Szapphói strófa
Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
A szapphói strófa az i. e. 600 körül élt leszboszi költőnő, Szapphó kedvelt metrumából felépülő sorokból összeállított versszak, ahol a három szapphói sort egy adoniszi sor zárja. A szapphói sor időértéke öt trocheus, de a második és ötödik trocheus helyett spondeus is állhat, a harmadik trocheust pedig ciklikus daktilus váltja fel. A ciklikus daktilus első ízét latin (horatiusi) mintára metszet követi. A záró adoniszi sor a hexameter szabályos sorzárlata. Ütemképlete:
- – υ/ – –/ – υ υ/ – υ/ – υ
- – υ – – – υ υ – υ – υ
- – υ – – – υ υ – υ – υ
- – υ υ – υ
A szapphói strófa legismertebb magyar példája Berzsenyi Dániel Osztályrészem című verse:
- Partra szállottam, levonom vitorlám,
- A szelek mérgét nemesen kiálltam.
- Sok Charybdis közt, sokezer veszélyben
- Izzada orcám.
A modern magyar irodalomban József Attilánál találunk több példát a szapphói versszakra. Rövid óda a kelő Naphoz című versében a horatiusi sormetszetet alkalmazza:
- Ó örökszép Nap, te erős, hatalmas
- Antik istenség, örökifjú Élet!
- Fellobog most dús ereimben orcád,
- Zendül a vérem.
Források
- Gáldi László: Ismerjük meg a versformákat, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1961 ISBN 963-11-5212-X