A Sign o' the Times (vagy Sign "☮" the Times) egy 1987-es Prince-album, az előadó kilencedik stúdióalbuma. Ez volt az első albuma azután, hogy feloszlatta a The Revolutiont és a Parade-et követi. A dalszövegek témája változó: a világ nyomasztó állapota, nemi identitás, party funk, nemi vágy, egy szeretett lecserélése, szellemi megvilágosodás. Duplalemezként adta ki a Paisley Park Records és a Warner Bros.[1] Az album felvételeinek nagy része 1986 és 1987-ben történt, Prince Dream Factory, Crystall Ball, Camille albumaira, amelyeket végül elvetett. Sok stílusnak a keveréke, többek közt funk, soul, pszichedelikus pop, electro és rock.
Négy dalon, a "Housequake"-en, a "Strange Relationship"-en, a "U Got the Look"-on és az "If I Was Your Girlfriend"-en is fel vannak gyorsítva Prince vokáljai, amelyek a Camille, Prince alteregójának hangja.
Az albumról négy kislemez jelent meg, melyek között volt a "Sign o' the Times" és az "If I Was Your Girlfriend", illetve az albummal azonos című koncertfilm. Az album hatodik helyig jutott a Billboard 200-on és platina minősítést kapott az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől (RIAA) négy hónappal megjelenése után.[2] A legjobb tíz pozíció egyikén volt Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Új-Zélandon, Norvégiában, Svédországban, és az Egyesült Királyságban, illetve első volt Svájcban. Prince 2016-os halála után az album 20. helyet foglalta el a Billboard 200-on.
Annak ellenére, hogy nem volt annyira sikeres, mint a Purple Rain, a Sign o' the Times Prince legelismertebb munkája, 1987-ben az év albumának szavazta a Pazz & Jop és azóta minden idők egyik legjobb albumaként tekintenek rá, sokak szerint Prince legjobb munkája, jobb, mint a Purple Rain. Michaelangelo Matos a következőt azt írta róla a The Rolling Stone Album Guide-ban (2004), hogy "Prince legjobb, legteljesebb példája Prince művészetének, az 1980-as évek talán legjobb albuma."[3] 2017-ben helyet kapott a Grammy Hall of Fame-ben és szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.[4]
A The Revolution feloszlatása előtt Prince két projekten dolgozott, a The Revolution Dream Factory albumán és a Camille szólóalbumon.[1] Korábbi munkákkal ellentétben a Dream Factory-n énekelt Wendy & Lisa is.[1] A Camille Prince alteregójának neve és a projekt nagy részében felgyorsított, nőies hangja hallható. Miután az együttes feloszlott, Prince mindkét albumból használt fel anyagot és létrehozta a triplalemezt, a Crystal Ball-t.[1] A Warner Bros. nem támogatta a triplalemez ötletét, ezért Prince-nek ezt egy duplalemezzé kellett rövidítenie.[5] Hét dalt távolított el a számlistáról és átformálta azt.[6][7]
Felvételek
Mint az 1980-as évek elejei albumai többségén, Prince gyakran használta a Linn LM-1 dobot.[8] Több dalon is minimális hangszerhasználat található (pl. "If I Was Your Girlfriend"). Négy dalon, a "Housequake"-en, a "Strange Relationship"-en, a "U Got the Look"-on és az "If I Was Your Girlfriend"-en is fel vannak gyorsítva Prince vokáljai, amelyek a Camille, Prince alteregójának hangja.[9]
Prince ismert volt, hogy sokszor a stúdió irányító szoba részében vette fel vokáljait. Alapesetben az énekesek "recording booth"-okban veszik fel hangjukat, amelyek el vannak különítve a irányító szobától egy zajálló ajtóval vagy ablakkal. Prince viszont szeretett egyedül lenni a felvételek közben, ezért általában megkérte Susan Rogers hangmérnököt, hogy hagyja el a szobát:[10]
Általában feléig, háromnegyedéig jutottunk egy dalnak, felállítottunk neki egy mikrofont az irányító szobában. Megvoltak neki a bizonyos dalok és teljesen egyedül vette fel a vokálokat. Szerintem az volt az egyetlen út, hogy egy nagyon jó teljesítményt tudjon felmutatni.
