A Spirocuta (a latin spira, tekercs és cutis, bőr szavakból) az ostoros moszatok (Euglenozoa) Euglenida osztályának kládja. Az Euglenida többi kládjától megkülönbözteti sejtalakja aktív deformációja, a metabólia. Ezt a sok spirálisan elhelyezkedő fehérjecsík teszi lehetővé, melyek a sejtmembrán alatt futnak, és a sejtnek rugalmasságot biztosítanak. E csíkok adják a helikális pellikulát, erre utal másik neve, a Helicales is.
Leírás
1 vagy 2 elülső ostorral rendelkező ostorosok kládja. A sejt szubsztráttal érintkezve sikló mozgással halad.[1] Más Euglenida-kládokhoz hasonlóan fehérjecsíkokból álló pellikula határolja, melyek egymással kapcsolódnak, és spirálisan találhatók a sejtmembrán alatt. A Spirocuta szünapomorfiája a sok (16–56) csík, mely lehetővé teszi jelentős rugalmasságukat, így aktív nyúlásukat és deformálódásukat is.[2] E folyamat a metabólia.[3][4]
Metabóliával és úszva mozgó Euglena sp.
Csoportosítás
A Spirocutát először Thomas Cavalier-Smith írta le 2016-ban a 15-nél több spirális elrendeződésű csíkból álló pellikulájú Euglenida-kládokat tartalmazó főosztályként. Neve is erre utal – a latin spira, tekercs és cutis, bőr szavakból származik. 2 osztálya volt ekkor: a fototróf Euglenophyceae és a heterotróf kládokból álló parafiletikus Peranemea osztály.[2] Később ez utóbbit 2 csoportra bontották: az ismeretlen monofíliájú fagotrófPeranemida és a változatos fagotrófokból és egy ozmotróf kládból, az Aphageából álló Anisonemia csoportokra.[5][6] 2017-ben Stefan Paerschke et al. filogenetikai elemzéssel függetlenül megállapították a klád létét, és Helicalesnek nevezték el a spirális csíkokból álló helikális pellikulára utalva.[7] Az alábbi kladogram bemutatja a Spirocuta evolúciós kapcsolatait a 2020-as évek elején megjelent filogenetikai tanulmányok alapján:[6][5]
