Tuzlai támadás a Jugoszláv Néphadsereg konvoja ellen
Tuzlai támadás a Jugoszláv Néphadsereg konvoja ellen | |||
Boszniai háború | |||
Dátum | 1992. május 15. | ||
Helyszín | Tuzla | ||
Eredmény | Bosnyák siker a konvoj nagyrészt megsemmisült a tűz miatt nagyszámú jármű és lőszer semmisült meg | ||
Harcoló felek | |||
Parancsnokok | |||
Haderők | |||
Veszteségek | |||
A tuzlai támadás a Jugoszláv Néphadsereg konvoja ellen egy 1992. május 15-én a JNA 92. gépesített dandárja elleni támadás volt a boszniai Tuzla városában. Az incidens Tuzla Brčanska Malta nevű városrészének egyik útkereszteződésében történt. A támadásban a JNA legkevesebb 92 katonája halt meg és 33-an megsebesültek, de egyes becslések szerint a halottak száma elérte a 200-at is. A JNA konvoja a helyi hatóságokkal történt megállapodás alapján békés kivonulásnak indult, de véres összecsapásban végződött, amikor a bosnyák Hazafias Liga, a Zöldsapkások és a helyi rendőrség bosnyákjai megtámadták az oszlopot.[1] Ezzel megismétlődött az egy héttel korábban Szarajevóban történt hasonló incidens.[2]
Előzmények
Amikor 1992 áprilisában kitört a boszniai háború, négyféle szövetségi és szerb fegyveres erő működött Bosznia-Hercegovinában. Ezek a Jugoszláv Néphadsereg (JNA), a JNA által felállított önkéntes egységek, a Boszniai Szerb Területvédelmi (TO) különítmények és a Boszniai Szerb Belügyminisztérium Rendőrsége (MUP) voltak.[3] 1992. április elejére, amikor megtörtént a JNA kivonása Szlovéniából és Horvátország nagy részéből, a JNA nyugat-horvátországi és bosznia-hercegovinai egységeinek körülbelül 100 000–110 000 katonája, körülbelül 500 harckocsija, 400 közepes tüzérségi egysége, 48 db rakétavetője és 350 db 120 mm-es aknavetője, ezen kívül 120 db vadászbombázója, 40 db könnyű helikoptere és 30 db szállítóhelikoptere volt. A boszniai szerb MUP, beleértve az aktív, különleges és tartalékos rendőröket is összesen mintegy 15 000 főt számlált.[4] 1991 márciusától a boszniai székhelyű Democratikus Akció Pártja (SDA) egy „Hazafias Népszövetség" vagy „Hazafias Liga” nevű fegyveres erőt állított fel, és a fegyverembargó ellenére 1991 augusztusában megkezdték a fegyverek kiosztását. 1992 áprilisában a Hazafias Liga kilenc regionális parancsnokságon, körülbelül 40 000 katonát számlált, amelyek közül az egyiknek a főhadiszállása Tuzlában volt.[4] A háború kitörésekor mozgósították Bosznia-Hercegovina Területvédelmi Erőit, de a JNA megtagadta az 1990-ben elkobzott fegyvereik visszaadását. A bosnyákok és a boszniai horvátok addigra már elhagyták a JNA-t.[5] A JNA elsődleges feladata bázisainak biztonsági védelme volt, mivel ezek a horvátországi laktanyacsata során sebezhetőnek bizonyultak.[6] Április elején számos északkelet-boszniai város esett el egymás után a JNA, szerb önkéntes egységek és a boszniai szerb erők együttes támadsa során. Ezek közé tartozott Bijeljina,[7] Zvornik,[8] Višegrad,[9] és Foča.[10] Április 15-én Srebrenik, Lukavac városokban és magában Tuzlában a bosnyák MUP és a TO lefoglalta a tuzlai regionális területvédelem fegyvereit, lőszereit és felszereléseit.[11] A hónap végére a boszniai kormány bevonva a Hazafias Liga csapatait újraszervezte a Bosznia-Hercegovinai Területvédelmet. Az új haderő összességében körülbelül 100 000 emberből állt, de csak körülbelül 40 000–50 000 kézi lőfegyvere volt, nehézfegyverei pedig gyakorlatilag nem voltak.[12]
A támadás
