Red Norvo

Red Norvo
William P. Gottlieb felvétele, 1947
Életrajzi adatok
Születési név	Kenneth Norville
Született	Beardstown
Elhunyt
Sírhely	Woodlawn Memorial Cemetery
Házastársa	Mildred Bailey aztán: Eve Rogers
Pályafutás
Műfajok	dzsessz
Hangszer	vibrafon
Tevékenység	dzsesszzenész zenekarvezető karmester zeneszerző
Kiadók	Savoy Records
Red Norvo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Red Norvo témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Red Norvo (Beardstown, 1908. március 31. – Santa Monica, 1999. április 6.) amerikai vibrafonos. Amerikai zenész volt, a dzsessz egyik korai vibrafonistája. „Mr. Swing” néven emlegették. Egyike volt azoknak, akik már xilofont, a marimbát és a vibrafont is használtak a dzsesszben. Lemezei közül emlékezetes a „Dance of the Octopus” a „Bughouse”, a „Knockin' on Wood”, a „Congo Blues”, „Hole in the Wall”.

Pályakép

Norvo 1925-ben Chicagóban kezdte a zenészpályát a The Collegians nevű zenekarban. Másutt akkor már játszott az akkoriban szokatlan marimbán egy olyan együttesben, amelyben mindenki marimba játékos volt. Ezután egy tánczenekara volt Milwaukee-ban és rádiózott Chicagóban. 1931-ben találkozott leendő feleségével, Mildred Bailey-vel egy Paul Whitemannel készült sorozatban. Belépett Paul Whiteman nagyzenekarába, amelyet 1934-ben hagyott el Bailey-vel egy közös oktettben fellépni. 1934-ben megalakították a swing szeptettet. 1935-ben született első slágere: „I Surrender Dear”. Ezután már sorra újabb slágerei jelentek meg. 1936-ban együttesét nagyzenekarrá bővítette. 1945-ben Benny Goodmannél (Charlie Parker és Dizzy Gillespie), 1946-ban Woody Hermannél játszott; 1947-ben felvételt készített a Julia Lee Boy Friends-szel. 1947-ben Hollywoodban telepedett le második feleségével. A vibrafon, gitár és basszus akkoriban szokatlan kombinációjával triója volt, Mundell Lowe-val és Red Kelly-vel, 1950-ben pedig Tal Farlow-val (gitár) és Charles Mingusszal (basszusgitár). Az 1958-as Rivals című melodrámában (1958) Norvo szerepet kapott egy dzsesszzenekar tagjaként. A főszereplők Frank Sinatra, Tony Curtis és Natalie Wood voltak. 1959-ben Norvo zenekara Ausztráliában játszott Frank Sinatrával. 1968-ban a Berlin Jazz Days-en játszott. Norvo egészen az 1980-as évekig volt aktív, amikor egy agyvérzés lehetetlenné tette a további fellépéseket. Élete végéig folytatta a zeneszerzést.

Albumok

• Red Norvo Improvisations (1944)
• Red Norvo's Fabulous Jazz Session (1945)
• Move! (1950; trio with Tal Farlow & Charles Mingus)
• The Red Norvo Trios (1953-55)
• Just A Mood (1954-55)
• Red Norvo with Strings (1955)
• Vibe-Rations in Hi-Fi (1956)
• Midnight on Cloud 69 (1956)
• Music to Listen to Red Norvo By (1957)
• 'Hi-Five (1957)
• Ad Lib with Buddy Collette (1957)
• Some of My Favorites (1957)
• Naturally! (1957)
• The Forward Look (1957)
• Red Plays the Blues (1958)
• Red Norvo in Hi-Fi (1958)
• Windjammer City Style (1958)
• The Red Norvo Quintet (1962)
• Pretty Is the Only Way to Fly (és Charlie Parker, 1962)
• Rose Room (1969)
• Vibes a la Red (F1974-75)
• The Second Time Around (1975)
• Red In New York (1977)
• Live at Rick's Cafe (1979)
• Red and Ross (1979)
• Just Friends (1983)

Antológia

• The Chronological 1933-36
• The Chronological 1937-38
• The Chronological 1938-39
• The Chronological 1939-43
• The Chronological 1943-44
• The Chronological 1944-45
• The Chronological 1945-47
• The Chronological 1950-51

Források

• https://www.allaboutjazz.com/musicians/red-norvo
• https://www.allmusic.com/artist/red-norvo-mn0000452088/biography

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Red Norvo című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.