Sasrája
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Rajz a sasrájáról
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Myliobatis aquila (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sasrája témájú kategóriát. |
A sasrája (Myliobatis aquila) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának sasrájaalakúak (Myliobatiformes) rendjébe, ezen belül a sasrájafélék (Myliobatidae) családjába tartozó faj. A Myliobatis porcoshal-nem típusfaja.
Származása, elterjedése
Az Atlanti-óceán keleti részén él az Északi-tengertől és a La Manche csatornától Madeiráig és az Azori-szigetekig. Ezen belül a Vizcayai-öböltől északra ritka, bár esetenként Skóciáig és Dél-Norvégiáig is felhatol. Az északnyugat-afrikai partvidéken Szenegálig bizonyított, de feltételezik, hogy egészen Dél-Afrikáig előfordulhat. A Földközi-tengerben közönséges, így az Adriában is gyakori.
Megjelenése, felépítése
Teste lapított, a hosszánál csaknem kétszer szélesebb. Teljes hossza 1-1,5 méter, úszófesztávolsága legfeljebb 183 centiméter. A 60 centiméteres úszófesztávú példány már felnőttnek számít. Testtömege legfeljebb 14,5 kilogramm. Az alakját meghatározó mellúszók nagyok, szélesek, hegyesek, szárny formájúak, a hátsó szélük öblösen bemetszett. A patkó alakú fej szélesebb, mint amilyen hosszú, és a testtől kifejezetten elkülönül. A szemek és a nagy fecskendőnyílások a fej két oldalán helyezkednek el. Kicsik és lemezszerű fogai legfeljebb 7 sorban ülnek. Farka ostorszerűen hosszú és vékony; körülbelül kétszer hosszabb, mint az állat testkorongja. Rajta egy kis hátúszó messze a hasúszó széle mögött helyezkedik el; mögötte még 1-2 tüske van és kicsiny farkúszó. Farka hegyes tüskében végződik. A tüske tövében méregmirigy lapul. Bénító hatású mérge égető fájdalmat és rosszullétet is okoz.
Életmódja
Szubtrópusi és mérsékelt övi hal, amely a homokos és iszapos fenekű parti vizekben él 100-300 méter mélységig. Gyakran csoportban úszik. Táplálékai többnyire a tengerfenéken található apró gerinctelenek, de halak is.
Szaporodása
Ál-elevenszülő, vagyis a hím által megtermékenyített peték, a nőstény petefészek vezetékének üregében fejlődnek ki. A „vemhesség” 6-8 hónapig tart. Egy alomban 3-7 kis sasrája van.
Felhasználása
Kevéssé halásszák, mert a húsa nem ízletes, bár ehető. A sporthorgászok is kedvelik, de éppen ezért a legtöbbször visszaengedik a vízbe.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Myliobatis aquila (Linnaeus, 1758) FishBase
- McEachran, J.D. and B. Séret, 1990. Myliobatididae. p. 67-70. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 1.
- Pénzes Bethlen: Tengeri állatok 2. (Gémes Péter rajzaival). Búvár zsebkönyvek. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1979, p. 14.
