Tauno Palo

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Tauno Palo
SzületettTauno Valdemar Brännäs
Az adatok szerializációja sikertelen
Hämeenlinna[1]
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Helsinki
Állampolgárságafinn
Házastársa
  • Kirsti Ortola (1962 – 1982. május 24.)
  • Sylvi Palo (1934–1962)
Gyermekeihárom gyermek:
  • Jukka-Pekka Palo
  • Martti Palo
  • Pertti Palo
Foglalkozása
  • filmszínész
  • színházi színész
  • énekes
Kitüntetései
  • Jussi Award for Best Leading Actor (Shadow of the Past, 3rd Jussi Awards, 1946. november 1.)[2]
  • Jussi Award for Best Leading Actor (Rob the Robber, Jussi Awards 1950, 1950. november 15.)[2]
  • Jussi Award for Best Leading Actor (Omena putoaa..., Jussi Awards 1952, 1952. november 18.)[2]
  • a Finn Oroszlán lovagrend Pro Finlandia érme (1958)[2]
Halál okanyelőcsőrák
SírhelyeMalmi temető
Színészi pályafutása
Aktív évek1927–1973
A Wikimédia Commons tartalmaz Tauno Palo témájú médiaállományokat.

Tauno Valdemar Palo (Hämeenlinna, 1908. október 25. – Helsinki, 1982. május 24.) finn színész és énekes a finn filmművészet aranykorának tartott időszakban. Peter von Bagh a Guide to the Cinema of Sweden and Finland című művében Palót a finn filmművészet leghíresebb, legkedveltebb, legnagyobb és legjobb színészének nevezi, aki a könnyed, fiatalos bájt nehézsúlyú színjátszással kombinálta főleg a színházi előadásokon.[3] Leghíresebb szerepeit a Kulkurin Valssi és Vaimoke című filmekben játszotta. Az 1941-ben készült Onnellinen ministeri című zenés vígjátékban Birgit Kronströmmel a híres Katupoikien Laulu című dalt adták elő, amelyet utóbb olyan finn popzenészek dolgoztak át, mint Katri Helena.

Élete

Eredeti neve Tauno Brännäs volt, amit 1935-ben változtatott meg Tauno Palóra. Besorozták a hadseregbe és vegyésznek képezték ki. Egyik barátja meghívására csatlakozott a sörnäineni Munkásklubhoz. A mentora Aarne Orjatsalo színész és színigazgató lett. 1931-ben meghallgatásra hívták egy filmstúdióba, de az igazi áttörés a hangosfilmmel következett be.[4] 1932-ben Palo felhagyott vegyészi munkájával. A Finn Nemzeti Színház tagja lett, de 1938-ig csak kis szerepeket kapott, mivel filmes népszerűsége ártott a színpadi hitelességének.[4] Ansa Ikonennel tizenkét filmben és számos színdarabban és turnén szerepeltek együtt; első ízben a Kaikki rakastavat (Mindenki szeret, 1935) című filmben.[5] A nézők szemében ők voltak minden idők legromantikusabb párja.[4] A valós életben nem álltak romantikus kapcsolatban.[6] Palo több mint 300 színházi szerepben és 65 egész estés filmben játszott.[4] A második világháború előtt Palóval több felvétel készült a zenés filmek dalaival. Zenei pályafutását 1967 után folytatta.[7] 1946-ban, 1950-ben és 1952-ben Jussi-díjjal tüntették ki. Életművét 1958-ban a Pro Finlandia éremmel ismerték el.[8] 1956. november 11-én a Finn–Magyar Társaság Magyarország megsegítésére bemutatta a Körhinta című magyar filmet; a vetítés előtt Tauno Palo és Ansa Ikonen mintegy 25 000 márka adományt gyűjtöttek össze.[9]

Válogatott filmjei

  • Jääkärin morsian, 1931 (Tauno Brännas néven)
  • Kaikki rakastavat, 1935
  • Vaimoke (1936)
  • Kulkurin valssi (1941)
  • Rosvo-Roope (1949)
  • Se alkoi sateessa (1953)
  • Tuntematon sotilas (Az ismeretlen katona) (1955)
  • Tulipunainen kyyhkynen (1961)

Főbb színpadi szerepei

Palo pályafutásának 35. évfordulóját ünneplik a Danton halála előadásán, 1963-ban

Főbb lemezei

  • Tuulikki 1934 (Odeon A 228258)
  • Tuohinen sormus 1934 (Odeon A 228282)
  • Syksyn tullessa 1935 (Odeon A 228327)
  • Mieheke 1936 (Odeon A 228359)
  • Marjatta 1936 (Odeon A 228360)
  • Sinä semmoinen, minä tämmöinen 1936 (Odeon 228370)
  • Nuoruuden sävel 1940 (Odeon A 228590)
  • Tauno Palo & Ansa Ikonen: Pot-pot-pot 1940 (Odeon A 228590)
  • Näenhän valoisan taivaan 1940 (Odeon A 228615)
  • Soittoniekka 1942 (Columbia DY 386)
  • Ruusu on punainen 1967 (RCA FAS 985)
  • Rosvo-Roope 1968 (RCA EPS 222)
  • Tauno Palo & Ansa Ikonen: Ansa & Tauno 1974 (Kiss RPLP 5007)

Jegyzetek

  1. ↑ http://www.elonet.fi/fi/henkilo/223180. (Hozzáférés: 2016. augusztus 15.)
  2. ↑ 2,0 2,1 2,2 2,3 Elonet (suomi nyelven). National Audiovisual Institute. (Hozzáférés: 2022. április 11.)
  3. ↑ Per Olov Qvist ‑ Peter von Bagh: Guide to the Cinema of Sweden and Finland. (hely nélkül): Greenwood Publishing Group. 2000. 250. o. ISBN 9780313303777  
  4. ↑ 4,0 4,1 4,2 4,3 Palo, Tauno. www.blf.fi (2014) (Hozzáférés: 2017. november 13.)
  5. ↑ Tommi Römpötti: A finn film korszakai az 1800-as évektől napjainkig. www.filmtett.ro (2016. október 3.) (Hozzáférés: 2017. november 13.)
  6. ↑ Ansa Ikosen tytär kertoo Iltalehdelle: Totuus suhteesta. www.iltalehti.fi (2008) (Hozzáférés: 2017. november 13.)
  7. ↑ Tauno Palo. pomus.net (Hozzáférés: 2017. november 13.)
  8. ↑ Tauno Palo. smedsensemble.fi (2017. január 28.) (Hozzáférés: 2017. november 13.)
  9. ↑ Rokoni körben: A magyarországi finn képviselet története. Szerk. Jaakko Sievers. Budapest: Finn Nagykövetség. 2010. 43. o.  
  10. ↑ Tauno Palo (obituary). www.hs.fi (Hozzáférés: 2017. november 13.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tauno Palo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Tauno_Palo&oldid=91932”