A Santa Cruz-szigeteki csata tengeri ütközet, japán forrásokban a dél-csendes-óceáni csata (南太平洋海戦?) volt a Japán Császári Haditengerészet és az Amerikai Haditengerészet flottaerői között a második világháború idején. Összességében a negyedik repülőgép-hordozókkal megvívott ütközete a csendes-óceáni háborúnak és a negyedik főbb mozzanata a guadalcanali hadjáratnak. A hasonló intenzitású, május eleji korall-tengeri csata, az egy hónappal későbbi midwayi csata és az augusztus végi kelet-Salamon-szigeteki tengeri csata eseményeihez hasonlóan, a szembenálló felek itt is a láthatáron túlról, hordozófedélzeti és a szárazföldi repülőerőkkel vívták meg a csatát.
Az ütközet célja japán részről annak a szárazföldi offenzívának a támogatása volt, amely a szövetséges csapatokat kiűzte volna a guadalcanalról, és a közelében levő szigetekről, és véget vessenek a sziget birtoklásáért vívott csatában fennálló patthelyzetnek. A szárazföldi offenzívát október 20–25. közé tervezték, mellyel egybekötve a szövetséges tengeri erőket is szét akarták forgácsolni. A japán repülőgéphordozókat és nagyobb kísérőhajóikat a Salamon-szigetektől délre helyezték el, reményeik szerint döntő ütközetre késztetve az amerikai repülőgéphordozók erőit, mellyel megnyílna az út a szárazföldi támadás hathatós támogatásához. Az újdonsült amerikai hadvezetés hasonló sikerekben bízott, noha az erőfölény mérlege ismét és egyben utoljára a japán flottaerők felé billent.
Az október 23-án este kezdődő japán kísérlet Henderson Field repülőterének birtoklásáért kezdett kudarcba fulladni, a beásott szövetséges csapatok sikeresen vertek vissza minden japán szárazföldi támadást, dacára a két sikeres tengeri rajtaütésnek, a repteret bombázó japán csatahajókötelékek jelentős károkat okoztak. A japán támadást segítendő, flottájuk truki támaszpontjukról dél felé indult, az amerikai flottakötelék pedig észak felé, a két flotta 1942. október 26-án reggel vette fel egymással a vizuális kapcsolatot tengeri felderítő repülőgépeik révén, a Santa Cruzi főszigettől észak-északnyugatra. Délután a légitámadás-sorozatot követően a szövetséges flotta visszavonta erőit az ütközet helyszínéről, mivel két repülőgép-hordozójából egy a megsemmisülés közelében járt, a másik pedig szintén megrongálódott. A japán erők is visszavonulást rendeltek el, ugyanis repülőerejük személyi- és repülőgép-állománya olyan mértékű veszteségeket szenvedett, mellyel már nem tudtak volna sem hatékony támadást vezetni, sem hatékony védelmet felállítani, továbbá egy flotta-hordozójuk és egy könnyű-hordozójuk is jelentősen megrongálódott. Ezek a tények döntően befolyásolni fogják a következő fél év csendes-óceáni tengerészeti eseményeit. Noha harcászati sikereik vitán felül állnak, a magas japán anyagi és személyi veszteségek pótlása jóval tovább tartott, mint amennyi idő alatt az USA-nak kellett ehhez. Repülőerőik kevesebb veszteséget szenvedtek el, eszközeiben és személyi állományban pedig minőségi és mennyiségi javulást értek el. Kétségkívül ez egy pürrhoszi győzelem volt a japánoknak, melyet követően a japán repülőgép-hordozók már nem játszottak jelentős szerepet a guadalcanali hadjáratban. Azt végül a szövetséges csapatok nyerték meg, a szigetet végleg birtokba vették.
Az ütközetet a USS Hornet 27-e hajnali elmerülésével zárta le, ebben az időben néhány PBY Catalina még bombatámadásokat hajtott végre japán hadihajók ellen. Ez volt az utolsó előtti flotta-repülőgéphordozó, melyet ütközetekben elvesztett az Amerikai Haditengerészet a második világháborúban.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Santa Cruz Islands című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
↑Lásd Richard B. Frank: Guadalcanal, 373. o. Repülőgép-hordozók (2): USS Hornet, USS Enterprise; csatahajó (1): USS South Dakota; nehézcirkálók (6): USS Northampton, USS Pensacola, USS Portland; könnyűcirkálók: USS San Diego, USS Juneau, USS San Juan; rombolók (14): USS Anderson, USS Smith, USS Porter, USS Russell, USS Morris, USS Mustin, USS Mahan; a repülőgépek megoszlása: 63 db F4F Wildcat, 47 SBD Dauntless, 26 TBF Avenger. A 136 darabban nincsenek benne az Espiritu Santo-n települő B–17-esek (melyek rövid, de jelentős szerepet játszottak) és a környéken működő vízirepülőgépek és repülőcsónakok.
↑Lásd Order of Battle - Battle of the Santa Cruz Islands. Hozzáférés 2012. július 22. Repülőgép-hordozók (4): Sókaku, Zuikaku, Zuihó és a Dzsunjó könnyű-repülőgép-hordozó; csatahajók (4, a teljes Kongó osztály): Kongó, Haruna, Hiei, Kirishima; nehézcirkálók (): Nacsi, Atago, Takao, Mjókó, Maja, Tone (1937), Csikuma; könnyűcirkáló (): ; rombolók (22): Akigumo, Makigumo, Teruzuki
↑Lásd Richard B. Frank: Guadalcanal, 373. o. A repülőgépek megoszlása: 87 A6M Zero, 68 Aichi D3A, 57 B5N torpedóvető és 1 D4Y repülő vezetési harcálláspont.
↑Lásd Richard B. Frank: Guadalcanal, 401. o. és John B. Lundstrom, Guadalcanal Campaign, 456. o. Halottak megoszlása: Hornet 118, Enterprise 44, Smith 57, Porter 15, Pensacola 3, South Dakota 2, Morris 1 és 22 repülőszemélyzet. Négy amerikai pilóta/lövész fogságba esett. A teljes amerikai repülőgép-veszteség: 32 Wildcat, 31 SBD Dauntless és 18 TBF Avenger.
↑Lásd Richard B. Frank: Guadalcanal, 400–401. o. és Mark R. Peattie, 180. és 339. o., valamint John B. Lundstrom, Guadalcanal Campaign, 454. o. Halottak megoszlása: Zuihó (ismeretlen), Sókaku 60, Csikuma 190, Teruzuki 7 és 148 repülőszemélyzet (Sókaku 55, Zuikaku 57, Zuihó 9 és Dzsunjó 27). A teljes japán repülőgép-veszteség: 27 Zero, 40 zuhanóbombázó, 29 torpedóvető és 1 D4Y repülő vezetési háp.
_under_attack_by_dive_bombers_during_the_Battle_of_Santa_Cruz_Islands_on_26_October_1942_(80-G-20989).jpg)
d. sz. 8° 38′, k. h. 166° 43′8.633333°S 166.716667°EKoordináták: d. sz. 8° 38′, k. h. 166° 43′8.633333°S 166.716667°E