Esetenként Prince Rogersnek háttal állva vette fel vokáljait. Prince egy fejhallgatóval követte a vokálokat, hogy a hangmérnöki hangszórókat ne érzékelje mikrofonja. Prince a Sennheiser 441 mikrofont használta karrierjének ezen szakaszában, amelyet Stevie Nicks ajánlott neki.[11] Susann Rogers beszélt Prince munkájának gyorsaságáról is: "a dal úgy jött, mint egy tüsszentés, egy, aztán még egy, aztán még egy."[6] A "The Ballad of Dorothy Parker" felvételei közben észrevett egy hibát az újonnan beszerelt felszerelésben, amely probléma végül megadta a különleges hangzását a dalnak.[6][12]
Annak ellenére, hogy a Sign o' the Times nem annyira tiszta, mint korábbi munkálatai (egy kritikus azt mondta, olyan mintha kivett dalok lennének, "kivéve, hogy senki másnak a félretett dalai nem lennének ilyen erőteljesek, kemények és szabadak").[13] Prince elmondta, hogy ő és a kiadója több pénzt költött és több időt töltött ezzel az albummal, mint bármivel amit valaha csinált.[6]
Az "I Could Never Take the Place of Your Man" 1979-ben volt felvéve, míg a "Strange Behaviour" munkálatai 1983-ban történtek. Prince utólag dolgozott mindkét dalon a Dream Factoryhez. Mikor a projektet elvetette, a "Strange Behaviour" át lett helyezve a Camillera. Az album további felvételei 1986 márciusa és decembere között történtek.
Zene és szöveg
A Rolling Stone az albumot az 1980-as évek legnagyobb R&B albumaként jellemezte,[14] a Sign o' the Times sok stílusirányzatot tartalmaz. Többek között electro, funk, pszichedelikuspop, hard rock, gospel, blues és folkhoz közelítő soul.[15] Jon Bream (Star Tribune) azt mondta az albumról, hogy az album az abszolút egyensúlya mindennek.[16]
A témáját tekintve az album (MTV News, Hanif Abdurraqib) a túlélés politikáját figyeli meg. "Egy közelgő apokalipszis esetén táncolhatunk, lefeküdhetünk valakivel, akit szeretünk, vagy valakivel, akit nem szerettünk az este kezdete előtt. Játszhatunk az utcákon, fantáziálhatunk egy új világról. Miután lefektette a jelenlegi világot az albumon, Prince félretolja azt és a túlélés összes opcióját az asztalra helyezi és választás elé állít minket."[17]
Kiadás
Annak ellenére, hogy Prince egyik legjobb albumának van tekintve, nem teljesített jól.[18] Nem turnézott vele az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, csak Európában. Ezek mellett egy olyan időszakban volt kiadva 1987-ben, amikor nagyon sok klasszikus album jelent meg, mint Michael JacksonBad-je, George MichaelFaith-e, MadonnaWho's That Girl-je, a Def LeppardHysteria-ja, és a U2Joshua Tree-je.[7] Hatodik helyre jutott a Billboard 200-on, illetve top 10-es lett Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Új-Zélandon, Norvégiában, Svédországban és az Egyesült Királyságban, illetve első volt Svájcban. A "Sign o' the Times", a "U Got the Look" és az "I Could Never Take the Place of Your Man" kislemezek harmadik helyet, második, illetve tizedik helyet értek el a Billboard Hot 100-on.[19] Prince 2016-os halála után az album 20. helyig jutott a Billboard 200-on.
Remaster, Deluxe és Super Deluxe
Az albumot újra kiadták Remastered, Deluxe és Super Deluxe verziókként 2020. szeptember 25-én. A Super Deluxe verzió kilenc CD-ből és egy DVD-ből áll. Az 1,987 darabra limitált 7" Singles Box Set tartalmazza a négy kislemez újradolgozott verzióit, a két Warner promocionális kislemezt és egy korábban nem megjelent dalt, a "Witness 4 The Prosecution"-t.[20]
Az album dalai
Eredeti album
Minden dal szerzője Prince, kivéve ahol ez máshogy van feltüntetve.