The Black Page

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A The Black Page Frank Zappa amerikai zeneszerző ütőhangszerekre írt, rendkívül bonyolultnak tartott, ikonikus darabja; a szerzemény 1976-ban született, az első változat a Zappa in New York lemezen hallható.

A darab története

Eredetileg dobfelszerelésre és ütőhangszerekre íródott, idővel számos áthangszerelt változata született, köztük a „tinidiszkó-változat” vagy az úgynevezett „New Age”-verzió (1988). Terry Bozzio dobos – akinek Zappa a darabot tulajdonképpen írta – így emlékszik vissza:[1]

Azért írta meg, mert korábban a velünk dolgozó negyvenfős nagyzenekari koncert (lásd: Orchestral Favorites) munkálatai közben hallotta a stúdiózenészeket beszélni arról az érzésről, ami reggelente a felvételekre érkezve elfogja őket a „fekete lappal” való találkozástól rettegve. Elhatározta hát, hogy megírja ezt a „fekete lapot” (The Black Page), aztán ideadta nekem – egyes részeit egyből el is tudtam játszani. De nem hajtott semmi, ott várt a kottaállványomon napi tizenöt percig két héten át, addig dolgozgattam rajta mielőtt komolyan próbálni kezdtünk volna. Két hét után aztán összehoztam és eljátszottam neki. „Nagyszerű!” – mondta, hazavitte, megírta hozzá a dallamot és az akkordváltásokat, és visszahozta. Mi meg elkezdtük játszani.

A darabban hemzsegnek a szokatlan vagy ritkán használt ritmikai képletek (pentolák, szextolák), amik különösen nehézzé teszik az eljátszását. A darab már első előadásakor két változatban létezett: a Black Page #1 a dobfelszerelésre írt alapdarab, míg a Black Page #2 a meghangszerelt, Zappa megfogalmazásában „tinidiszkó”-kísérettel előadott változat. Frank Zappa így vezette fel a „The Black Page #2”-t a Zappa in New York lemezen:

Ez a darab eredetileg egy dobszóló volt... úgy bizony. Na most miután Terry megtanulta a Black Page-et a dobszerelésen, az jutott eszembe, hogy talán jól szólna más hangszereken is, így aztán írtam egy dallamot, ami együtt ment a dobszólóval, ez lett a „The Black Page, első rész” – a kemény változat. Aztán eszembe jutott, hogy mi lesz így a azokkal az emberekkel, akiknek tetszene a Black Page dallama, de nem igazán tudnak mit kezdeni az eredeti formájának a statisztikai sűrűsödéseivel? Úgyhogy dolgoztam még kicsit rajta és írtam egy kis dallamocskát amit most elő is adunk ezzel a kis diszkó-jellegű kísérettel… ez a „Black Page, második rész” – a könnyed tini-New York-változat.

A Zappa Plays Zappa zenekar 2006-os turnéján a vendég volt Terry Bozzio, aki (Joe Travers dobos és Billy Hulting ütős kíséretével) rendszeresen játszotta a Black Page #1-et, a 2., meghangszerelt változatban pedig a szintén a turnén vendégként fellépő Steve Vai játszott főszerepet. A darab azóta is az együttes repertoárján van, a fenti vendégek nélkül is – a gitárdallamot Dweezil Zappa játssza.

Lemezmegjelenések

Frank Zappa lemezein

Mások lemezein

  • Trio Cucamonga: Plays Frank Zappa (1989)
  • Yahozna: Plays Zappa (1992)
  • Various Artists: Sonora (1994 – a Sonora című újság CD-melléklete)
  • Omnibus Wind Ensemble: Music By Frank Zappa (1994-95); as The Black Page No 2
  • Meridian Arts Ensemble: Anxiety Of Influence (1995); as track 5: The Black Page – Drums Solo and track 6: The Black Page – Ensemble
  • Meridian Arts Ensemble: Ear Mind I (1998)
  • Le Concert Impromptu & Bossini: Prophetic Attitude (1997)
  • The Muffin Men: God Shave The Queen (1999); as The Black Page Drum Solo
  • Ensemble Ambrosius: The Zappa Album (2000); as Black Page #2
  • Zappa Plays Zappa – Zappa Plays Zappa (DVD) (2007); The Black Page #1 és #2;
  • Zappa Plays Zappa – Zappa Plays Zappa (CD) (2007); The Black Page #2;

