Syrtidicola fluviatilis
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Syrtidicola fluviatilis (Sclater & Salvin, 1866) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Syrtidicola fluviatilis témájú kategóriát. |
A Syrtidicola fluviatilis a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó Syrtidicola nem egyetlen faja.[1]
Rendszerezése
A fajt Philip Lutley Sclater és Osbert Salvin írták le 1866-ban, Muscisaxicola nembe Muscisaxicola fluviatilis néven.[2] Egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.[3]
Előfordulása
Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi füves puszták és cserjések, folyók és patakok közelében. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 14 centiméter.[5]
Életmódja
Általában egyedül, vagy párban a földön keresi rovarokból álló táplálékát.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 8.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 8.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 8.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 8.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. november 8.)
