Történelemfilozófia

A klasszikus történelemfilozófia vagy történetfilozófia Karl Löwith meghatározása szerint „a történelem olyan szisztematikus értelmezését jelöli, amelynek princípiuma összefüggést teremt a történeti események és következmények között, és egy végső értelemre vonatkoztatja őket”. A történészek és szociológusok egy része lemond a történelem filozófiai általánosításáról, szükségtelennek tartja e fogalom alkalmazását, mivel a történelmet a véletlenek kaotikus váltakozásának tekintik és elvetik az okság, a törvényszerűség és a haladás fogalmának alkalmazhatóságát.

Tartalma

Fő kérdése tehát így foglalható össze: „mi értelme van a történelemnek, hol az a rendező elv, amelynek segítségével felmutatható ez az értelem?”

Története

A végre és értelemre irányuló történetfilozófiai koncepció gyökereit – módosított formában – az Héber Biblia könyveiben is megtaláljuk. (Fontos azonban megjegyezni, hogy a történeti könyvek „történelemfelfogása” – amennyiben beszélhetünk ebben az összefüggésben történelemfelfogásról – nem egyezik meg teljes egészében például a prófétai könyvek idő- és történelemértelmezésével.) Az Újszövetség beteljesültnek tekintette az Isten által kormányzott történelmet vagy történetet, és kevés jelentőséget tulajdonított a világi eseményeknek. A középkori gondolkodók szintén az isteni tervvel összefonódott emberi eseményeket tekintették csak figyelemreméltónak. (Történelemteológiai szempontból jelentősebb szerzők közé tartozik Joachim, Hippói Szent Ágoston és Orosius.) A „történelem filozófiája” kifejezést Voltaire használta először, és a felvilágosodás programját követve, szekularizált formában, az isteni gondviselésre nem hivatkozva írta meg a világtörténelmet. Istenbe és a keresztre feszítettbe vetett hit elvesztésével a felvilágosult történetfilozófia központi problémája lett a teodicea kérdése. Az emberi észbe és haladásba vetett hitre változtatott keresztény eszkatológiai gondolat a francia felvilágosodás képviselői mellett (mint például Voltaire, Condorcet vagy Rousseau) a német idealizmus legfontosabb szerzőinek (Kant, Hegel, Schelling) is központi témájává vált. A marxizmus történetfilozófiája a történelmi materializmus. A ciklikusan fejlődő (emelkedő és hanyatló) történelem képét – bizonyos antik illetve Ibn Khaldúntól származó előzmények után – a 20. században Oswald Spengler vázolta fel A Nyugat alkonya című munkájában. Spengler nyomán Arnold J. Toynbee is jelentős történelemfilozófiai megállapításokra jutott, tovább árnyalva a ciklusos történelemképet. Velük és a történelem haladását valló gondolkodókkal szemben Julius Evola az emberiség, a kultúra és a társadalom involúciós (degenerálódó) folyamatát vélte felismerni. A 20. század végén Francis Fukuyama A történelem vége című munkájában úgy vélte, az emberiség a globalizálódott világgal, és a kommunista és a kapitalista világrend nagy szembenállásának megszűntével eljutott történelmének végére. Samuel Huntington azonban a történelem lehetséges folytatásának a kultúrák közti háborúk kialakulását látta (A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása). A történelemfilozófiai irodalomban új kezdeményezésnek számít Szmodis Jenő törekvése (Kultúra és sors), amellyel összhangba igyekszik hozni a spengleri történelemképet azzal a régebbi felismeréssel, hogy a keleti társadalmak és kultúrák (India, Kína, valamelyest az iszlám világ és Japán) viszonylagos állandóságot, de legalábbis lassúbb változást mutatnak, mint a nyugatabbiak (mezopotámiai, görögi, római, nyugati kultúrkör). Szmodis megkülönbözteti egymástól az úgynevezett duális princípiumú, ciklusosan fejlődő kultúrákat másfelől az úgynevezett monisztikus, stagnáló kultúrákat. A történelemfilozófia további alakulását azonban alighanem maga a Nyugat jövője határozza meg, hiszen néhány – bár jelentős – kivételtől eltekintve ez a gondolkodási forma jellegzetesen a Nyugathoz mint sajátos kulturális entitáshoz kötődik.

Források

• Hannes Böhringer: Romok a történelmentúli időben
• Ankerl Géza: A globalista utópia: A homo globalis és amultinationális részvénytársaságok szabad világrendje. In: Valóság, 2007/7. szám, 1-32. oldal
• Karl Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei (bevezetőt írta Miklós Tamás), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1997, ISBN 9637978836
• Szmodis Jenő: Kultúra és sors (A történelemfilozófia lehetőségei – Mezopotámia kultúrájáról) Bíbor Kiadó. Miskolc. 2007.
• ↑ Filozófiai kislex: Filozófiai kislexikon. Budapest: Kossuth. 1973.  

