tősgyökeres szibériaiként született. A család az apa foglalkozása miatt gyakran költözött. Raisza gyerekkorát Szibériában és az Urálban töltötte. 1949-ben kitűnően, aranydiplomával érettségizett Sztyerlitamakban. Ennek köszönhetően felvételi nélkül kerülhetett be a moszkvai egyetemre, ahol filozófia szakra járt (1950). Az egyetemi kollégiumban ismerkedett meg későbbi férjével, Gorbacsovval, aki a jogi karon tanult. 1953-ban összeházasodtak. Az egyetem befejezését követően aspirantúrába kezdett. Rövidesen azonban férjét követve a Sztavropoli határterületre költözött. Ott négy évig nem jutott szakmájának megfelelő munkához, így egyedül Gorbacsov fizetéséből éltek, aki a helyi Komszomolban dolgozott. 1957-ben lányuk született: Irina. Ugyanebben az évben egy társbérlethez jutottak, két nagyméretű szobával. Sztavropolban Raisza Gorbacsova a Znanyije nevű társaságnál talált lektori munkát és a helyi egészségügyi főiskolán filozófiát tanított, ugyanakkor szociológia disszertációján is dolgozott a sztavropoli mezőgazdasági főiskolán. 1967-ben Moszkvában védte meg disszertációját, és filozófiai kanditátusi fokozatot nyert. 1978-ban (más adatok szerint 1976-ban) a család Moszkvába költözött. Gorbacsov SZKP főtitkárrá választásáig Raisza Gorbacsova a Moszkvai Egyetemen oktatott, miközben folytatta Znanyije-beli munkáját is. Miután 1985-ben Gorbacsovot az SZKP főtitkárává választották, kezdődött meg Raisza Gorbacsova társadalmi tevékenysége is. Lihacsov és Mjasznyikov akadémikussal és másokkal együtt létrehozta a Szovjet Kultúra Alapítványt és annak elnökségi tagjává vált. Gorbacsovnak köszönhetően is ez az alapítvány támogatta aztán többek között a Rubljovról elnevezett régi orosz kultúra és festészet múzeumát, a Marina Cvetajeva Múzeumot, és sok mást is. Ugyancsak támogatták építészeti emlékek helyreállítását, és a kulturális múlt sok örökségének ápolását, restaurálását, összesen mintegy 100 millió dollár értékben.
Mint a főtitkár, később az elnök felesége, rendszeresen fellépett a nyilvánosság előtt, részt vett a delegációkban, beszédeket mondott, szerepelt a televíziók képernyőjén. Külföldön élénken érdeklődtek iránta, szimpátiával viseltettek iránta. 1987-be a brit Woman’s Own folyóirat szerint ő volt Az év hölgye. Az 1991-es Gorbacsov elleni puccs egészségét megviselte, egy enyhe agyvérzést követően látása is megromlott. 1999-ben leukémiát diagnosztizáltak nála. A betegséget kiváltó okok között feltételezték az 1949-es szemipalatyinszki atomkísérleteket, az 1986-os csernobili katasztrófát (Raisza Gorbacsova ugyanis nem sokkal az esemény után ott járt), korábbi kezeléseket és az elviselt stresszt is. Férje és lánya kíséretében Münsterbe utaztak, ahol a vesztfáliai egyetem hírneves klinikáján kezelték, de meggyógyítani nem sikerült. Hatvanhét éves korában hunyt el. Lánya, Irina Virganszkaja orvosegyetemet végzett, ma a Gorbacsov Alapítvány elnökhelyettese.[2]
Románc
Raisza Gorbacsova halálának tizedik évfordulóján hét kedvenc románca jelent meg egy CD-n, ami kereskedelmi forgalomba nem került, viszont egy jótékonysági árverésen publikálták Londonban. A lemezen maga Mihail Gorbacsov és Andrej Vlagyimovics Makarevics (Masina Vremenyi együttes) énekel.[3]
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Горбачёва, Раиса Максимовна című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
- Раиса. Памяти Раисы Максимовны Горбачёвой. – М.: Вагриус, 2000, 319 с ISBN 5-264-00432-3.
- Водолазская Е. С. Раиса Горбачёва. Серия «След в истории». Ростов н/Д: Феникс, 2000. – 320 с.
- В. Ратманский. Первая леди. Иинтервью Р. М. Горбачёвой\\Зеленоград.- газета «Сорок один».-1999.-№ 15.-18 февраля.-с.1,3