Rinaldo Rinaldini

Rinaldo Rinaldini
Gojko Mitić mint Rinaldo Rinaldini 1984 augusztusában a thalei Bergtheaterben
Származási hely	Nápolyi Királyság

Rinaldo Rinaldini egy irodalmi karakter Christian August Vulpius "Rinaldo Rinaldini, a rablóvezér" c. regényében, amely 1799-ben jelent meg Lipcsében három kötetben, és a mai napig számos új kiadást élt meg. A 19. század legsikeresebb német rablóregényének tartják. A keletkezés háttere: Holger Dainat feltételezi, hogy Friedrich Schiller drámája, A haramiák (Die Räuber, 1781) szolgált irodalmi mintaként az anyaghoz, míg Rinaldo alakja maga valós személyekhez, például Angelo Duca olasz útonállóhoz vagy egy bizonyos T(h)om(m)aso Rinaldinihez kapcsolódhat. Rinaldo a 18. században élt a Nápolyi Királyságában. Ő egy rablóvezér, merész, rettenthetetlen és vakmerő, az Appenninek réme, ugyanakkor szokatlanul passzív: „Csak akkor aktív, amikor bátorsággal és erővel kell áttörnie az őt körülvevő ellenségek seregén. De ezt a feladatot is egyre inkább titokzatos barátaira és védelmezőire hagyja.” Látszólagos szabadsága ellenére életét a Fronteja öreg embere által irányított titkos társaság határozza meg. Az öreg azzal a céllal vezeti a szervezetet, hogy felszabadítsa Korzikát a francia uralom alól; azt szeretné, hogy Rinaldo vegye át a mozgalom katonai vezetését. Rinaldo azonban visszautasítja az őt uraló szenvedélyek miatt. Ezek a szenvedélyek részben szerelmi ügyeihez köthetők, amelyek újra és újra felszínre törnek, és megakadályozzák, hogy a Fronteja öregjének terve szerint hőssé váljon. Amikor Rinaldót a király katonái letartóztatják, az öreg agyonlövi őt, hogy megkímélje a kivégzés szégyenétől. A regény folytatásában Vulpius tisztázza Rinaldo származását: ő a Fronteja öreg emberének, a konstantinápolyi szultán unokaöccsének a fia.

Irodalom

• Curt Elwenspoek: Rinaldo Rinaldini der romantische Räuberfürst. Das wahre Gesicht des geheimnisvollen Räuber-„Don Juans“, durch erstmalige Quellenforschungen enthüllt (Zeiten und Schicksale). Süddt. Verlag, Stuttgart 1927.
• Marianne Heinz: Inhalt und Struktur einer Fernsehserie des Werberahmenprogrammes dargestellt am Beispiel „Rinaldo Rinaldini“. Dissertation, Philipps-Universität, Marburg/Lahn 1973.
• Helmut Höfling: Helden gegen das Gesetz. Die großen Räubergestalten von Angelo Duca bis Robin Hood. Droemer Knaur, München 1979, ISBN 3-426-03607-X (EA Düsseldorf 1977).
• Peter Wanjek: Bibliographie der deutschen Heftromane 1900–1945. Selbstverlag, Wilfersdorf 1993, 31–32. oldal
• Holger Dainat: Abaellino, Rinaldini und Konsorten. Zur Geschichte der Räuberromane in Deutschland (Studien und Texte zur Sozialgeschichte der Literatur; 55). Niemeyer, Tübingen 1996. ISBN 3-484-35055-5 (zugl. Dissertation, Universität Bielefeld 1989)
• Fedor von Zobeltitz: „Rinaldo Rinaldini“ und seine Zeitgenossen. In: Edmund Meyer (szerk.): Der deutsche Roman um 1800. Familien-, Ritter- und Räuberromane (Antiquariatskatalog Nr. 10). Antiquariat Meyer, Berlin 1908, 5–22. oldal
• Marion Beaujean: Rinaldo Rinaldini. In: Dies.: Der Trivialroman in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts. Die Ursprünge des modernen Unterhaltungsromans (Abhandlungen zur Kunst-, Musik- und Literaturwissenschaft; Bd. 22), 2. Aufl. Bouvier, Bonn 1969, 144–150. oldal