Szent-Iványi Tamás

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Szent-Iványi Tamás
Született1920. november
Szentivánlaborfalva
Elhunyt1991. április 4. (70 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaállatorvos,
egyetemi tanár
Kitüntetései
SírhelyeÚj köztemető (53-as számú szóró-parcella)[1]

Szent-Iványi Tamás (Szentivánlaborfalva, 1920. november – Budapest, 1991. április 4.) állatorvos, egyetemi tanár.

Életpályája

Unitárius vallású volt. Brassóban és Sepsiszentgyörgyön tanult. 1945–46-ban az Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karán volt tanársegéd; orvosi diplomát 1946-ban szerzett. 1946–50 között a Phylaxia Oltóanyagtermelő Intézetben, 1950–56 között a járványtanszéken egyetemi adjunktusként dolgozott. 1956–75 között a FAO római központjában az állategészségügyi osztályt vezette. Vendégelőadóként, vendégprofesszorként hosszabb-rövidebb ideig megfordult Angliában, Ausztriában, Franciaországban, Németországban, Törökországban, Indiában, Libanonban, Mexikóban, Thaiföldön, Olaszországban, a Fülöp-szigeteken, Romániában. 1952-ben nyerte el az állatorvos-tudományok kandidátusa fokozatot, s 1965-ben Vizsgálatok a sertések enterovírusos fertőzöttségéről c. disszertációjával megkapta az MTA doktora fokozatot. 1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1979-től rendes tagja volt. Mintegy 140 tudományos közleménye jelent meg magyarországi és külföldi tudományos folyóiratokban egyaránt. Kutatásai mellett a legfontosabbnak az oktatást tartotta: tanári népszerűségét jelzi, hogy az Állatorvostudományi Egyetem hallgatói többször ítélték oda neki a Legjobb Előadó címét, amit fontosabbnak tartott rangos állami kitüntetéseinél is.

Kitüntetései

Művei

  • Tankönyveket írt.
  • Bel- és külföldi szaklapokban 1946–1990 között 140 tudományos közleménye jelent meg.
  • Manninger Rezső. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990.