Rihmer László
| Rihmer László | |
 | |
| Rihmer László pécsi diákként | |
| Született | 1904. április 1. Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | 1982. november 30. Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola (–1927) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rihmer László témájú médiaállományokat. | |
Rihmer László (Pécs, 1904. április 1. – Pécs, 1982. november 30.) bányamérnök, geológus, jogász, cserkésztiszt. A pécsi mamut feltárója. Számos újítást dolgozott ki a bányászati munkavédelem területén. 1950-ben egyik ártatlanul meghurcolt vádlottja volt a koncepciós pécsi Sahti-pernek.
Élete, munkássága
Iskoláit Pécsen végezte, bányamérnöki diplomáját Sopronban szerezte 1927-ben. A fiatalon Pécs környéki bányáknál dolgozott üzemmérnökként. 1934-ben a központi bányamentők parancsnoka lett. Ebben az évben doktorált Princz Gyulánál, az Erzsébet Tudományegyetem európai hírű tanáránál. Doktori munkáját az általa feltárt pécsi mamutról írta. Az ezt követő 3 évben az Iparügyi Minisztériumban dolgozott Budapesten, majd államtudományból is ledoktorált. 1938-ban áthelyezték a Miskolci Bányakapitányságra. Részt vett a hazai ásványi nyersanyagok kutatási programjaiban. 1936-ban tagja volt annak a bányamérnök csoportnak, amely Bükkszéken elsőként tárta fel a magyar nyersolajat, megelőzve a MAORT dunántúli kutatási eredményeit. 1943-44 közt a pécsi Bányakapitányság helyettes vezetője, felügyelete alá tartoztak Baranya, Tolna és Somogy bányái, köztük a Hermann Göring Művekbe olvasztott DGT üzemei. Emellett bányahatósági főtanácsos és a Pécsi Törvényszék igazságügyi szakértője. 1944 őszén végleg Pécsre költözött.
Élete az új rendszerben, 1945 után
A háború után 1946-ban B-listázták, de hamarosan visszavették a bányakapitányságra, mivel a fokozott iparosítás alapját jelentő pécsi szénkitermelés fokozásához a kommunista hatalom nem tudta nélkülözni Rihmer szakértelmét.
Ártatlanul meghurcolva a pécsi Sahti-perben (1950)
Magánemberként szélsőjobboldali, nemzeti konzervatív politikai nézeteket vallott, 1945 előtt aktív szervezője a cserkészmozgalomnak, elnöke a szélsőjobboldali, fajvédő Turul Szövetség pécsbányatelepi szervezetének. Emellett bátyja vezető tisztviselője volt az Imrédy Béla vezette, szélsőjobboldali, zsidóellenes célokat is zászlajára tűző Magyar Megújulás Pártnak. Ezek szolgálhattak alapul, hogy 1950-ben más, jobboldaliként számon tartott, a háború előtt is a bányavezetésben dolgozó bányamérnökökkel együtt megvádolják őket bányarobbanást okozó szabotázsok szervezésével. A vád kiötlője és a nyomozás vezetője a később kabarékonferansziéként ismert Komlós János megyei ÁVH-vezető egy 1948-as és egy 1950-es sújtólégrobbanásból próbált nagyszabású, rendszerellenes szervezkedést lebuktató pert kreálni az 1928-as szovjet Sahti-per mintájára. Elsősorban lélektani módszerekkel,[1] esetenként veréssel kombinálva végzett vallatások[2] után Rihmert, a per legsúlyosabb ítéleteként, 10 év börtönbüntetésre ítélték. A börtönben viszont már kezdettől engedték a munkájával foglalkozni, hiszen szaktudására nagy szükség volt. Feleségét négy iskolás gyermekével e nehéz évek alatt bányakapitánysági és bányász kollégák segítették. Közben a bányász szakma megmozdult Rihmer szabadon bocsátása érdekében, és Vas Zoltán, a tervhivatal akkori elnökének közbenjárására 1952-ben teljes rehabilitációval kiengedték a börtönből, munkahelyére visszahelyezték, megbízva a komlói bányafejlesztést és széntermelést kockáztató munkahelyi balesetek nagy számának csökkentésével.
1953 után – aktív évek Komlón
Komlóra kerülve folytatta aktív bányamérnöki munkáját. A fejlődő komlói bányászat területén biztonsági főmérnökként működött. Komlói munkásságát számos újítás, a Kossuth bányai központi bányamentő állomás, földalatti elsősegélyhelyek létesítése fémjelezték. Ő irányította a bányabeli vízöblítéses fúrási eljárás kötelező bevezetését az üzemorvosi hálózat szervezése közepette, mely a szilikózis elleni küzdelem egyik jelentős lépése volt a mecseki bányászatban. A bányaüzemi munka mellett több évig volt a Komlói Bányaipari Technikum tanára. Szakmai munkásságát jelentős kitüntetésekkel ismerték el. 1965-ben vonult nyugdíjba. 1982-ben hunyt el. Temetésén a pécsi köztemetőben a gyászoló tömeg a hagyományos bányász faharang (lármafa) ütemes kopogása mellett kísérte utolsó útjára.
Munkássága még
Pécsbányán az általa összeállított, a szakma és biztonság alapjait tartalmazó füzetet felvételkor minden kezdő dolgozó megkapta. Foglalkozott az altisztek és bányamunkások üzemen kívüli továbbképzésének témájával. A dolgozók szabadidős tevékenységének lelkes részvevője. Több évig elnöke a Somogy Bányatelepi Kultúregyesületnek és bányamunkás énekkarnak.
Jegyzetek
- ↑ „Rihmer úgy emlékszik, hogy Komlós később Pestről speciális értelmiségi vallatót egy »elegáns, szájbalógó bajszú« századost [...] hozatott. Nevezett ávós hat hétig egyedül vele foglalkozott.” Blasszauer: A pécsi Sahti per, in: Pécsi Szemle 2006, tél.
- ↑ „Felettünk és a folyosókon egész éjjel jajgattak, ordítottak a megkínzott emberek [...] Kezdtek rendszeresen gyötörni, rám akarták erőszakolni a vádakat. Amit éjjel kimerülten aláírtam, másnap délben visszavontam. [...] Ordítottak, fenyegettek, káromkodtak, elneveztek mindennek. Egyik éjjel bemutattak a pécsi ÁVH parancsnokának, Komlós János őrnagynak (ekkor még százados - Blasszauer). Ugyanúgy gúnyolódott, kezeivel mutogatott, mint napjainkban (1976-ban - Blasszauer) a Televízióban. Nem bántott senkit, nem nyúlt senkihez, csak utasított. [...] Később egész nap folyt a kihallgatás [..] egészen eszméletlenségig”* a veséjére és a vállaira gumibottal mért ütések közepette**. * Rihmer László: Önéletrajz, in Blasszauer: A pécsi Sahti per; * Belügyminisztérium Levéltár, kézirat
Források
- Blasszauer Róbert: A pécsi Sahti per, in: Pécsi Szemle 2006, tél.
- Bíró József: Rihmer László bányamérnök, geológus, jogász, a pécsi mamut feltárója Pécsi Szemle, 2002. ősz, pp. 112–118.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
- Cserényi–Zsitnyányi Ildikó: A Rákosi-korszak bányamérnök-perei. Különös tekintettel Vargha Béla és társai ügyére (2016)
- Kibányászott "lignitbűnök". A Rákosi-korszak egy bányamérnökperének anatómiája; szerk., bev., jegyz. Cserényi-Zsitnyányi Ildikó; ÁBTL–L'Harmattan, Bp., 2013 (Közelmúltunk hagyatéka sorozat)
