Vízivárosi temető
| Vízivárosi temető | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Magyarország |
| Település | Budapest |
| Városrész | Budapest XII. kerülete |
| Cím | a mai Szilágyi Erzsébet fasor és a Kútvölgyi lejtő által határolt terület |
| Létrejötte | 1785. október 10. |
| Megszűnése | 1930. január 1. |
| Híres halottak | A megszűnt Vízivárosi temetőben eltemetett személyek |
| Földrajzi adatok | |
| Területe | 15 hold = kb. 86.325 m² |
| Elhelyezkedése | |
 Vízivárosi temető
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 30′ 39″, k. h. 19° 00′ 21″47.510860°N 19.005700°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 39″, k. h. 19° 00′ 21″47.510860°N 19.005700°E | |
A Vízivárosi temető egy mára már megszűnt budapesti temetkezési létesítmény.
Története
A vízivárosi temető 1785. október 10-én,[1] és nem a mai úgynevezett Vízivárosban (I. kerület), hanem a mai XII. kerülethez tartozó Szilágyi Erzsébet fasor és a Kútvölgyi lejtő által határolt területen[2] nyitották meg, elsősorban a korábbi Városmajori temető pótlására.[3] A 15 hold nagyságú területet pontosan 100 éven át használták rendszeres jelleggel, 1885-ben szüntették meg benne az általános temetkezést. A fővárosi tanács 1885. okt. 22-én kelt 8553/885. számú határozata kimondta, hogy kivételes esetekben tovább is lehet temetkezni benne.[1] Az utolsó temetés 1914-ben történt.[4] A temetőt 1930. január 1-én szüntették meg.[1] 1939-ben számos síremléket az azóta szintén megszűnt Németvölgyi temetőbe szállítottak át.[5] Ezt követően rövidesen fel is számolták. Helyén ma a Szent János Kórház, a Kútvölgyi Kórház és a Pető Intézet (pontosabban a Semmelweis Egyetem Pető András Kara) található.[3] A temető mellett 1797-ben katonai temetőt is nyitottak. Ez utóbbit 1903-ig használták. (Itt temették el Buda bevételénél [1849. május 21.] elesett osztrák katonákat, köztük Heinrich Hentzi tábornagyot[4] és a győri csata vesztes hadvezérének, Alvinczi József tábornokot is.)[2][6] A két temető mellett egy 1405 négyszögöl nagyságú szomszédos harmadik is létezett a helyi zsidók számára.[1]
Nevezetes, itt eltemetett halottak
- az Áldássy család tagjai[4]
- a Bethlen család tagjai[4]
- a Csáky család tagjai[4]
- a Gyulay család tagjai[4]
- a Pejacsevich család tagjai[1]
- a Mikes család tagjai[1]
- a Reviczky család tagjai[1]
- a Masjon család tagjai[1]
- a Teasdale család tagjai[1]
- Verseghy Ferenc költő, nyelvész (1757–1822)[3][1]
- Vásárhelyi Pál vízépítő mérnök (1795–1846)[3][1]
- Vörösmarty Mihály leányai (Terézia és Erzsébet)[1]
- Patachich József helytörténeti író[1]
- Hajnik Károly a magyar gyorsírás atyja (1806–1866)[1]
- Kriesch János zoológus[1]
- Mayer Ferenc tábornok[1]
- Laszlovszky József városi tanácsnok[1]
- Xavér von Kammerlauf nádori főudvarmester[1]
- Schnirch Emil a Budapest–Lipótmezei Magyar Királyi Országos Tébolyda (később: Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) első igazgatója (1822–1884)[7]
A magyar jakobinus mozgalom résztvevőit, Martinovics Ignácot (1755–1795) és társait a temető falain kívül, ám annak közelébe temették el. Ide helyezték át a mai Déli pályaudvar helyén állt egykori honvédsírokat is.[3]
Lásd még: A megszűnt Vízivárosi temetőben eltemetett személyek (kategórialap)Jegyzetek
- ↑ 1,00 1,01 1,02 1,03 1,04 1,05 1,06 1,07 1,08 1,09 1,10 1,11 1,12 1,13 1,14 1,15 1,16 1,17 Fehér Jolán Antónia, i. m., 75-76. o.
- ↑ 2,0 2,1 https://kultura.hu/egyedulallo-fovarosi/
- ↑ 3,0 3,1 3,2 3,3 3,4 Archivált másolat. [2022. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
- ↑ 4,0 4,1 4,2 4,3 4,4 4,5 Budapest lexikon, i. m., L–Z, 641. o.
- ↑ Budapest lexikon, i. m., L–Z, 183. o.
- ↑ Fehér Jolán Antónia, i. m., 79. o.
- ↑ https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/532726#
Források
- Fehér Jolán Antónia: Budapest székesfőváros temetőinek története, Budapest, 1933
- Budapest lexikon I–II. Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. ISBN 963-05-6409-2
- https://welovebudapest.com/cikk/2021/4/8/budapest-temetok-a-talpunk-alatt-reg-bezart-temetok-melyekre-budapest-epult Archiválva 2022. november 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- https://kultura.hu/egyedulallo-fovarosi/
