Tristan Tzara

Tristan Tzara
Született	Samuel Rosenstock
Elhunyt
Állampolgársága
Házastársa	Greta Knutson (1925. augusztus 8. – 1942)
Gyermekei	Christophe Tzara
Foglalkozása	műgyűjtő költő író diplomata filmrendező fordító színműíró esszéíró zeneszerző performanszművész irodalomkritikus francia ellenálló rajzoló fotográfus aktivista
Sírhelye	Montparnasse-i temető (8)
Tristan Tzara aláírása
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Tristan Tzara témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Robert Delaunay festménye

Sírja a párizsi Montparnasse-i temetőben

Tristan Tzara (román helyesírással: Țara) (Mojnest, Bákó megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Samuel Rosenstock (felvett neve a román trist în țară, azaz szomorú az országban mondatból származik), zsidó származású román művész, költő és esszéista. Élete nagy részét Franciaországban töltötte. Tzarát a dadaizmus alapítójaként ismerik. A dadaista avantgárd mozgalom forradalmi hatást gyakorolt a művészetekre.

Élete és munkája

A dada mozgalom az első világháború idejéből, Zürichből eredeztethető, a Tzara, Hans Arp, és Hugo Ball alkotta művészcsoporttól. Tzara írta az első dadaista írásokat: La Première Aventure céleste de Monsieur Antipyrine (Antipyrine úr első mennybéli kalandja) (1916), Vingt-cinq poèmes (Huszonöt vers) (1918) [1], valamint a mozgalom kiáltványát, Sept manifestes Dada (Hét Dada kiáltvány) (1924). Élete meghatározó mozzanata volt, hogy 1919-ben Párizsba költözött, ahol csatlakozott az André Breton, Philippe Soupault és Louis Aragon alkotta csoporthoz. Sok vihart kavaró tevékenységük, a polgárpukkasztásra, a nyelvi szerkezetek összezavarására irányult. 1929 végén, beleunva a nihilizmusba és a destrukcionizmusba, csatlakozott a konstruktívabb szürrealistákhoz. Ideje nagy részét a szürrealizmus és a marxizmus összeegyeztetésére fordította. 1947-49 között a szürrealizmus jegyében együtt dolgozott Joan Miróval, aki nyolc képből álló sorozatot festett Tzara műveihez. 1937-ben csatlakozott a Francia Kommunista Párthoz. Az 1930-as években részt vett a spanyol polgárháborúban, a második világháborúban a francia ellenállási mozgalom aktív részese volt. 1956-ban kilépett a kommunista pártból, ezzel tiltakozva a magyar forradalom szovjet elfojtása ellen. A politikai tevékenysége közelebb vitte az emberi lét kérdéseihez. Fokozatosan vált lírai költővé. Ezt a művészi korszakát a L'Homme approximatif (A hozzávetőleges ember) (1931), Parler seul (Magában beszélő) (1950), és La Face intérieure (A belső arc) (1953) művei jellemzik. A párizsi Montparnasse-i temetőben nyugszik.

Néhány műve

• Antipyrine úr első mennybéli kalandja (La Première aventure céleste de Monsieur Antipyrine) (1916), az első dadaista mű, és a költő legelső alkotása. A mindent lerombolni szándékozás legfontosabb megnyilvánulása.
• A szürrealizmus és a háború utáni időszak (1947), e művében a dada és a szürrealizmus története mellett beszámol saját költői elképzeléseiről.
• A hozzávetőleges ember (Essai sur la situation de la poésie. L'Homme approximatif) (1931)
• Föld a földön (Terre sur terre) (1946)
• A belső arc (La Face intérieure) (1953)

Magyarul

• Gáz-szív. Színdarab; ford. Gáspár Endre; Kunstbücher, Wien, 1921
• AA úr az antifilozófus. Dadaista kiáltványok és válogatott versek. 1914–1936; vál., ford. Parancs János; Orpheusz Könyvek, Bp., 1992

Hatása

• 1986-ban a francia és a magyar írószövetség megalapította a Tristan Tzara fordítói díjat.

Források

• Világirodalmi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest)
• Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Tristan Tzara témában.

• Tristan Tzara: Zürichi krónika (1915–1919) – Dada antológia
• Ubu Web