Vörös méhbalzsam
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Monarda didyma L. | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe az USA-ban
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vörös méhbalzsam témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös méhbalzsam témájú médiaállományokat és Vörös méhbalzsam témájú kategóriát. |
A vörös méhbalzsam, bíbor ápolka vagy bergamott (Monarda didyma) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjának méhbalzsam (Monarda) nemzetségébe sorolt növényfaj.[1][2] Nevét Nicolas Monardes spanyol fizikus, botanikus az amerikai flóra 16. századi krónikásának köszönheti.[2]
Előfordulása
Észak-Amerikából származik. A 19. században terjedt el Európában, ahol kezdetben rendkívül értékes, ritka növénynek számított, de manapság már gyakori az előfordulása.
Megjelenése
Kifejezetten szívós évelő növény. Kifejlett állapotában magassága elérheti a 80–120 cm-t, szélessége a 45 cm-t.[3] Csoportosan nő.[2] Vörös virágai csőszerűek, végálló álörvet alkotnak, két kiemelkedő porzóval. Virágzási ideje július és szeptember között van. Levelei átellenes állásúak, tojásdad-lándzsa alakúak, szélük erősen fűrészes, fonákjuk szőrözött.[4]
Életmódja
A teljes napfénynek kitett helyeket, a jó vízáteresztő képességű, agyagos, homokos talajt kedveli. Általában ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben, kis mértékben a lisztharmat támadhatja, valamint ha talaja kiszárad, a levélrozsda.[3]
Felhasználása
Az észak-amerikai Oswego indián törzs tagjai megfázásos betegségeket gyógyítottak vele. Az amerikai függetlenségi háború idején a belőle készített Oswego tea különös jelentőségre tett szert. A brit tea bojkottja után, a fekete tea helyettesítőjeként lett kedvelt.[5] Leveleit hideg italok, limonádék, puncsok ízesítésére használják.[2] Manapság illatosító szernek alkalmazzák,[2] illetve a bőr hámsejtjeinek építő hatású vitaminokat tartalmaz.
Gyógyhatásai
Régebben fertőtlenítő hatása miatt gyógyászati célra alkalmazták.[3] Elősegíti az emésztést, illóolaja a kakukkfűéhez hasonlít. Hurut- és görcsoldó hatású.[5]
Jegyzetek
- ↑ Priszter 1999
- ↑ 2,0 2,1 2,2 2,3 2,4 Ismerjük meg a sokoldalú méhbalzsamot!. edenkert.hu, 2016. május 18.
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Méhbalzsam. botanikaland.hu
- ↑ Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 106. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ 5,0 5,1 Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 107. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
Források
- Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 176., 430. o. ISBN 963 9121 22 3
|
Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |