Tuamotu-szigeteki halción
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Todirhamphus gambieri (Oustalet, 1895) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tuamotu-szigeteki halción témájú rendszertani információt. |
A Tuamotu-szigeteki halción (Todiramphus gambieri) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Emile Oustalet francia ornitológus írta le 1895-ben, a Halcyon nembe Halcyon gambieri néven.[3]
Alfajai
- Todiramphus gambieri gambieri (Oustalet, 1895)
- Todiramphus gambieri gertrudae Murphy, 1924[2]
Előfordulása
Francia Polinéziában, a Tuamotu-szigetekhez tartozó Niau szigetén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 20 centiméter.[3]
Életmódja
Rovarokkal táplálkozik, de fogyasztanak kisebb gyíkokat és halakat is.[3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe egyetlen szigetre korlátozódik, egyedszáma száz alatti. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