1992. május 15-én a Jugoszláv Néphadsereg tuzlai erői kivonultak a tuzlai Husinsko Brdo-i laktanyából, és az 1991 vége óta a szerbek ellenőrzése alatt állt Bijeljina felé tartottak. A brcanska maltai kereszteződésénél tűzpárbaj alakult ki a helyi területvédelmi és rendőri erők, valamint a JNA katonái között.[13] Mivel a konvojt a bosnyák erők megállították, az visszavonult a laktanyába. Az oszlop 19 órakor ismét elhagyta a laktanyát, és a Brčkoi úton haladt északkeletnek Bijeljina felé. Az élen haladó járműben a JNA helyőrség parancsnoka, Mile Dubajić alezredes tartózkodott, járművét pedig a Bosznia-Hercegovinai TO tagjai követték. Amikor a konvoj elérte a keletre, Simin Han felé vezető út kereszteződését, a boszniai területvédelem erői kézifegyverrel lövéseket adtak le rá. Az esemény résztvevőinek nyilatkozata szerint a konvojt a környező épületekből, sőt a kórház épületéből is támadták, az út mentén pedig aknákat és egyéb robbanószerkezeteket helyeztek el. A JNA járművei lángokban álltak, és a robbanások minden irányban visszhangoztak. Állítólag hét lőszerrel megrakott katonai teherautó robbant fel.[14] Az első támadás fél óráig tartott, majd az oszlopban a sebesült és életben maradt JNA-katonák egyenkénti kivégzése következett. A Bijeljinában tartott 16. évfordulós megemlékezés alkalmából a szerb „Politika” lapban megjelent cikk azt állítja, hogy az áldozatok tapasztalatlan, 16 és 25 év közötti újoncok voltak, akik köztük néhány tartalékossal a városban teljesítették katonai szolgálatukat. A túlélők szerint fegyvertelenek voltak, mert megkapták a megfelelő deeszkalációs parancsot. Szemtanúk vallomása szerint a bosnyák önkéntesek által kiküldött orvlövészek először a járművezetőket ölték meg, hogy az oszlopot leállítsák, majd egymás után gyilkolták meg azokat a fiatal sorkatonákat, akik ezután a lövések elől menekültek.[15] A Szerb Köztársaság Háborús Bűnügyi Ügyészsége által a Belgrádi Kerületi Bíróság Háborús Bűnügyi Kamara 2007. november 9-én kiadott vádirata szerint a konvoj elleni támadásban a JNA legalább 92 tagja meghalt. 33-an megsérültek, és számos katonai jármű, köztük mentőautók is megsemmisültek. A támadásban elhunytak és sebesültek neve szerepelt a vádiratban.[16]
Későbbi fejlemények
Évekkel később a szerb háborús bűnökkel foglalkozó ügyészség vádat emelt a tuzlai közbiztonság korábbi vezetője, a horvát nemzetiségű[17] Ilija Jurišić ellen, azzal a gyanúval, hogy háborús bűnt követett el a támadás állítólagos elrendelésével. A keresetet a boszniai bíróságok elutasították. [18] 2007 májusában azonban a belgrádi repülőtéren letartóztatták, és 2009-ben helytelen harctéri magatartásban bűnösnek találták, és 12 év börtönre ítélték.[2] 2010 októberében egy fellebbviteli bíróság később hatályon kívül helyezte az ítéletet.[19] A Belgrádi Fellebbviteli Bíróság újbóli tárgyalást rendelt el, és elengedte a fogva tartásból.[19][20] A tuzlai polgárok továbbra is szolidaritásukat fejezték ki Ilija Jurišić mellett.[21] Ezt követően, miután ítéletét hatályon kívül helyezték, amikor 2010. október 11-én visszatért Tuzlába, Jurišićot nagy tömeg fogadta.[22] Újbóli tárgyalást tartottak, és ismét 12 év börtönbüntetésre ítélték.[20] 2015. április 2-án az újbóli tárgyalás eredménye ellen fellebbezési eljárás indult.[23] 2016 márciusában ítéletét ismét hatályon kívül helyezték.[24] Tuzla városa május 15-ét „a város felszabadulásának napjaként” ünnepli.[25]
Jegyzetek
- ↑ ZLOČIN BEZ KAZNE Milunović: "Napad na kolonu JNA u Tuzli - pucanj u mir u BiH"
- ↑ 2,0 2,1 „Serbia jails Bosnian Croat for 1992 war crimes”, Reuters , 2009. szeptember 28.
