Szíriai ásóbéka
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kifejlett példány
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Pelobates syriacus Boettger, 1889 | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szíriai ásóbéka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szíriai ásóbéka témájú kategóriát. |
A szíriai ásóbéka (Pelobates syriacus) a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, ezen belül az ásóbékafélék (Pelobatidae) családjába tartozó faj.[1]
Előfordulása
A szíriai ásóbéka előfordulási területe Európa keleti fele és Ázsia nyugati része. A következő országokban őshonos: Azerbajdzsán, Bulgária, Görögország, Grúzia, Irán, Izrael, Libanon, Macedónia, Oroszország, Örményország, Románia, Szerbia, Szíria és Törökország. Iránban közönségesnek számít, azonban máshol nem gyakori. Feltételezések szerint Jordániából kihalt. Nem lehet tudni, hogy Albániában, Irakban, Moldovában és Ukrajnában létezik-e vagy sem.[1]
Megjelenése
Ez a 9 centiméterre megnövő béka tömzsi testalkatú, széles és lapított fejjel. A sima bőrén elszórva szemölcsök láthatók. A hím mellső lábainak hátsó részén nagy mirigyek vannak. A mellső lábain 4 ujj, míg a hátsókon 5 ujj van. Élőhelytől függően a színezete változó; azonban a háta általában világosszürke nagy zöld foltokkal, míg a hasa világosabb.[2][3]
Életmódja
A ligeterdők, bozótosok, szántóföldek és olyan félsivatagok lakója, ahol elegendő az esőzés. A puha talajokat kedveli, ahol könnyen eláshatja magát. Éjszaka mozog. Puhatestűekkel, pókokkal, rovarokkkal és egyéb gerinctelenekkel táplálkozik. A telet és a nyár legforróbb időszakát nyugalmi állapotban tölti.[3][4]
Szaporodása
A szaporodási időszaka élőhelytől függően február és május között van. Tartós, azonban halmentes tócsákra van szüksége. A néhány ezer petéjét 1 méter hosszú és 2 centiméter vastag zselatinos masszába rakja. Az ebihalak három nap után kelnek ki, és 3-4 hónapon keresztül algával és vízi növényzettel táplálkoznak. Ezután átalakulnak békává. A későn rakott petékből, a kikelt példányok ebihalként telelnek át.[3][4]
Képek
-
A peték és -
a bennük -
levő ebihalak
_of_Pelobates_syriacus,_Rehovot_Vernal_pool,_Israel_02.jpg)
_of_Pelobates_syriacus,_Rehovot_Vernal_pool,_Israel_04.jpg)
_of_Pelobates_syriacus,_Rehovot_Vernal_pool,_Israel_03.jpg)
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Aram Agasyan (2009). „Pelobates syriacus”. The IUCN Red List of Threatened Species 2009, e.T58053A11723660. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2009.RLTS.T58053A11723660.en. (Hozzáférés: 2018. január 16.)
- ↑ Reptiles and Amphibians of Britain and Europe. London: Harper Collins Publishers Ltd., 70. o. (2002)
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Pelobates syriacus AmphibiaWeb. Retrieved March 25, 2012.
- ↑ 4,0 4,1 (2009) „Modelling the range of Syrian spadefoot toad (Pelobates syriacus) with combination of GIS-based approaches”. Amphibia-Reptilia 30, 401–412. o. DOI:10.1163/156853809788795137.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pelobates syriacus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Boettger, 1889, Zool. Anz., 12: 145.
- Mertens, 1923, Senckenb. Biol., 5: 122.
- Frost, Darrel R. 2018. Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 6.0. Electronic Database accessible at http://research.amnh.org/herpetology/amphibia/index.html Archiválva 2008. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben. American Museum of Natural History, New York, USA. Pelobates syriacus . Accessed on 23 June 2008.