Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov

Vlagyimir Krjucskov (Владимир Крючков)
A KGB 7. elnöke
Hivatali idő 1988. október 1. – 1991. augusztus 22.
Előd	Viktor Csebrikov
Utód	Leonyid Szebarsin (ideiglenes elnökként)
Katonai pályafutása
Csatái	1956-os forradalom és szabadságharc 1991-es szovjet puccskísérlet hidegháború Afghan Conflict
Született	Caricin
Elhunyt	Moszkva
Sírhely	Trojekurovszkoje temető
Párt	Szovjetunió Kommunista Pártja
Foglalkozás	politikus fegyveres erők tagja író
Iskolái	az Orosz Külügyminisztérium diplomáciai akadémiája Moszkvai Állami Jogi Egyetem
Halál oka	szívinfarktus
Díjak	Vörös Zászló érdemrend Lenin-rend Októberi Forradalom érdemrend Méltóság Érdemrendje A Munka Vörös Zászló Érdemrendje emlékérem a Szovjetunió határának megvédéséért emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért emlékérem a Fegyveres Testvériség Erősítéséért Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Aratott Győzelem Hatvanadik Évfordulójára emlékérem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem ötvenedik évfordulójára emlékérem emlékérem Moszkva 850. évfordulójára emlékérem a Szovjetunió Hadserege veteránjainak Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem negyvenedik évfordulójára emlékérem A szovjet fegyveres erők 50. évfordulója emlékérem A szovjet fegyveres erők 60. évfordulója emlékérem Jubilee Medal "70 Years of the Armed Forces of the USSR" Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Medal "For Impeccable Service" Honorary worker of the NKVD
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Krjucskov (Владимир Крючков) témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov (oroszul: Владимир Александрович Крючков; Caricin, 1924. február 29. – Moszkva, 2007. november 23.) orosz nemzetiségű szovjet jogász és diplomata, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, 1988–1991 között a KGB elnöke. 1955 és 1959 között a budapesti szovjet nagykövetség harmadtitkára volt, és részt vett az 1956-os forradalom leverésének szervezésében. Kezdetben a szovjet igazságszolgáltatásban dolgozott ügyészségi nyomozóként, majd a Szovjetunió Külügyminisztériuma diplomáciai akadémiáját elvégezve diplomata lett. A külföldi szolgálatban töltött évei alatt találkozott Jurij Andropovval, aki a fő patrónusa lett. 1974-től 1988-ig a KGB külföldi hírszerző ágát, az Első Főcsoportfőnökségot (PGU) vezette. Ezekben az években ez a részleg is részt vett a különféle kommunista, szocialista és antikoloniális mozgalmak támogatásában és finanszírozásában szerte a világon, amelyek közül néhány hatalomra is került hazájukban és létrehoztak szovjetbarát kormányokat. Ezen felül a Krjucskov vezetése alatt a Főcsoportfőnökség nagy diadalokat könyvelhetett el, emberei beépültek nyugati hírszerző ügynökségekbe, értékes tudományos és műszaki információval és dezinformációs módszerekkel gazdagodtak, de az aktív intézkedéseket is tökéletesítették. Ugyanakkor azonban a Főcsoportfőnökséget disszidensek sújtották, nagy felelőssége volt Afganisztán megtámadásában, és csökkent a nyugat-európai kommunista pártokra ható befolyásolási képessége is. 1988 és 1991 között Krjucskov a KGB 7. elnökeként szolgált, ő volt a sikertelen augusztusi puccs, majd az Állami Rendkívüli Bizottság vezetője.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladimir Kryuchkov című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.