- ↑ CIA 2002, 129. o.
- ↑ 4,0 4,1 CIA 2002, 130. o.
- ↑ CIA 2002, 135. o.
- ↑ CIA 2002, 136–137. o.
- ↑ CIA 2002, 135–136. o.
- ↑ CIA 2002, 137–138. o.
- ↑ CIA 2002, 138. o.
- ↑ CIA 2002, 138–139. o.
- ↑ CIA 2002, 165. o.
- ↑ CIA 2002, 143. o.
- ↑ Mackic, Erna. „Bosnian Policeman’s Ten-Year Battle to Prove Innocence”, Balkan Insight, 2018. július 17., 1. oldal
- ↑ vgl. NZZ vom 18. Mai 1992 (lásd Irodalom címszó alatt) a Tanjugra hivatkozva; a Szerb Köztársaság dokumentációs központjának kiadványa (lásd a linkek alatt) nem tartalmaz erre vonatkozó információt.
- ↑ Sećanje na pakao u tuzlanskoj koloni. Politika, 2008. május 15. (Hozzáférés: 2022. november 29.)
- ↑ Ilija Jurišić Indictment.
- ↑ Jutarnji list - Nakon tri i pol godine iz beogradskog zatvora pušten bosanski Hrvat Ilija Jurišić (hrvatski nyelven). Jutarnji.hr. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
- ↑ „Barašin: "Predmeti 'Tuzlanska kolona' i 'Bradina' i dalje aktivni"”, 24 Sata . [2011. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. május 13.)
- ↑ 19,0 19,1 Gec, Jovana. „Sentence for ex-Bosnian officer overturned”, Associated Press , 2010. október 12.
- ↑ 20,0 20,1 Opet 12 godina za tuzlansku kolonu (Again 12 Years for Tuzla Column). b92.net . B92, 2013. december 2. (Hozzáférés: 2013. december 2.)
- ↑ „Protest in Support of Ilija Jurisic”, Balkan Investigative Reporting Network , 2009. október 19.. [2012. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. május 13.)
- ↑ „Jurisic given hero's welcome in BiH”, SETimes , 2010. október 12. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
- ↑ „Ilija Jurišić u Beogradu, odbrana traži oslobađanje”, E-novine.com, 2015. április 2. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
- ↑ Serbia Acquits Bosnian Policeman of Yugoslav Army Attack, 2016. március 7.
- ↑ Republika Srpska’s Eighth Report to the UN Security Council (November 2012), p. 32
Források
- Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict. Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis (2002)
- Indictment Office of the War Crimes Prosecutor v. Ilija Jurišić. International Crimes Database, 2007. november 9. (Hozzáférés: 2015. május 7.)
- Office of the War Crimes Prosecutor v. Ilija Jurišić. International Crimes Database. (Hozzáférés: 2015. május 7.)
- Ostojic, Mladen. Between Justice and Stability: The Politics of War Crimes Prosecutions in Post-Milošević Serbia. Ashgate Publishing, Ltd. (2014). ISBN 978-1-4094-6742-7
Irodalom
- Cyrill Stieger (C. Sr.) in Neue Zürcher Zeitung vom 16. Mai 1992 S. 2 (Die bosnischen Muslime in Bedrängnis, letzter Absatz Tuzla – eine Oase des Friedens), 18. Mai 1992 S. 3 (Abzug von Uno-Soldaten aus Sarajewo, 2. Absatz Serbischer Angriff auf Gorazde), 20. Mai 1992 S. 2 (Ruhmloses Ende der jugoslawischen Volksarmee)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1992 Yugoslav People's Army column incident in Tuzla című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tuzla kolonne című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.