Taudactylus diurnus

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Taudactylus diurnus
Természetvédelmi státusz
Kihalt
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Taudactylus
Lee, 1966
Faj: T. diurnus
Tudományos név
Taudactylus diurnus
Straughan & Lee, 1966
Szinonimák

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Taudactylus diurnus témájú rendszertani információt.

A Taudactylus diurnus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Taudactylus nembe tartozó faj.

Előfordulása

Ausztrália endemikus faja. Queensland állam délkeleti részének három part menti hegyvonulatán, 300–800 m-es magasságon, széttagolt populációkban fordult elő.[1] A faj előfordulási területe kevesebb mint 1000 km² volt.[2][3][4] Az 1970-es évek elején előfordulási területén viszonylag gyakorinak tartották,[5] de 1979 óta nem észlelték a vadonban a faj felkutatására irányuló folyamatos erőfeszítések ellenére.[6] A faj eltűnése három-négy év alatt következett be: 1975 végén tűnt el a D'Aguilar Range-ről, majd 1978 végén a Blackall Range-ről, végül 1979 elején a Conondale Range-ről.[1] A populáció méretéről, szerkezetéről, genetikájáról vagy dinamikájáról nincs információ.[6]

Megjelenése

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[4] Háta szürke vagy sötétbarna, sötétebb foltokkal. A szemétől a válláig sötét csík húzódik. A vállak között gyakran van egy sötét, H alakú jel is, a szemek között pedig egy vízszintes csík. A hasa fehér, sötét árnyalatú szürkésbarna foltokkal; a hímek torka sötét árnyalatú. A hímek hangzsákja hiányzik, amitől a hangja a szokásosnál halkabb. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén apró korongok vannak.[4]

Életmódja

A szaporodást tavasztól nyárig tartó időszakban észlelték. A nőstény a petéket kis csomókban, a vízfelszín alatti sziklákhoz tapasztja. Az ebihalak jellemzően 3 cm hosszúak és sötétbarna színűek. Gyakran maradnak a víztestek alján, és szájszerveikkel a sziklákhoz tapadnak, hogy az áramló víz ne sodorja el őket. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[4][2]

Természetvédelmi helyzete

A vörös lista a kihalt fajok között tartja nyilván.[7] A faj eltűnésének okai továbbra is ismeretlenek. A Rheobatrachus silus fajhoz hasonlóan a Taudactylus diurnus által elfoglalt vízgyűjtő területeken is történt fakitermelés,[6] azonban a fakitermelésnek a fajra gyakorolt hatását nem vizsgálták. A faj élőhelyét jelenleg elvadult sertések, inváziós gyomfajok (különösen a Conoclinium fajok), valamint a folyók felső szakaszának megzavarása következtében megváltozott patakáramlás és vízminőségromlás veszélyezteti.[6]

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 Czechura, G.V. and Ingram, G. (1990). Taudactylus diurnus and the case of the disappearing frogs. Memoirs of the Queensland Museum, 29(2), 361-365.
  2. 2,0 2,1 AmphibiaWeb
  3. Atlas of Living Australia
  4. 4,0 4,1 4,2 4,3 FrogID, Australian Museum
  5. McEvoy, J.S., McDonald, K.R., and Searle, A.K. (1979). Mammals, birds, reptiles and amphibians of the Kilcoy Shire, Queensland. Queensland Journal of Agriculture and Animal Science, 36, 167-180.
  6. 6,0 6,1 6,2 6,3 Hines, H., Mahony, M. and McDonald, K. (1999). An assessment of frog declines in wet subtropical Australia. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra, 44-63.
  7. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. november 5.)

Források