Regina Carter
| Regina Carter | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1966. augusztus 6. (58 éves) Az adatok szerializációja sikertelen |
| Származás | afroamerikai |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Híres dal | Higher Ground |
| Hangszer | jazz violin |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| Regina Carter weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Regina Carter témájú médiaállományokat. | |
Regina Carter (Detroit, 1966. augusztus 6. –) amerikai dzsesszhegedűs. James Carter szaxofonos unokatestvére.
Pályafutása
Carter Detroitban született családja három gyermekének egyikeként. Kétéves korától már zongorázott, hallás után eljátszott dallamokat bátyja zongoratanárának. Miután szándékosan rossz utolsó hangot ütött le egy házikoncerten, a zongoratanára azt javasolta neki, hogy inkább hegedüljön. Édesanyja négyéves korában beíratta a Detroit Community Music School-ba, ahol valóban hegedülni kezdett. Közben még zongorázni is tanult, azonkívül sztepptáncra és balettre is járt. Bár Regina Carter klasszikus hegedűsnek tanult, fokozatosan a dzsessz felé fordult. 15 éves korától popzenét is kezdett játszani. Arra törekedett, hogy az egyik legismertebb dzsesszhegedűs legyen. Két évet Európában volt, ahol egy német-amerikai rádióban játszott. Visszatérve Detroitba, Marcus Belgrave-vel dolgozott és csatlakozott a Straight Ahead női együtteshez. Az 1990-es évek elején New Yorkba költözött, ahol először Mary J. Blige-vel és a Black Rock Coalition együttessel lépett fel. Két évig a New York-i String Trio tagja volt. 1997-ben turnézott Wynton Marsalis-szal a Blood On The Fields című oratóriumban. Dolgozott Cassandra Wilsonnal, Lauryn Hilllel, Max Roach-al, Aretha Franklinnel, Billy Joellel, Oliver Lake-kel, Dolly Partonnal, Danilo Pérezzel, Joe Jacksonnal is.
Lemezválogatás
- 2020: Regina Carter Freedom Band
- 2014: Southern Comfort
- 2010: Reverse Thread
- 2006: I'll Be Seeing You
- 2003: Paganini-After A Dream
- 2001: Freefall & Kenny Barron
- 2000: Motor City Moments ( & James Carter, Barry Harris, Lewis Nash)
- 1998: Rhythms of the Heart ( & Kenny Barron, Marcus Belgrave, Cassandra Wilson)
- 1997: Something for Grace
- 1995: Regina Carter
Díjak
- 2006: Genius Award[1]
- 2014-től egymás után ötször nyerte el a legjobb dzsesszhegedűsnek járó Down Beat-díjat
- 2001-ben ő lett az első dzsesszzenész, aki egy 250 éves Guarneri-hegedűn játszhatott, amely korábban a Niccolò Paganinié volt
- Háromszor jelölték Grammy-díjra
Filmek
- Regina Carter az IMDb-n
Jegyzetek
- ↑ MacArthur Fellows Program
Források
- https://www.allaboutjazz.com/musicians/regina-carter-violin
- https://case.edu/maltzcenter/CJO6
- https://www.laphil.com/musicdb/artists/987/regina-carter
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Regina Carter című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
