Tomáš Garrigue Masaryk
| Tomáš Garrigue Masaryk | |
 | |
| Csehszlovákia köztársasági elnöke | |
| Hivatali idő 1918. november 16. – 1935. december 18. | |
| Előd | nem volt |
| Utód | Edvard Beneš |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | első világháború |
| Született | 1850. március 7. Hodonín, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Elhunyt | 1937. szeptember 14. (87 évesen) Lány, Csehszlovákia |
| Sírhely | Grave of Masaryk family |
| Párt | Ifjú Cseh Párt (1890–1893) |
| Szülei | Terezie Masaryková Jozef Maszárik |
| Házastársa | Charlotte Garrigue |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | filozófiaprofesszor |
| Iskolái |
|
| Vallás |
|
| Díjak |
|
 | |
| Tomáš Garrigue Masaryk aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tomáš Garrigue Masaryk témájú médiaállományokat. | |
Tomáš Garrigue Masaryk 
hallgat (Hodonín, 1850. március 7. – Lány, 1937. szeptember 14.) cseh filozófus, szociológus, egyetemi tanár, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke.
Újságíró, filozófus, tanár
Az akkor az Osztrák Császársághoz tartozó Morvaországban, Hodonín városában született, munkáscsaládban (édesapja írástudatlan fuvaros volt), és Čejkovice faluban nőtt föl. Középső neve amerikai származású feleségétől, Charlotte Garrigue-től származik. Tanulmányait Brnóban, Bécsben (itt 1876-ban diplomázott) és Lipcsében végezte. 1881-ben megjelent első jelentős cikke „Öngyilkosság mint a modern civilizáció tömegjelensége” (Der Selbstmord als soziale Massenerscheinung der modernen Zivilisation) címmel. 1882-ben kinevezték a prágai egyetem cseh részének filozófiaprofesszorává. A következő évben megalapította a cseh kultúrának és tudománynak szentelt Atheneum havi folyóiratot. 1889-ben a Čas (Idő) című politikai lap szerkesztője lett. Több történelmi tárgyú írása volt, melyekben élesen bírálta a cseh nacionalizmus elfojtására törekvő, antiszemita felhangokban bővelkedő történelemoktatást. Nyugati értelmiségi berkekben nagy visszhangra talált munkássága.
A Monarchia ellen
Masaryk 1891–1893 között az Ifjú Cseh Párt, majd 1907–1914 között a követői által alapított Realista Párt (Cseh Néppárt vagy Haladó Párt) színeiben tagja volt a birodalmi gyűlésnek és a cseh országgyűlésnek is. A két képviselősége között eltelt időben a cseh nemzet politikai nevelésén fáradozott. Ekkor még nem teljes függetlenséget, hanem a Monarchia konföderációs átalakítását tervezte elérni. 1908-ban ellenezte Bosznia-Hercegovina annexióját. Az első világháború kitörése után Genfbe, majd Londonba menekült a letartóztatás elől, és külföldön is tovább agitált a csehek szabadsága mellett. Tanítványai, Edvard Beneš és Milan Rastislav Štefánik személyében hű társakra talált harcában, és 1916-ban Párizsban együtt megalakították a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. A háború alatt rendkívül sokat utazott: 1917-ben Oroszországban szervezte meg a 40–50 000 főt számláló, a központi hatalmak, majd a bolsevikok ellen harcoló Csehszlovák Légiót, 1918-ban pedig az Egyesült Államokban meggyőzte Thomas Woodrow Wilson elnököt ügye igazáról.
Csehszlovákia élén
1918-ban feldarabolták az Osztrák–Magyar Monarchiát, Csehország és a Magyarországból kiszakított Szlovákia egyesültek. Az antant-hatalmak elismerték a Masaryk vezette Csehszlovák Nemzeti Tanácsot ideiglenes cseh kormánynak. 1920-ban Masaryk megnyerte a választásokat, és ő lett a demokratikus csehszlovák állam első elnöke. A kisebbségekkel (függetlenedni vágyó szlovákok, németek, magyarok) szemben mérsékelt politikát folytatott. 1935-ig háromszor választották újra, amikor idős korára való tekintettel lemondott. Utódja Beneš lett, aki addig külügyminiszteri feladatokat látott el. Fia, Jan Masaryk a második világháború idején a csehszlovák emigráns kormány, majd 1945–1948 között a prágai kormányzat külügyminisztere volt. Közkeletű tévedés, hogy Tomás Masaryk szabadkőműves lett volna. A félreértés abból fakadhat, hogy fia, Jan Masaryk valóban belépett az egyik páholyba.[3]
Magyarul
- Szlávok a háború után / A bolsevizmusról; ford. Szepessi Miksa, Papp Dezső; Globus Ny., Košice, 1923
- Masaryk G. Tamás: Az új Európa szláv álláspont; ford. Domby Bálint; Globus Ny., Košice, 1923
- A humanitás eszményképei; ford. Papp Dezső; Globus Ny., Košice, 1923
- A világforradalom. Emlékek, gondolatok 1914–1918; Orbis, Praha, 1928
- Beszélgetések Masaryk Garrigue Tamással, 1-3.; ford. Sas Andor; Novina, Munkács, 1933–-1937
- Ifjúkor; 1933
- Élet és munka; 1935
- Gondolkodás és élet; 1937
- Az antiszemitizmus; összeáll. Váradi Aladár; Prager, Bratislava, 1935 (A Magyar Masaryk)
- A nemzetiségi kérdés; összeáll., ford. Szerényi Ferdinánd; Prager, Bratislava, 1935 (A Magyar Masaryk)
- Erkölcsi problémák; ford., bev., jegyz. Szalatnai Rezső; Prager, Bratislava, 1935 (A Magyar Masaryk)
- A modern ember és a vallás; ford. Sas Andor; Prager, Bratislava, 1935 (A Magyar Masaryk)
- Politikai gondolatok; ford. Donner Pál; Prager, Bratislava, 1935 (A Magyar Masaryk)
- Hogyan dolgozzunk? 1898-ban tartott előadások; ford. Sas Andor; Novina, Ungvár, 1936
- A világforradalom, 1914-1918; vál., utószó, jegyz. Szarka László, ford. Bába Iván; Európa, Budapest, 1990 (Emlékezések)
- Demokrácia, nemzetiség. Gondolatok a kisebbségi kérdésről és az antiszemitizmusról; szerk. Fazekas József, utószó Szarka László, ford. Domby Bálint et al.; Regió–Madách–Kalligram, Budapest–Pozsony, 1991 (Regio könyvek)
Emlékezete
- Róla nevezték el a Brnóban található, leginkább a MotoGP által használt versenypályát, a Masaryk Circuitet.
- Losonc főutcája viseli a nevét.
- Prágában a nevét viseli 1919 óta (több megszakítással) a város egyik pályaudvara, Praha Masarykovo nádraží. 1940-1945 és 1953-1990 között Praha Hybernské nádraží, illetve Praha Střed volt az állomás neve.
- Masaryk portréja szerepel 1993 óta a cseh korona legnagyobb címletén, az 5000 koronás bankjegyen. Korábban, Csehszlovákiában még életében rákerült az 1931-es sorozatú 100 koronás bankjegyre, majd halála után az 1945-ös sorozat 100 koronás címletére is.
Galéria
.jpg)
.jpg)
Hivatkozások
Források
- Zuzana Hajachová 2010: 160. výročie narodenia Tomáša Garrique Masaryka. Historia Nova I/1, 122-124.[halott link]
- ↑ masonicwiki: History of freemasonry in Czech Republic. masonicwiki.info. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)[halott link]
- Darvas Sándor – Surányi Géza – Váradi Aladár: Masaryk G.T.: élete, működése és hatása. Masaryk művek magyar kiadóbizottsága, 1930
- Bálint Miklós – Kovách Béla: A hodonini cselédháztól a prágai várig : (Masaryk G. Tamás élete). Užhorodon : s.n., 1936
- Preclík, Vratislav. Masaryk a legie (Masaryk and legions), váz. kniha, 219 pages, first issue vydalo nakladatelství Paris Karviná, Žižkova 2379 (734 01 Karvina, Czech Republic) ve spolupráci s Masarykovým demokratickým hnutím (Masaryk Democratic Movement, Prague), 2019, ISBN 978-80-87173-47-3, pages 5 – 32, 36 – 39, 41 – 42, 106 – 107, 111-112, 124–125, 128, 129, 132, 140–148, 184–199.
Művei
- http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/masaryk_t_szlavok_a_haboru_utan_a_bolsevizmusrol.pdf
- http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/masaryk_t_g_a_vilagforradalom.pdf
- http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/masaryk_t_g_a_nemzetisegi_kerdes.pdf
- Szerényi Ferdinánd dr.: Masaryk breviárium. Ungvár, 1928
További információk
- http://www.nol.hu/archivum/archiv-417184?ref=sso[halott link]
- http://www.magyarszemle.hu/cikk/20070309_masaryk_es_a_magyarok Archiválva 2015. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
| Elődje: – |
Csehszlovákia elnöke 1918–1935 |
Utódja: Edvard Beneš |
