Ripacs
A ripacs külsődleges eszközöket, hatásvadász, harsány, kulisszarengető gesztusokat használó, mindenáron a közönség tetszését kereső színész (tágabb értelemben minden így fellépő előadóművész).
Jellemzői
Aki a színpadon ripacskodik, az széles eszközökkel, az átélést nélkülözve, hadonászva, kiabálva és grimaszolva túljátssza, imitálja az érzelmeket, az indulatokat; olcsó, könnyen elérhető hatásokra tör. Egyes jelentős, tehetséges színészek is hajlamosak a ripacskodásra, ami leginkább a figura meg nem lelése, illetve a rendezés nem kielégítő munkája következtében fordul elő. A cirkuszi bohóc tulajdonképpen ugyanezt csinálja, de azt stilizálva, karikírozva; nem utolsósorban a sajátos kosztümje álarcába rejtőzés segítségével. Ripacsnak titulálnak harsányan színészkedő politikusokat is. Mussoliniről is azt mondják, hogy rettentő ripacs volt. A szó Szigeti József Csókon szerzett vőlegény című színművének Ripacs nevű züllött színészalakja nevéből ered. Eredetileg bármilyen felületi egyenetlenség, szakadás elnevezése volt, a népnyelvben főként a himlőhelyé.[1][2]
Jegyzetek
- ↑ Czuczor Gergely: A Magyar Nyelv Szótára'. [2021. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 20.)
- ↑ Révai Nagy Lexikona. Hasonmás kiad. H. n., 1994. Babits K. XVI. köt. 281. l. ISBN 9638318244
Források
- Színházi kislexikon. Főszerk. Hont Ferenc. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1969. Gondolat. 375. l.
További információk
- Medgyes Sándor: Az identitáskeresés Tóth Árpád Ripacs című művében = Irodalomismeret 2014. 1. sz. 126–131. l.
Kapcsolódó szócikkek
- Ripacsok, Sándor Pál filmje.
- Ripacs Martin, William Golding regénye.