Valentin Weigel
| Valentin Weigel | |
 | |
| Született | 1533. augusztus 17. Großenhain |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Valentin Weigel témájú médiaállományokat. | |
Valentin Weigel (más néven Weichel; Großenhain, 1533. augusztus 7. – Zschopau, 1588. június 10.) Szászországból származó német teológus, misztikus és teozófus. Fontos helyet foglal el az egyház- és filozófiatörténetben Luther és a 17. század között.[1] Azokhoz a misztikusokhoz tartozik, akik az evangélikus ortodoxia és az egyház merev intézményesítése ellen léptek fel, és ehelyett azt hirdették, hogy minden ember olyan veleszületett képességekkel van teremtve, amelyek a hitet és a tudást függetlenné teszik a papságtól, sőt az írásoktól.[1]
Élete
1533-ban született Szászországban, Drezda közelében, szegény katolikus szülők fiaként.[1] Iskolai tanulmányait egy helyi mecénásnak köszönhette, aki ingyenes iskoláztatást biztosított számára a nemrégiben alapított meisseni St. Afra iskolában, ahova 1549-től 1554-ig járt.[1] 1554-től 1558 vagy 59-ig a lipcsei egyetemen tanult, ahol lediplomázott.[1] Azon kisszámú hallgatók közé tartozott, akiket nemcsak I. Ágost (1526–1586) választófejedelem támogatott, hanem az egyetemen is kiemelt figyelmet kapott.[1] A teológiai tanulmányai mellett filozófiát, matematikát, természettudományt és orvostudományt is tanult. Részt vett a szokásos akadémiai vitákban és tanított az egyetemen, de 1564-ben átkerült Wittenbergbe, ahol szintén tanárként működött.[1] 1565-ben feleségül vette Katherina Pochot, egy helyi lelkész lányát.[1] Egy lánya és két fia született.[1] 1567-ben a választófejedelem Zschopau (evangélikus) lelkészévé nevezte ki, ahol haláláig maradt.[1]
Nézetei
A német misztika abba az áramlatába tartozik, amely Eckhartig és Taulerig nyúlik vissza, és amely nem csak spekulatív elmélkedésekben nyilvánul meg.[2] Nézetei, amelyeket a kabbalista motívumokkal teli panteizmus jellemez, bizonyos számú követőre találtak, de a körülötte kialakult „szekta”, amelyhez J. Böhme nagyon közel állt, rövid időn belül szétszóródott.[2] "Teozófikus" írásait csak néhányan ismerték, ellenfelei többször is elégették,[3] művei (egy kivétellel) posztumusz, 1609-től jelentek meg.[2] Azt tanította, hogy igazi tudást csak a Szentlélekkel (a "belső hang") való közösségből fakadó megvilágosodás adhat; továbbá, hogy a „régi embernek” meg kell halnia az egyénben, hogy Krisztus szülessen újjá és éljen, hiszen a hívőnek a Krisztussal való ilyen egyesülésében van az igazi élet. Misztikus tanításának alapja részben Paracelsus, a középkori egyházi misztika és a korai protestáns spiritualisták eszméinek összetett kombinációja volt.[4]
Művei
- "Unterrichts-Predigt: Wie man christlich trauern und täglich solle im Herrn sterben", 1576
- "Libellus de vita beata", 1609
- "Ein schön Gebetsbüchlein, welches die Einfältigen unterrichtet", 1612
- "Der güldene Griff, alle Ding ohne Irrtum zu erkennen", 1613
- "Ein nützliches Traktätlein vom Ort der Welt", 1613
- "Dialogus de Christianismo", 1614
- "Erkenne dich selbst", 1615
- "Informatorium oder Kurzer Unterricht", 1616 (kiegészítve: "Soli deo gloria", 1618)
- "Kirchen- oder Hauspostill", 1618
- "Libellus disputatorus", 1618
- "De bono et malo in homine", 1618
- "Zwei schöne Büchlein", 1618
- "Studium universale", 1618
- "Tractatus de opere mirabili", 1619
Jegyzetek
- ↑ 1,00 1,01 1,02 1,03 1,04 1,05 1,06 1,07 1,08 1,09 Weigel, Valentin | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2022. június 23.)
- ↑ 2,0 2,1 2,2 Weigel, Valentin nell'Enciclopedia Treccani (it-IT nyelven). www.treccani.it. (Hozzáférés: 2022. június 23.)
- ↑ МЭСБЕ/Вейгель — Викитека (русский nyelven). ru.wikisource.org. (Hozzáférés: 2022. június 23.)
- ↑ Вайгель, Валентин. Избранные произведения. М., 2016. Предисловие, стр. 24
