Ross 248

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ross 248

Más jelölésekHH Andromedae, HH And, GCTP 5736.00, GJ 905, Gl 171-010,LHS 549, 2MASS J23415498+4410407[1]
Megfigyelési adatok
CsillagképAndromeda
Rektaszcenzió23h 41m 54,99 s[2]
Deklináció+44° 10′ 40,8″[2]
Távolság10,3 ± 0,04 ,
3,16 ± 0,01 pc
Látszólagos fényesség12,29[1]
Abszolút fényesség14,79[3]
Színkép típusaM6e[4]
Változócsillag típusaFlercsillag
Pályaadatok
Évi parallaxis316,80 ± 1.10 mas[5]
Radiális sebesség−81 km/s[6]
Sajátmozgás
rektaszcenzióban111 mas/év[7]
deklinációban-1584 mas/év[7]
Fizikai adatok
Sugár0,16[9] R
Tömeg0,12[8] M
Felszíni gravitáció5,12[4]
Hőmérséklet
Felszín2 799[4] K
Luminozitás0.0018[10] L
Forgási adatok
Forgási periódusv sin i < 3 km/s[11]
Radiális forgási sebesség vesini1,2 km/s

A Ross 248 (más néven HH Andromedae) egy vörös törpe az Andromeda csillagképben. A Földtől 10,3 fényév (3,2 pc) távolságra található. Elsőként Frank Elmore Ross katalogizálta 1926-ban.[12] A csillag tömege a naptömeg 12%-a, sugara a Nap sugarának 16%-a. Fényessége azonban a Napénak csupán töredéke, mindössze 0,2%-a. A Ross 248 flercsillag, flerjei rendszeres időközönként megnövelik a fényességét.[13] Nagy valószínűséggel hosszú idejű változócsillag, mert fényességváltozása 4,2 éves periódust mutat. Ez a változás 12,23 és 12,34 közti látszólagos fényesség változást jelent.[14] 1950-ben az első csillag volt, amelyen csekély fényességváltozást figyeltek meg. Akkoriban ezt még a fotoszféra napfoltjaival magyarázták.[15] A Sproul Obszervatórium hosszútávú megfigyelése során a csillag mozgása nem mutatott kitéréseket, amelyek egy számunkra észlelhetetlen kísérő jelenlétét bizonyították volna.[15] A csillag sajátmozgását is vizsgálták, nagy távolságban (100-1400 CsE) keringő barna törpék, vagy csillagok után kutatva; ám egyet sem találtak.[16] A Hubble űrtávcső tartozéka, a Wide Field and Planetary Camera nem talált kisebb kísérőre utaló jeleket sem.[3] A közel infravörös fénnyel végzett interferometriai vizsgálatok is sikertelenek maradtak.[17] Ennek ellenére egyik vizsgálat sem zárta ki az érzékelési minimum alatti kísérők létezését. A Ross 248 sebességösszetevői a következők: U = –32,9 ± 0,7, V = –74,3 ± 1,3 és W = 0,0 ± 1,4 km/s.[5] Ezen adatok alapján megállapítható, hogy a csillag közelít a Naprendszerhez. Hozzávetőleg 31 000 év múlva válik a Naphoz legközelebbi csillaggá, és 36 000 év múlva éri majd el maximális közelségét; mely mindössze 0,927 parszek (3,02 fényév) távolságot jelent. Ezután távolodni fog, míg végül 42 000 év múlva a Proxima Centauri ismét a Naphoz legközelebbi csillag lesz.[18] A Voyager–2 űrszonda útvonala durván a Ross 248 irányába esik, a számítások szerint 40 176 éven belül 1,76 fényévre közelíti majd meg.[19] Egy olyan űrhajónak, amely 25,4 km/s-el hagyja el a Naprendszert, 37 000 év kellene, hogy akkor érje el a Ross 248-at, amikor az a Naphoz legközelebb található. Összehasonlításképpen a Voyager–1 16,6 km/s-s sebességgel halad.[20]

