Szécsmező
Szécsmező (Sečovská Polianka) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | |||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Varannói | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1272 | ||
Polgármester | Marián Fedor | ||
Irányítószám | 094 14 | ||
Körzethívószám | 057 | ||
Forgalmi rendszám | VT | ||
Népesség | |||
Népsűrűség | 123 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 127 m | ||
Terület | 22,11 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
Szécsmező weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szécsmező témájú médiaállományokat. | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Szécsmező (1899-ig Szécs-Polyánka, szlovákul: Sečovská Polianka) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Varannói járásban.
Fekvése
Varannótól 12 km-re délre, a Tapoly-patak mellett fekszik.
Története
1272-ben említik először, de területén már évezredekkel ezelőtt is éltek emberek. Ezt bizonyítja az itt megtalált hatezer éves, női alakot ábrázoló szobrocska és számos cserépmaradvány. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Szécs Polyánka. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gr. Barkótzy Uraság, lakosai katolikusok, és egygyesűltt ó hitüek, fekszik n. k. Kolcs Hoszszúmezőhöz 1, é. Szacsurhoz is 1 órányira, térséges, és hegyes határja három nyomásbéli, melly gabonát, és zabot terem, erdeje van, szőleje nints, malma is jó vagyon, piatza Kassán öt mértföldnyire.”[1] Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Polyánka (Szécs), tót-orosz falu, Zemplén vmegyében, Parnó fil., 762 romai, 288 g. kath., 11 evang., 8 zsidó lak. Kastély. 1250 hold szántóföld s erdő. F. u. gr. Barkóczy. Ut. p. Vecse.”[2] Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szécsmező, előbb Szécspolyánka. Hajdan Zécs és Polyanka néven két község volt s a Polyánkai Csapyak fészke. 1419-ben Fodor Miklóst iktatják némely részeibe. 1469-ben a Csebieknek is van itt részük, de a birtok nagyobb fele a Csapyaké. 1479-ben a Körtvélyesi Fodor család is előtűnik a két község birtokosai között. 1495-ben a Sztrithei család kap itt részeket. Az 1598-iki összeírás Soós Istvánt és Csapy Ferenczet említi. 1692-ben Pethő Zsuzsánna is kap itt részt. Ezután a Bocskayaké lesz, majd Barkóczy Ferencz kap rá királyi adományt s most is gróf Hadik-Barkóczy Endrének van itt nagyobb birtoka. Az 1831-iki kolera itt is megkövetelte a maga áldozatait s lakosai lázadásra késztette. Két temploma közül a görög katholikus 1853-ban s a római katholikus 1872-ben épült. Ide tartoznak Bukovina-, Csereparnya- és Hucsava-erdők. A falunak 250 háza van. Tótajkú, nagyobbára róm. kath. vallású lakosainak száma 1272. Postája, távírója és vasúti állomása Parnó.”[3] A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 1395-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 2642 lakosából 2602 szlovák és 22 cigány volt. 2011-ben 2728 lakosából 2634 szlovák és 15 cigány.
Nevezetességei
- A falunak görögkatolikus és római katolikus templomai vannak.
- 1962-ben és 1992-ben az iskola területén a 17. század második feléből származó, összesen 782 darabos ezüstpénzleletet találtak.
Testvértelepülései
Jegyzetek
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.