További információk

• Burckhardt, Jacob: Világtörténelmi elmélkedések. Bevezetés a történelem tanulmányozásába (ford. Báthori Csaba, Hidas Zoltán, jegyz. Hidas Zoltán), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2001 (Circus Maximus), ISBN 9639165239
• Koselleck, Reinhart: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája (ford. Hidas Zoltán), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2003 (Circus Maximus), ISBN 9789639165687
• Koselleck, Reinhart: Kritika és válság. Tanulmány a polgári világ patogeneziséről (ford. Boros Gábor), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2016 (Circus Maximus), ISBN 9789639777262
• Gyurgyák János–Kisantal Tamás (szerk.): Történetelmélet I-II. (Osiris Kiadó, 2006) ISBN 9633898692
• Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza avagy A mindenség és a történelem; ford. Pásztor Péter; Európa, Budapest, 1993
• Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe; ford., bev., jegyz. Simon Róbert; Osiris, Bp., 1995 (Osiris könyvtár. Történelem)
• Immanuel Kant: Történetfilozófiai írások; összeáll., utószó, jegyz. Mesterházi Miklós, ford. Mesterházi Miklós, Vidrányi Katalin; Ictus, Szeged, 1997
• Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása; ford. Puszta Dóra, Gázsity Mila, Gecsényi Györgyi, szerk. Ara-Kovács Attila; Európa, Bp., 1998
• Penke Olga: Filozofikus világtörténetek és történetfilozófiák. A francia és a magyar felvilágosodás; Balassi, Budapest, 2000
• Joó Tibor: Történetfilozófia és metafizika. Válogatott írások; vál., tan., szöveggond. Filep Tamás Gusztáv; Ister, Budapest, 2001 (Magyar minerva)
• A történelem anyaga. Francia történelemfilozófia a XX. században; szerk. Takács Ádám; L' Harmattan–Atelier, Budapest, 2004
• A történelmi tapasztalat. Frank R. Ankersmit székfoglaló beszéde a groningeni egyetemen. Elhangzott 1993. március 23-án, kedden a történelemelmélet rendkívüli nyilvános egyetemi tanári székének elfoglalása alkalmával; ford. Balogh Tamás; Typotex, Budapest, 2004
• John Lukacs: A történelmi tudat avagy A múlt emlékezete; ford. Komáromy Rudolf; Európa, Budapest, 2004
• Friedrich Schiller: Művészet- és történelemfilozófiai írások; ford., jegyz. Papp Zoltán, Mesterházi Miklós; Atlantisz, Budapest, 2005 (Mesteriskola)
• John H. Arnold: Történelem. Nagyon rövid bevezetés; ford. Rényi Zsuzsanna; Corvina, Budapest, 2005 (Corvina tudástár)
• John Lukacs: Egy nagy korszak végén; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Budapest, 2005
• Antalóczy Zoltán: A civilizációk zűrzavara; Unicus, Bp., 2006
• Fejtő Ferenc: Isten, ember, ördög. Elmélkedés a rosszról és a történelemről; ford. Ferch Magda; Holnap, Budapest, 2006
• Siegfried Kracauer: A detektívregény. Értelmezés / Történelem. A végső dolgok előtt; ford. Teller Katalin; Kijárat, Budapest, 2009 (Spatium)
• Zsinka László: Az európai történelem eszméje. Az európai történelemértelmezés irányzatai a 19-20. században. Kritikai esszé; BCE Nemzetközi Tanulmányok Intézete–Aula, Budapest, 2011 (Grotius könyvtár)
• Oswald Spengler: A Nyugat alkonya. A világtörténelem morfológiájának körvonalai, 1-2.; ford. Juhász Anikó, Csejtei Dezső, Simon Ferenc; 2. átdolg. kiad.; Noran Libro, Bp., 2011
• Kulcsár Péter: A történelemszemlélet előzményei; fel. szerk. Tamás Zsuzsanna; Balassi, Budapest, 2014
• Budai-Sántha János: Kapitalizmus előtt, alatt, után. Történelemfilozófiai világpanoráma; K. u. K., Budapest, 2017
• Amin Samman: Történelem a pénzügyi időkben; ford. Lukács Tibor; Pallas Athéné, Budapest, 2020
• Gyáni Gábor: A történeti tudás; Osiris, Budapest, 2020 (Osiris társadalomtudományi könyvtár)
• Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember; ford. Somogyi Pál László, Ábrahám Zoltán, M. Nagy Miklós; Európa, Budapest, 2022
• Szécsi Gábor: A történetekbe zárt elme. Tudat-, kommunikáció- és történetfilozófiai adalékok a narratív én elméletéhez; 2. bőv. kiad.; Akadémiai, Budapest, 2023
• Romsics Ignác: Hérodotosztól Harariig. A nyugati történeti gondolkodás korszakai, irányzatai és klasszikusai; Helikon, Budapest, 2024