Sicalis uropigyalis
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Sicalis uropigyalis (d'Orbigny & Lafresnaye, 1837) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sicalis uropigyalis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sicalis uropigyalis témájú kategóriát. |
A Sicalis uropigyalis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Alcide d’Orbigny és Frédéric de Lafresnaye írták le 1837-ben, az Emberiza nembe Emberiza uropigyalis néven.[3]
Alfajai
- Sicalis uropigyalis connectens (Chapman, 1919)
- Sicalis uropigyalis sharpei (von Berlepsch & Stolzmann, 1894)
- Sicalis uropigyalis uropigyalis (d'Orbigny & Lafresnaye, 1837)[2]
Előfordulása
Dél-Amerikában, Argentína, Bolívia, Chile és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi fűves puszták, sziklás környezetben. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testtömege 14 gramm.[5]
Életmódja
Kevés az információ, valószínűleg magvakkal táplálkozik, de ízeltlábúakat is fogyaszt.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 24.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 24.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 24.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. augusztus 13.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 24.)
