Rodolphe Töpffer
| Rodolphe Töpffer | |
 | |
| Önarcképe (1840) | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | négy gyermek:
|
| Szülei | Wolfgang Adam Töpffer |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Collège Calvin |
| Kitüntetései | Will Eisner Hall of Fame (2021)[2] |
| Sírhelye | Az adatok szerializációja sikertelen |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rodolphe Töpffer témájú médiaállományokat. | |
Rodolphe Töpffer (Genf, 1799. január 31. – Genf, 1846. június 8.) svájci grafikus, az európai képregény egyik feltalálója.
Élete
Szülei Németországból menekültek Svájcba, édesapja Wolfgang Adam Töppfer ismert festő és karikaturista volt. Fia, szembetegsége[3] miatt festészetet nem tanulhatott ezért kezdetben nem képzőművészeti területeken tevékenykedett. Rövid történeteket írt "La Bibliothèque de Mon Oncle" (1832) "Nouvellas Genovisies" (1836), útirajzokat "Voyages en Zig-zag" (1842) majd Párizsban tanárnak tanult. Svájcban több iskolában is tanított majd Genfi Akadémia szépirodalmi tagozatán a retorika kinevezett professzora lett. 1825-ben bentlakásos fiúiskolát alapított. Közben már gyakorolgatta a tollrajzot 1827-ben elkészült első képsorozata William Hogarth hatása alatt. A Divatos Házasságról írta, hogy felér két Richardson regénnyel. A kiadás előtt megkereste Goethét. A német költőfejedelem ízlésének kissé szabados volt Töppfer stílusa, de az új kifejezési formának csodás eredményt előlegezett.[4] Igaza lett, a "Les Amours de M. Vieuxbois" még a szerző életében megjelent az Egyesült Államokban Obadiah Oldbuck címmel. Élete vége felé két esszékötete jelent meg az"Essais d'Autographie"-ban alkotói módszeréről írt (1842) a még híresebb "Essais de Physiognomonie"-ban (1845) pedig megadta a képregény első meghatározását és a jövőbeli lehetőségeit vizsgálta.
Művei
- Histoire de M. Jabot (1831 első megjelenés 1833)
- Monsieur Crépin (1837)
- Les Amours de M. Vieuxbois (1827, első megjelenés 1837)
- Monsieur Pencil (1831, első megjelenés 1840)
- Le Docteur Festus (1831, első megjelenés 1846)
- Histoire d'Albert (1845)
- Histoire de Monsieur Cryptogramme (1845)
- Histoires en Estampes (1846, befejezetlen munkái posztumusz)
Munkássága
Bár vannak, akik mai napig számon kérik a modern képregény néhány ismertetőjegyének a hiányát – elsősorban a szóbuborékot –, több képregényre jellemző módszertő alkalmazott először Európában. Ő volt az első, aki képeihez szöveget is írt, kétsoros verseket. A mozgás fázisait szintén ő ábrázolta először, az őt inspiráló alkotók például Hogarth egy egész jelenet legjellegzetesebb pillanatát mutatta. A két kép elválasztó vonal kezdetlegesen szintén feltűnik nála például a Monsieur Cryptogramme-ban. Képregényei humorosak és általában egy-egy viselkedési szokást, modort karikíroznak ki. M. Jabot úr a ruhájára és a társaságbeli modorra kényes úri fiúk paródiája. Dr. Festus a Faust humoros változata: a főhős ugyanúgy állandóan tanulni akar, de különböző balesetek miatt soha nem lát meg semmit. Viex Bois úr a szerelmét keresi a legváltozatosabb helyeken, míg végül otthon találja meg és rögtön feleségül is veszi. Monsiuer Pencilben és Monsieur Crypiogramme alakjában Töppfer saját magát rajzolta meg. Esszékötetiből különösen az "Essais de Physiognomonie"-ből ma is gyakran idéznek. Itt határozta meg, hogy a képregény képek sorozatából álló történet, szemben az irodalommal, ami szavakból, mondatokból építkezik. Felismerte, hogy az irodalomnál is nagyobb hatása lehet:" „Mert attól eltekintve, hogy sokkal több ember tud látni, mint olvasni, a képirodalom különösen a gyerekekhez, a tömegekhez szól, a publikumnak ahhoz a részéhez, amelyet nagyon könnyű megrontani, és amelyet bizony kívánatos lenne fölemelni. A képirodalom kettős előnyével, – sokkal tömörebb és viszonylag sokkal világosabb, ha különben azonosak a feltételek – ki kell, hogy szorítsa az írásos irodalmat, minthogy sokkal életszerűbben, nagyobb számú gondolkodó lényhez fordul. Aki a képirodalom közvetlen módszerét használja, minden versenyben fölényben van azokkal szemben, akik fejezetekben beszélnek.”
Utóélete
Töppfer életében több magazinban jelent meg, munkáinak több fordítása már halála után készült el. A 19. század végén már olvasható volt dánul, norvégül, hollandul, svédül és angolul is. Ez a siker bátorította fel a képregényrajzolásra Wilhelm Buscht, Gustave Dorét, Nadart és más század közepén alkotó művészeket. A 20. században Alfred Jarry és Jean Cocteau a legismertebb rajongói. 1921-ben Robert Lortac rajzfilmet készített a Les Amours de M. Vieuxbois-ből. Genfben pedig szobrot emeltek a tiszteletére.
Jegyzetek
Források
- Életrajza a Lambieken
- Rubovszky Kálmán: A képregény, Gondolat, 1989 28-29. oldal
- Kertész Sándor: Comics szocialista álruhában, 2007, Nyíregyháza
