Tyconius

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Tyconius
Született4. század
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságarómai
Foglalkozása

Tyconius, neve Tychonius, Ticonius formában is előfordul (aktív kb. 370 és 390 között) ókeresztény író.

Élete

Nagyon kevés adat ismert az életéről. A 4. században élt a mai Észak-Afrika területén. Tyconius a donatisták szektáját követte, ugyanakkor bírálta azok ekkléziológiai elveit. (A donatisták arról voltak nevezetesek, hogy a korábbi keresztényüldözéseknél hitüket megtagadók később egyházi vezetői pozícióba kerülését ellenezték.) Nézetei miatt 380-ban egy donatista zsinat el is ítélte.[1] Tyconius rossz szemmel nézte, egyenesen sátáninak tartotta a kereszténység 313 (milánói ediktum) utáni, a Római Birodalomban szabad vallásgyakorlás során engedélyezett (később államvallásá váló) fejlődését. A fentiek mellett ez volt az amiben egyetértett a donatistákkal és Parmenius nevű püspökükkel. Ugyanakkor abban nem, hogy minden nem donatista hitehagyó egyben: azaz bírálta a donatisták tudatos elkülönülését a „bűnös egyháztól”. Éppen ezért a korában sajátos, egyéni gondolkodónak volt tekinthető.[2]

Művei

A 4. század végén írta meg Liber reguralum (Szabályok könyve) című, latin nyelvű munkáját. Az írást a legelső, nyugati keresztény hermeneutikai műként tartják számon. A mű tulajdonképpen a bibliai Jelenések könyve egyfajta kommentárja, azonban nem történeti és eszkhatologikus, hanem spirituális és tipologikus szempontú. (Ezzel együtt Tyconius várta, még pedig saját korában a Jelenések könyvében leírt próféciák beteljesedését.)[3] Tyconius könyvének hermeneutikáját Szent Ágoston vette át részben később De doctrina című művében (III.30-37.).[3] A Liber reguralum először a reformáció idején Baselben jelent meg. Első kritikai kiadására 1894-ben került sor,[3] bár korábban megjelent a Patrologia Latina sorozatban is (18. kötet, 15-66. oszlopok).[4] Kortársai tudtak még De bello intestino (370) és Expositiones diversarum causarum (375) című írásairól, ezek azonban a későbbi évszázadok során elpusztultak.[5]

Jegyzetek

  1. Czachesz, i. m., 7-8. o.
  2. Czachesz, i. m., 8. o.
  3. 3,0 3,1 3,2 Czachesz, i. m., 9. o.
  4. Czachesz, i. m., 7. o.
  5. Katolikus lexikon, i. h.

Magyar nyelvű fordítás

Egyéb irodalom

Kapcsolódó szócikkek