Szentkereszt (Liptószentmiklósi járás)
Szentkereszt (Svätý Kríž) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | |||
Kerület | Zsolnai | ||
Járás | Liptószentmiklósi | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1277 | ||
Polgármester | Vladimír Feketík | ||
Irányítószám | 032 11 | ||
Körzethívószám | 00421 (0) 44 | ||
Forgalmi rendszám | LM | ||
Népesség | |||
Népsűrűség | 85 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 629 m | ||
Terület | 9,41 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
Szentkereszt weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentkereszt témájú médiaállományokat. | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Szentkereszt (szlovákul Svätý Kríž) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban. Cinszentkereszt (Cynovište), Csermnószentkereszt (Čermno), Királyszentkereszt (Kráľovany vagy Kráľovsky Stránany), Motkószentkereszt (Motkovište) és Sztranyánszentkereszt (Straňany) egyesülésével jött létre.
Fekvése
Liptószentmiklóstól 7 km-re délnyugatra, a Liptói-medence közepén, a Krizsánka-patak völgyében, 630 m magasan fekszik.
Története
Cinszentkereszt
Cinszentkereszt birtokosa a Czinege, később az Okolicsányi család volt. 1784-ben 14 házát 112-en lakták. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Ozin, és Motko Sz. Kereszt, Czinovistye. Liptó Várm. földes Urai Okolicsányi, és több Uraságok; lakosaik katolikusok, és másfélék is; fekszenek egymáshoz közel; határjai meglehetősek.”[1] 1828-ban 14 háza és 124 lakosa volt. A trianoni diktátumig Liptó vármegye Liptószentmiklósi járásához tartozott.
Csermnószentkereszt
1277-ben IV. László király a túróci Nádasérrel cserélte el, mert határában aranyat találtak. Ekkor említi először oklevél „Chermele” alakban. 1281-ben mégis az Okolicsányiak birtoka lett. A későbbiek során 1293-ban „Chermona”, 1352-ben „Cherumna”, 1360-ban „Chrmna”, illetve „Sancta Crux”, 1396-ban „Kerestur”, 1466-ban „Csrmno”, 1498-ban „Zenthkezt” néven említik az írott források. 1784-ben 10 házában 79-en laktak. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „CSERMNO. Tót falu Liptó Vármegyében, földes Ura Okolitsányi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Motkó Szent Kereszt mellett, ’s ennek filiája.”[1] 1828-ban 9 házában 66 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Csermno, tót falu, Liptó vármegyében, 35 kath., 31 evang. lak. F. u. Okolicsányi. Ut. post. Berthelen-falva.”[2] A trianoni diktátumig Liptó vármegye Liptószentmiklósi járásához tartozott. 1945-ig két malom működött a községben.
Királyszentkereszt
Királyszentkereszt birtokosai a Szentiványiak voltak. 1715-ben 14 adózó háztartása volt, valamennyien zsellérek. 1784-ben 7 házát 55-en lakták. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Király Sz. Kereszt. Liptó Várm. földes Ura Sz. Iványi Uraság.”[1] 1828-ban 23 háza és 202 lakosa volt. A trianoni diktátumig Liptó vármegye Liptószentmiklósi járásához tartozott.
Motkószentkereszt
Motkószentkereszt a névadó Motkó család birtoka volt. 1784-ben 24 házát 199-en lakták. A 18. század végén Vályi András így ír róla: (lásd Cinszentkeresztnél). 1828-ban már Királyszentkereszt része.
Sztranyánszentkereszt
Sztranyánszentkeresztet 1535-től említik, területén rezet bányásztak. A Palugyai, Allaman és más családok birtoka volt. 1784-ben 13 házát 108-an lakták A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Stránya Sz. Kereszt. Liptó Várm. földes Urai Palugyai, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Motko Szent Kereszthez nem meszsze, és annak filiája; határbéli földgye középszerű.”[1] 1828-ban már Királyszentkereszt része. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Sztranyan, tót falu, Liptó vmegyében, 14 kath., 116 evang. lak. Rézbányája van. F. u. többen.”[2]
Népessége
1910-ben 484, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 631 lakosából 627 szlovák volt. 2011-ben 805 lakosából 785 szlovák.
Nevezetességei
- Evangélikus temploma Közép-Európa egyik legnagyobb faépítménye. 1974 és 1982 között szállították ide Nagypalugyáról (Paludza), melyet a Szentmáriai-víztározó építésekor vízzel árasztottak el. Eredetileg 1693-ban épült és a vármegye egyik artikuláris temploma volt. A kereszt alaprajzú templom 6000 személy befogadására alkalmas. Fából készült oltára 1693-ból származik. Eredeti 18. századi harangjait az első világháború idején rekvirálták, a jelenlegiek 1922-ből és 1924-ből származnak.
- A Szent Kereszt templom 1819-ben épült klasszicista stílusban a 18. század elején elpusztult gótikus templom anyagának felhasználásával.
- Klasszicista kúria a 19. századból.
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ 2,0 2,1 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. november 17.)