Sárgafejű magvágó
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Pheucticus chrysopeplus (Vigors, 1832) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sárgafejű magvágó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafejű magvágó témájú kategóriát. |
A sárgafejű magvágó (Pheucticus chrysopeplus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kardinálispintyfélék (Cardinalidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Nicholas Aylward Vigors ír zoológus írta le 1832-ben, a Coccothraustes nembe Coccothraustes chrysopeplus néven.[3]
Alfajai
- Pheucticus chrysopeplus aurantiacus Salvin & Godman, 1891[2] vagy Pheucticus aurantiacus[1]
- Pheucticus chrysopeplus chrysopeplus (Vigors, 1832)
- Pheucticus chrysopeplus dilutus Rossem, 1934[2]
Előfordulása
Az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén, valamint Mexikó és Guatemala területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint száraz erdők és másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 24 centiméter.[5]
.jpg) |
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma még nagy, kis mértékben ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
- ↑ 2,0 2,1 2,2 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Kép a konyonyájáról Archiválva 2007. november 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Xeno-canto.org
