Reményi Mihály
| Reményi Mihály | |
| Született | Reismann Mihály Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | 1939. június 23. (71 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Morgenstern Mária (h. 1891–1939)[1] |
| Gyermekei | négy gyermek: Reményi László |
| Foglalkozása |
|
Reményi Mihály, születési és 1889-ig használt nevén Reismann Mihály[2] (Pest, 1867. szeptember 15. – Budapest, 1939. június 23.) magyar hangszerkészítő és hangszerkereskedő, nemzetközi hírű, illetve törvényszéki hangszer-szakértő, a Reményi hangszertelep nevű cég és a Reményi-díj megalapítója.
Élete
Reismann Ignác szobafestő és Kohn Teréz fiaként született.[3] Kezdetben hegedülni tanult Reményi Ede hatására, aki csak névrokona volt. 14 éves korában kezdett érdeklődni a hegedűkészítés iránt. Bartek Edénél, Nemessányi Sámuel utódánál kezdte a hangszerészképzést. 1883-ban id. Tanczer Györgynél folytatta a tanulmányait 1885 szeptemberéig, amikor felszabadult. 1886 és 1887 folyamán Ferenczy Sándor, 1887-től 1889-ig Pilát Pál segédjeként dolgozott. Saját műhelyét 1890. július 22-én a Koronaherceg utcában nyitotta meg. Fél év után átköltöztette üzletét a Király utca 44. szám alá. Innen 1905-ben az 58. szám alá települt, majd a 60. szám alatti ingatlannal többemeletes áruházzá bővítette üzletét. Az első években a budai Márványmenyasszony étteremben hegedült. Az 1896-os millenniumi kiállításon Stradivari-, Guarneri-, és Maggini-utánzatokkal szerepelt. Speciális olajlakkot mutatott be, amely átlátszóvá tette a hangszer felületét. Első szakmai díját Pécsett szerezte 1907-ben. 1925-ben ezüstkoszorús mester címet nyert vonósnégyesével és egy olyan hegedűvel, ami a „Greffuhle” Stradivari másolata volt. Munkáját elismerte Hubay Jenő hegedűs és Popper Dávid gordonkás, a Zeneművészeti Főiskola tanárai. A Főiskola szállítója és házi hangszerjavítója lett, ő pedig megalapította a Reményi-díjat a legjobb hegedűs növendékeknek. Alapító tagja volt az Ipartestület hangszerész szakosztályának. Fiaival, különösen Lászlóval mesterhangszer-gyűjteményt, fotókat és pontos hangszerleírásokat tartalmazó dokumentumtárat, valamint 400 kötetből álló magyar és idegen nyelvű szakkönyvtárat hozott létre. 1919-ben László fiát, 1921-ben Zoltán fiát is bevonta társtulajdonosként az üzletbe. Előbbi főképp a hangszerészeti, utóbbi a kereskedelmi ügyekben járt el. Unokája, Reményi Zsuzsa hárfás volt. 1939. június 23-án hunyt el. A Rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra.[4]
Jegyzetek
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 117/1891. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. március 22.)
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 15831/1889. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1889. év 8. oldal 29. sor
- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 829/1867. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. március 22.)
- ↑ (1939. június 24.) „Halálozás”. Nemzeti Újság 21 (142), 9. o. (Hozzáférés: 2023. március 21.)
Források
- Baranyi, Anna.szerk.: Gombos László: A Reményi család öröksége – Kiállítási katalógus (PDF) (magyar nyelven), Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, 47. o. [2018]. Hozzáférés ideje: 2023. március 21.
- HarpPost blog: Reményi-hangszerek és Reményi-díj, 2023. március 16. (Hozzáférés: 2023. március 17.)
