Stanislas de Guaita

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Stanislas de Guaita
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Alteville Castle
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Párizs
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
Iskoláilycée Henri-Poincaré
Halál okakábítószer-túladagolás
SírhelyeTarquimpol
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanislas de Guaita témájú médiaállományokat.

Stanislas de Guaïta (Tarquimpol, 1861. április 6.Tarquimpol, 1897. december 19.) francia költő, író, okkultista,[1] A Rózsakereszt Kabbalisztikus Rendje társalapítója Joséphin Péladan mellett.[2] Az okkultizmus és a mágia írásművei fő témakörei voltak.

Korai évek

Stanislas de Guaita Lotaringiában, a Tarquimpol közelében fekvő Alteville kastélyban született. Édesanyja Marie-Amélie Grandjean, apja François-Paul de Guaïta voltak, akik egy 1800 óta Lotaringiában élő nemesi családból valók voltak és őseik az olaszországi Lombardiából származtak.[3] Nemesi származása okán viselte a márki címet. Nancybe járt líceumba és már ekkor érdeklődött a metafizika és a Kabbala iránt, melyet barátjával, a későbbi író és boulangista, illetve jobboldali politikus Maurice Barrès-val (1862-1923) együtt kultiváltak. Kollégiumi lakótársa volt Joséphin Péladan (1858-1918) is. De Guaitára nagy hatással volt Alphonse-Louis Constant, más néven Éliphas Lévi (1810-1875), akinek írásait kommentárokkal látta el és általuk betekintést kapott a keresztény misztikába, illetve az okkult tradícióba; továbbá Fabre d'Olivet (1767-1825), aki ráirányította a figyelmét a "nagy misztériumokra" és a héber nyelv tanulmányozására ösztönözte; valamint Saint-Yves d'Alveydre (1842-1909), aki a "szinarchizmus"[* 1] eszméjét hintette el benne. Ifjonti lelkesedésében úgy gondolta, hogy mindezek a keresztény misztikus tradíciók és az ideális kormányzás elhozza majd "Isten országát".

Tevékenységei

Fiatalemberként Párizsba költözött és fényűző lakása a misztika, illetve az ezoterika iránt érdeklődő költők, művészek és írók találkozási pontja lett. Guaita az 1880-as években két verseskötetet (1883 - La Muse noire, 1885 - Rosa mystica) adott ki, melyek népszerűségre tettek szert.[3] Barrès-val és Péladannal együtt léptek be a Martinista Rendbe, melyet barátjuk, Papus (1865-1916) alapított.[* 2] Péladannal együtt 1888-ban megalapították A Rózsakereszt Kabbalisztikus Rendjét, melyhez hamarosan Papus,[3] a zeneszerző Erik Satie (1866-1925) és Claude Debussy (1862-1918), valamint az író Oswald Wirth (1860-1943) is csatlakozott.[4][5] A Rendben a Kabbalát tanulmányozták, valamint a Biblia és Isten természetének rejtett titkait és kísérleteket is végeztek. A tanulmányi fokozatrendszer a tudományban megszokotthoz volt hasonló. Guaitának temérdek könyve volt metafizika, mágia és titkos tudományok témakörökben. Kortársai "rózsakeresztes hercegnek" nevezték. Guaita és barátai több párbajig fajuló vitába keveredtek a lyoni Boullan abbéval,[4] aki még 1875-ben kilépett a Római katolikus egyházból, miután eltiltották eretnek nézeteinek terjesztésétől és gyakorlásától. Guaita azzal vádolta az abbét, hogy sátánista és hogy gyakorlatilag liturgiává tette a szexualitást.[* 3] Az abbé élete végén azt hangoztatta, hogy "mágikus támadás" áldozata,[* 4] melyet követői is tovább fűtöttek. 1893-ban a világi hatóságok is elítélték illegális gyógyszerhasználatért és nem sokkal ezután el is hunyt.[5]

Halála

De Guaita kábítószerfüggő volt, mely korai halálát okozta 1897. december 19-én. A tarquimpoli temetőben helyezték örök nyugalomra.[4] Némelyek azt állítják, hogy túladagolás okozta vesztét, de ezt a család már a maga korában cáfolta. Valószínűbbnek látszik az, hogy komoly veseproblémái vezettek halálához. Ezzel együtt sem zárható ki azonban, hogy érezve közelgő halálát, morfinokat és egyéb kábítószereket vett be.[6]

Bibliográfia

Guaïta művei

Guaïtáról szóló művek

  • Maurice Barrès: Stanislas de Guaïta (1861-1898): Un rénovateur de l'occultisme : souvenirs. (franciául) (hely nélkül): Wentworth Press. 2018. ISBN 978-0274385522 első kiadás: 1898  
  • Albert de Pouvourville (Matgoï): Nos Maîtres. Stanislas de Guaïta. (franciául) Párizs: Librairie Hermétique. 1909.  
  • Oswald Wirth: Stanislas de Guaïta, souvenirs de son secrétaire. (franciául) Párizs: Editions du symbolisme. 1935.  
  • André Billy: Stanislas de Guaïta. (franciául) (hely nélkül): Mercure de France. 1971. ISBN 2715209088  
  • Arnaud de l'Estoile: Guaïta. (franciául) (hely nélkül): Éditions Pardès. 2004. = Qui suis-je?,  

Megjegyzések

  1. "harmonikus uralom", egy idealizált kormányzati forma
  2. vélhetően még egész a szervezés legelején, az 1880-as évek végén
  3. valóban voltak szellemi lényekkel történő közösülést javasló tanai
  4. a sikertelenül végződőtt párbajokat is ennek tudta be azza, hogy "mágikus erő" akadályozta meg a golyót, hogy kiröpüljön a pisztolycsőből
  5. A címével ellentétben a művek nem feketemágia-tankönyvek, hanem a téma kvázi-tudományos nézőpontú tárgyalásai. A "Serpent de la Genèse" előszava szerint "[a mű] szándéka a tudatlanság békéjének megzavarása."
  6. befejezetlen. Oswald Wirth kiegészítette és Marius Lepage fejezte be
  7. martinista beavatási beszéd egy 3. fokozatú martinista fogadására

Jegyzetek

  1. André Billy. Stanislas de Guaita (francia nyelven). Mercure de France (1974). ISBN 978-2715209084 
  2. Greer, John Michael. The Element Encyclopedia of Secret Societies (angol nyelven). Barnes & Noble, 252–253. o. (2006. április 21.). ISBN 978-1435110885 
  3. 3,0 3,1 3,2 Stanislas de Guaita (angol nyelven). rosicrucian-order.com . [2020. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  4. 4,0 4,1 4,2 Stanislas de Guaita (1861-1897) (francia nyelven). la-rose-bleue.org . (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  5. 5,0 5,1 Docteur Gérard (Anaclet Vincent) Encausse (francia nyelven). hermetic.com . (Hozzáférés: 2019. december 25.)
  6. Bertrand Beyern. Guide des tombes d'hommes célèbres (francia nyelven) (2003). ISBN 978-2749101538 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stanislas de Guaita című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stanislas de Guaita című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.