Siklóssy László

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Siklóssy László
Született1881. január 21.
Az adatok szerializációja sikertelen
Elhunyt1951. június 19. (70 évesen)
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaíró, ügyvéd, esztéta, újságíró, szerkesztő
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1902)
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Siklóssy László témájú médiaállományokat.

Siklóssy László (Budapest, 1881. január 21.[2]Budapest, 1951. június 19.) író, ügyvéd, művelődéstörténész, esztéta, újságíró és szerkesztő.

Élete

Konzervatív, katolikus budai családban született. A budapesti piarista gimnáziumba járt, ahol 1898-ban érettségizett, majd elvégezte a Pesti Egyetem jogi karát. Megszerezte a doktori diplomát és az ügyvédi oklevelet. 1899-ben az Országgyűlés gyorsíródájában helyezkedett el. A jogi pálya nem igazán érdekelte, ezért inkább a numizmatika és a művészetek irányába fordult. Később régiségekkel kezdett el foglalkozni. 1910-ben írta meg legelső könyvét, amely a modern magyar éremművészetről szólt. 1912-ben indította el a később kilenc évfolyamot megélt A Gyűjtő című, három nyelven íródott művészeti folyóiratot, melynek szerkesztője is volt egyben. Munkássága mellett gyűjtőszenvedélyének is hódolt. Képeket, könyveket, meséket, történeteket gyűjtött szorgalmasan. Később gyűjteményeinek darabjaiból megalapította a Gyorsírás- és Sajtónyilvánosság-történeti Múzeumot, amely később beleolvadt az Országgyűlés Múzeumába. 1921-ben jelent meg első Budapest történetével foglalkozó munkája, A régi Budapest erkölcse címmel. Ezen kötetet ebben a könyvsorozatban további két kötet követte. Később megírta a magyar sport ezer évéről szóló szintén háromkötetes művét is. Bár műveit szórakoztató, könnyed stílusban írta, ám azokban olykor igen sok pontatlansággal lehet találkozni, melyre igen jó példa a Svábhegyről írt műve. Ennek ellenére 1987-ben újra kiadták, mivel az egyik legjobb helytörténeti munkáról van szó, amely ezen témával foglalkozik. Legfontosabb műve a Fővárosi Közmunkák Tanácsának története, amelyet annak dokumentumai alapján készített el. A Hogyan épült Budapest című műve az első Budapestről szóló történeti képeskönyv.[3]

Művei

  • Egy kötet vers; Rózsa Ny., Bp., 1901
  • Róma; s.n., Bp., 1910 (Eggenberger-féle útikönyvek)
  • Kuny Domokos, egy budai keramikus a XVIII. században. Ipartörténeti tanulmány; Szent György-Czéh, Bp., 1917
  • Aprógyűjtés. Mit gyűjtsünk kis pénzen?; Táltos, Bp., 1918
  • Műkincseink vándorútja Bécsbe; Táltos, Bp., 1919
  • A régi Budapest erkölcse, 1-3.; Táltos, Bp., 1922–1923
    • 1. A magyar középkor erkölcse; 1922
    • 2. A prostitúció 1541–1848; 1922
    • 3. A polgári erkölcs; 1923
  • Horváth Géza, 1924
  • A krinolin, 1924
  • Jókai – a könyv, 1925
  • Barabás Miklós, 1925
  • Erdélyi szőnyegek, 1925
  • Érem és plakett, 1925
  • Az Erdélyi exlibris, 1925
  • Hosszú Márton festőművész, 1925
  • Kétszáz év egy erdélyi céh múltjából, 1925
  • Mátyás király és a nők, 1925
  • Táncos püspökeink, 1925[4]
  • Deák Ferenc és az erdélyi nők, 1926
  • Az Erdélyi Simplicissimus, 1926
  • Az audiencia. Budai történet 1795-ből egy felvonásban; Hungária Ny., Bp., 1926
  • Erdélyi aviatikai riporter százötven év előtt, 1927
  • Gyorskocsin Erdélyben. Kutatások, rajzok, emlékezések. Egykori illusztrációkkal és Haranghy Jenő rajzaival; Minerva, Cluj-Kolozsvár, 1927 (Pásztortűz könyvtár)
  • A magyar sport ezer éve, 1-3.; Orsz. Testn. Tan., Bp., 1927–1929 (Országos Testnevelési Tanács könyvtára)[5]
    • 1. A magyar sport őskora a legrégibb időtől Széchenyi István grófig
    • 2. Széchenyi-Wesselényi és még egy nemzedék. 1820–1874
    • 3. A modern sportélet előkészítése. 1875–1896
  • Svábhegy; Svábhegyi Egyesület, Bp., 1929 (hasonmásban: 1987)
  • Hogyan épült Budapest? A Fővárosi Közmunkák Tanácsa története. 1870–1930; bev. Rakovszky Iván; Közmunkák Tanácsa, Bp., 1931 (hasonmásban: 1985)
  • Képek a Hunnia ötvenéves múltjából 1882–1932; Hunnia csónakázó egyesület, Bp., 1932
  • Árpádházi királylány atletikai versenye 1263-ban. Sporttörténelmi tanulmány a magyar irodalomtörténet és Niebelungkutatás szolgálatában; Stephaneum ny., Bp., 1933 (Országos Testnevelési Tanács könyvtára)
  • A Pesti Hírlap Vasárnapjának, majd a Képes Vasárnapnak színes fedéllapjai. 1930–1939; összeáll. Siklóssy László; szerzői soksz., Bp., 1939
  • Az országgyűlési beszéd útja; előszó Kornis Gyula; Egyetemi Ny., Bp., 1939
  • Az első országgyűlési napló és jegyzőkönyv problémája; Gyorsírási Kormánybiztosság, Bp., 1940 (Az egységes magyar gyorsírás könyvtára)
  • Szellemi kincsesház. Idézetek gyűjteménye; Franklin Társaság, Bp., 1943
  • A régi Budapest erkölcse; sajtó alá rend. Székely András; Corvina, Bp., 1972
  • Kincsek és játékok. Szellem és test művelése a magyar kultúrában; vál., előszó Sas Péter; Kriterion, Kolozsvár, 2012
  • Repülőhíddal a Városligetbe; tan., jegyz., szövegvál. Hidvégi Violetta; Budapesti Városvédő Egyesület–Városháza–BFL, Bp., 2015 (Budapest könyvek)
  • Az országgyűlési beszéd útja; tan. Hidvégi Violetta, névmutató Kucséber Ervin; Országház, Bp., 2018 (Az Országgyűlés emlékei)
  • A Hundred Years of Herend Porcelain[6]

Jegyzetek

  1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  2. Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Budapesti gimnázium levéltára, Régi levéltár (III.9.a), Érettségi anyakönyvek
  3. Siklóssy László élete. (Hozzáférés: 2012. december 25.)
  4. Siklóssy. (Hozzáférés: 2012. december 25.)
  5. I. kötet: A magyar sport őskora a legrégibb időtől Széchenyi István grófig; II. kötet: A modern sportélet előkészítése: 1875-1896; III. kötet: Széchenyi-Wesselényi és még egy nemzedék: 1820-1874. (Az OSZK adatbázisa alapján.)
  6. Siklóssy László. (Hozzáférés: 2012. december 25.)

Források