Tiranai vár

Tiranai vár
Az északkeleti bástya alapjai
Ország	Albánia
Mai település	Tirana megye Tirana község
Épült	4–6. század 17. század (újjáépítés)
Állapota	rom, részben rekonstruált
Építőanyaga	kő
Elhelyezkedése
Tiranai vár Pozíció Albánia térképén
é. sz. 41° 19′ 35″, k. h. 19° 49′ 19″41.32638889, 19.82194444
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiranai vár témájú médiaállományokat.

A tiranai vár vagy Tirana vára (albán Kalaja e Tiranës) bizánci eredetű, 4–6. századi, a 17. században újjáépített, majd a 19. században elpusztult erődítés romja Albánia fővárosában, Tiranában. Az épület nagy része mára elenyészett, csupán északkeleti körbástyájának alapjai és az ahhoz kapcsolódó falak maradványai láthatóak. Északi falszakaszának helyét a Murat Toptani sétányon sorakozó éttermek és kávéházak rekonstruált, várszerű falazata jelzi.

Története

A 20. századig a helyi hagyomány úgy tartotta, hogy a vár a 17–18. század folyamán épült fel. A 2001-ben és 2008-ban folyt ásatások azonban további falszakaszokat, valamint egy körbástya alapjait tárták fel. Az eredményeket publikáló régészek az építmények korát a Bizánci Birodalom korai időszakáig, a 4. századig vezették vissza. Az erődítést a 6. században I. Iusztinianosz bizánci császár felújíttatta és megerősíttette, és vélhetően azonos volt a Kaiszareiai Prokopiosz által említett Türkanosz erődítéssel. A 17. században, a város 1614-es alapítása után nem sokkal ennek fennmaradt alapjain, a falmaradványok felújításával épült fel Tirana oszmán pasáinak erődítése. A 18–19. századok fordulóján a közeli Krujából ideköltöző földesúri család, a Toptanik vették birtokba a várat, és itt alakították ki szerájukat. 1832-ben több más albániai várral együtt a tiranai erődítést is lerombolták az oszmán hatóságok. A 20. században az albán nemzetgyűlés épülete, majd I. Zogu albán király uralkodói rezidenciája épült fel az egykori vár helyén. A feltárt falak és alapok a tiranai várnak csak egy részét tették ismertté, pontos kiterjedése nem ismert, de feltételezik, hogy a többi albániai síksági erődítéshez hasonlóan valószínűleg négyszög alaprajzú vár kelet–nyugati irányban elnyúlva 200×160 méteres területet foglalhatott el. Déli fala a Lana folyóval párhuzamosan futhatott, a ma ismert romok pedig az északkeleti sarokhoz tartozhattak. Az oszmán kori északi fal és kapujai az 1930-as években még sértetlenül álltak, ez nagyjából a mai Murat Toptani sétány vonalával esett egybe, helyén ma éttermek és bárok várfalszerű homlokzata húzódik. Az 1950-es években a nemzetgyűlés épületével szemközti kis állatkertben még szintén álltak a keleti fal egyes részei. Ezeknek a falaknak a nagy része a 20. század közepe után elpusztult, építkezések áldozatává vált, egyedül a 2008-as ásatásokon napvilágra került északkeleti körbástya és az ahhoz csatlakozó rövidebb falszakaszok maradványai láthatók.

Források

• ↑ Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018  
• ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638  
• ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698