Szellemi kulturális örökség

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
A szellemi kulturális örökség logója

Az UNESCO az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az 1972-es világörökség egyezmény kiterjesztéseként 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség védelméről szóló egyezményt (eredeti címe: Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage). A nemzetközi jogi dokumentum a csatlakozott részes államok számára meghatározza a végrehajtással kapcsolatos lépéseket, feladatokat.

A szellemi kulturális örökség fajtái

A szellemi kulturális örökség lehet:

  • szóbeli hagyomány, és kifejezési forma, tradicionális előadó művészet;
  • társadalmi szokás és rítus, ünnepi esemény;
  • a természettel és a világegyetemmel kapcsolatos ismeretek, valamint
  • a hagyományos kézművestermékek előállításához szükséges tudás és készség.

Az UNESCO listája

A UNESCO az egyezmény alapján hivatalos listát vezet, amely 2024 szeptemberében 730 kulturális egységet tartalmazott. Külön lista tartalmazza a sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökségeket; ezek általában a végleges eltűnéssel fenyegetett népszokások és szertartások, amelyek megőrzése fokozott állami támogatást igényel.

Szellemi kulturális örökség Magyarországon

Magyarország 2006-ban ratifikálta csatlakozását az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzéséért létrejött Egyezményhez (2006. évi XXXVIII. törvény).[1] Az egyezmény szakmai koordinálásáért Magyarországon a Szabadtéri Néprajzi Múzeum a felelős. Magyarország az UNESCO által nyilvántartott világörökségi lista mellett a kulturális miniszter 2009. május 19-én kelt felhívásával[2] létrehozta a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékét is. A nemzeti jegyzékre került örökségek használhatják a „Szellemi Kulturális Örökség Magyarországon” logóját. Az UNESCO jegyzékben szereplő magyarországi tételek:

  • Mohácsi busójárás: álarcos télvégi farsangi szokás (2009)
  • Táncházmozgalom: a szellemi kulturális örökség átadásának magyar modellje (2011)
  • Matyó népművészet, hagyományőrző közösségi hímzés (2012)
  • A népzenei örökség megőrzése Kodály-módszerrel (2016)
  • Kékfestés, ellenálló tömbnyomtatás és indigófestés Európában (2018; Ausztria, Csehország, Magyarország, Németország és Szlovákia közös öröksége)
  • Solymászat, eleven emberi örökség (2021; Ausztria, Belgium, Csehország, Egyesült Arab Emírségek, Franciaország, Katar, Kazahsztán, Koreai Köztársaság, Magyarország, Marokkó, Mongólia, Németország, Olaszország, Pakisztán, Portugália, Spanyolország, Szaúd-Arábia és Szíria közös öröksége)
  • Lipicai lótenyésztés hagyománya (2022; Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovákia és Szlovénia közös öröksége)
  • Magyar vonószenekari hagyomány (2022)
  • Kézi üveggyártás ismerete, mestersége és készségei (2023; Csehország, Finnország, Franciaország, Magyarország, Németország és Spanyolország közös öröksége)

Hivatkozások

  1. Csonka-Takács Eszter: [http://szellemikulturalisorokseg.hu/doks/egyezmeny.pdf UNESCO Egyezmény a szellemi kulturális örökség megőrzéséről] (magyar és angol nyelven) (pdf) pp. 28. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010
  2. Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter: Felhívás a magyar szellemi kulturális örökség megőrzésére (magyar nyelven) (pdf) pp. 1, 2009. 05