Története, koncertváltozatai

(az alábbi összeállítás nagyrészt az Information Is Not Knowledge[3] honlap alapján készült)

1976

  • A Zappa in New York lemezen hallható változat, a darab itt hangzik el először (1976 december 27-29., New York, Palladium). Érdekes, hogy ezeken a koncerteken elsőként játszották a 2. részt, majd jópár számmal később az elsőt, a Pound For a Brown szólói között, egy improvizatív dobszólóból indulva. Ezen a '76-77-es turnén csak itt, New Yorkban játszották, se előtte, se később nem.

1977–78

  • A Baby Snakes lemezen hallható változat. A turnén Zappa a közönség részvételére is épít (ahogy a Baby Snakes filmben láthatjuk is: a közönség bátor tagjai a színpadon megpróbálnak táncolni (!!!) a meglehetősen komplex ritmusú darabra.

1978. ősz

  • Alapvetően a Baby Snakes lemezen hallható változat, bár a zenekar közben szinte teljesen kicserélődött. Viszonylag kevésszer játszották, nincs róla hivatalos felvétel.

1979. tavasz

  • A turné végén bukkan fel a darab (összesen 2-3 alkalommal). A legkevésbé feszes és összeszedett előadás, ezért talán Vinnie Colaiuta dobos tehető felelőssé: nagyon lazán, kötetlenül játszik, de ezzel mintha nem adna elegendő támpontot a többieknek; nincs róla hivatalos felvétel.

1981

  • Az As An Am kalózlemezen hallható változat – a csapat felállásából (és a képességeikből) következően a hangszerelés pazar, jellemzően hosszú gitárszólóval. A szóló alatti kíséret '81 novembere körül változik merg arra amit a Them or Us-ban hallunk. A gitárszólók minden alkalommal kiválóak, bátrak és kísérletezőek, ugyanez mondható el a kíséretről is.

1982

  • A You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 5-ön hallható változat. A szólók ha lehet még egy fokkal a '81-esek fölé emelkednek minőségben és kísérletezőkedvben, a kíséret a Them or Us-ban hallotthoz hasonló – a Guitar albumon három szóló is származik ebből a darabból ("Move It or Park It", "Which One Is It?", és "Do Not Try This At Home").

1984

  • A You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 4-en hallható változat, ebben a felállásban ütős és "csodagitáros" híján a dallamot a billentyű/szaxofon játssza. A turné elején (július) gyakran szerepelt nyitószámként, a lemezről ismert hirtelen kezdéssel, majd később a program későbbi részeibe került, ahol mintha jobban is megtalálta volna a helyét. A szóló a 81-82-es időszakhoz képest rövidebb és kevésbé erőteljes.

1988

  • A Make a Jazz Noise Here lemezen hallható, erősen áthangszerelt változat: az ütősök helyett itt a fúvóshangszereken van a hangsúly, a nyitó szakaszban az ismert dallamot szokatlanul lassan, hangszerről hangszerre vándorolva halljuk, ami aztán egészen felgyorsulva száguld tovább, a ritmusszekció laza "umca-umcájával" kísérve. A darab végén visszatér a nyitó motívum, ami alatt FZ bemutatja a csapatot. A turné második legtöbbet játszott dala, minden alkalommal legelsőként, koncertnyitó darabként hangzik el.

Más előadók koncertváltozatai

Jegyzetek

  1. ↑ One More time For The World Archiválva 2009. április 6-i dátummal a Wayback Machine-ben – interjú Terry Bozzióval, 1992;
  2. ↑ FZ kislemezei. [2009. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 24.)
  3. ↑ The Black Page - Information Is Not Knowledge honlap. [2009. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)
  4. ↑ Archivált másolat. [2010. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 24.)
  5. ↑ Ensemble Modern - adatlap a United Mutations honlapon
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=The_Black_Page&oldid=26794”