Szürkehasú legyezőfarok
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Rhipidura albolimbata Salvadori, 1874 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szürkehasú legyezőfarok témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szürkehasú legyezőfarok témájú kategóriát. |
A szürkehasú legyezőfarok (Rhipidura albolimbata) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a legyezőfarkú-félék (Rhipiduridae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Tommaso Salvadori olasz ornitológus írta le 1874-ben, Rhipidura albo-limbata néven.[3]
Alfajai
- Rhipidura albolimbata albolimbata (Salvadori, 1874) - Új-Guinea északi és keleti része
- Rhipidura albolimbata lorentzi (Oort, 1909) - Új-Guinea középső része [2]
Előfordulása
Új-Guinea szigetén, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők és szavannák, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 15 centiméter, testtömege 9–11 gramm.[5]
Életmódja
Rovarokkal táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. [2010. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