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 V* HH And – Flare Star. SIMBAD. Centre de Données astronomiques de Strasbourg. (Hozzáférés: 2009. szeptember 6.)
  2. 2,0 2,1 Cutri, R. M. et al. 2MASS All Sky Catalog of point sources. NASA/IPAC (2003. June) 
  3. 3,0 3,1 Schroeder, Daniel J. (2000). „A Search for Faint Companions to Nearby Stars Using the Wide Field Planetary Camera 2”. The Astronomical Journal 119, 906–922. o. DOI:10.1086/301227. 
  4. 4,0 4,1 4,2 Cenarro, A. J.. „Medium-resolution Isaac Newton Telescope Library of Empirical Spectra – II. The Stellar Atmospheric Parameters”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 374 (2), 664–690. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2006.11196.x. 
  5. 5,0 5,1 Leggett, S. K. (1992. September). „Infrared colors of low-mass stars”. Astrophysical Journal Supplement Series 82 (1), 351–394. o. DOI:10.1086/191720. 
  6. Wilson, Ralph Elmer. General Catalogue of Stellar Radial Velocities. Washington: Carnegie Institution of Washington (1953) 
  7. 7,0 7,1 Lépine, Sébastien; Shara, Michael M (2005. March). „A Catalog of Northern Stars with Annual Proper Motions Larger than 0.15" (LSPM-NORTH Catalog)”. The Astronomical Journal 129 (3), 1483–1522. o. DOI:10.1086/427854. 
  8. The One Hundred Nearest Star Systems. Research Consortium on Nearby Stars, 2009. január 1. [2013. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 6.)
  9. Johnson, H. M.; Wright, C. D. (1983. November). „Predicted infrared brightness of stars within 25 parsecs of the sun”. Astrophysical Journal Supplement Series 53, 643–711. o. DOI:10.1086/190905.  Lásd 705. o.
  10. West, Frederick R. (1999. June). „Monitoring Nearby Stars for Transits by Extrasolar Jovial Planets, II: Transits of M-Type (Red) Dwarf Stars by Close Extrasolar Giant (Jovian) Planets”. The Journal of the American Association of Variable Star Observers 27 (1), 77–78. o. 
  11. Reiners, A.; Basri, G. (2007. February). „The First Direct Measurements of Surface Magnetic Fields on Very Low Mass Stars”. The Astrophysical Journal 656 (2), 1121–1135. o. DOI:10.1086/510304. 
  12. Ross, Frank E. (1926. February). „New proper-motion stars, (second list)”. Astronomical Journal 36 (856), 124-128. o. DOI:10.1086/104699. 
  13. Poveda, Arcadio; Allen, Christine; Herrera, Miguel Angel (1996). „Chromospheric Activity, Stellar Winds and Red Stragglers”. Workshop on Colliding Winds in Binary Stars to Honor Jorge Sahade 5: 16-20, Universidad Nacional Autonoma de Mexico. 
  14. Weis, Edward W. (1994. March). „Long term variability in dwarf M stars”. Astronomical Journal 107 (3), 1135-1140. o. DOI:10.1086/116925. 
  15. 15,0 15,1 Lippincott, S. L. (1978. July). „Astrometric search for unseen stellar and sub-stellar companions to nearby stars and the possibility of their detection”. Space Science Reviews 22, 153-189. o. DOI:10.1007/BF00212072. 
  16. Hinz, Joannah L. et al (2002. February). „A Near-Infrared, Wide-Field, Proper-Motion Search for Brown Dwarfs”. The Astronomical Journal 123 (4), 2027–2032. o. DOI:10.1086/339555. 
  17. Leinert, C.; Henry, T.; Glindemann, A.; McCarthy, D. W., Jr. (1997. September). „A search for companions to nearby southern M dwarfs with near-infrared speckle interferometry”. Astronomy and Astrophysics 325, 159-166. o. 
  18. Matthews, R. A. J. (1994). „The Close Approach of Stars in the Solar Neighborhood” 35 (1), 1. o. 
  19. Littmann, Mark. Planets Beyond: Discovering the Outer Solar System. Courier Dover Publications, 167. o. (2004). ISBN 0486436020 
  20. West, F. R. (1985. March). „A Suggested Future Space Mission to the Low-Luminosity Star Ross 248=Gliese 905”. Bulletin of the American Astronomical Society 17, 552. o. 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ross 248 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk