Topázkolibri
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Topaza pella (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Topázkolibri témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Topázkolibri témájú kategóriát. |
A topázkolibri (Topaza pella) a madarak osztályának a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe, ezen belül a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Trochilus nembe Trochilus Pella néven.[3]
Alfajai
- Topaza pella microrhyncha Butler, 1926
- Topaza pella pella (Linnaeus, 1758)
- Topaza pella smaragdulus (Bosc, 1792)[2]
Előfordulása
Dél-Amerika északi részén, Brazília, Francia Guyana, Guyana, Suriname és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
A hím testhossza 21–23 centiméter (ebbe benne van a 2,5 centiméteres csőre és a 8,6–12,2 centiméteres faroktolla is), testtömege 12–17 gramm, a tojó 13–14 centiméter és 9–12,5 gramm.[3]
Életmódja
Főleg nektárral táplálkozik.[3]
Szaporodása
Fákra, ágakhoz rögzíti csésze alakú fészkét.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. július 25.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. július 25.)
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. július 25.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. július 25.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. március 14.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
