Rubídium-perklorát

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Rubídium-perklorát[1]
IUPAC-név rubídium-perklorát
Más nevek perklórsav rubídiumsója,
rubídium-klorát(VII)
Kémiai azonosítók
CAS-szám 13510-42-4
PubChem 166834
ChemSpider 145966
EINECS-szám 236-840-1
SMILES
[Rb+].[O-]Cl(=O)(=O)=O
InChI
1/ClHO4.Rb/c2-1(3,4)5;/h(H,2,3,4,5);/q;+1/p-1
InChIKey NQYGGOOZLKJKPS-UHFFFAOYSA-M
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet RbClO4
Moláris tömeg 184,918 g/mol
Megjelenés színtelen kristályok
Sűrűség 2,878 g/cm³
2,71 g/cm³ (279 °C felett)
Olvadáspont 281 °C
Forráspont 600 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben) lásd a táblázatot
Veszélyek
NFPA 704
0
2
0
OX
R mondatok R8, R36/38
S mondatok (S2), S46
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A rubídium-perklorát a perklórsav rubídiumsója, képlete RbClO4. Mint minden perklorát, oxidálószer.

Előállítása

A rubídium-perklorát rubídium-klorát oldat óvatos melegítésével is előállítható.[2]

2RbClO3RbClO4+RbCl+O2

De elő lehet állítani vízben oldott rubídium-klorát és erős oxiddálószerek (például kálium-permanganát) reakciójával, és katalizátor alkalmazásával.

Tulajdonságai

Két allotrop módosulata létezik. 279 °C alatt kristályai ortorombosak (tércsoport: Pbnm). Rács paraméterei: a = 749,0 pm, b = 926,9 pm és c = 581,4 pm. Elemi cellája négy atomot tartalmaz. Kristályai 279 °C felett köbösek (tércsoport: Fm\bar{3}m). Rács paraméterei: a = 770 pm. Elemi cellája négy atomot tartalmaz.[3] Kristályai izomorfak a kálium-perklorát kristályaival.[2] A hőmérséklet növekedésével növekszik a vízben való oldhatósága:

A rubídium-perklorát oldódása vízben a hőmérséklettől függően.[4]
Hőmérséklet [°C] 0 10 20 25 30 40 50 60 70 80 90 100
Oldhatóság [g/l] 5 6 10 12 15 23 35 48,5 67,2 92 127 180

A rubídium-perklorát oldhatósága szerves oldószerekben:

A rubídium-perklorát oldóhatósága egyéb anyagokban.
25 °C-on.
metanol 0,060
etanol 0,009
n-propanol 0,006
n-butanol 0,002
izobutanol 0,004
aceton 0,095
etil-acetát 0,0016

Vörösizzásig hevítve rubídium-kloridra és oxigénre bomlik.[5]

RbClO4RbCl+2O2

Felhasználása

A gyenge oldhatósága miatt a következő anyagokkal együtt használják rubídium és kálium elkülönítéséhez: rubídium-klórplatinát, rubídium-szilikofluorid, és rubídium-borfluorid.[6]

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium perchlorate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumperchlorat című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  1. F. Brezina, J. Mollin, R. Pastorek, Z. Sindelar. Chemicke tabulky anorganickych sloucenin (Chemical tables of inorganic compounds). SNTL, 1986.
  2. 2,0 2,1 R. Abegg, F. Auerbach: Handbuch der anorganischen Chemie, Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 431; Volltext.
  3. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 686 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  4. Aterton Seidell: Solubilities Of Organic Compounds Vol - I, S. 1429; Volltext.
  5. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, 686–687. o. (Google Books)
  6. K. A. Hofmann: Lehrbuch der anorganischen Chemie, 2. Auflage 1919. Verlag F. Vieweg & Sohn, S. 439; Volltext.