Winkel tripel vetülete

Winkel tripel vetülete (vagy Winkel Tripel) egy általános torzulású, képzetes vetület. Ez a vetület pólusvonalas, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pólus képe egyenes. A pólusvonal olyan hosszú, mint a valódi hengervetület hossztartó parallelkör hosszának a fele. Az egyenlítő ekvidisztáns, ez annyit tesz, hogy a hosszúsági körök az egyenlítőt egyenlő részekre osztják. Az egyenlítő hossza megegyezik az elméleti hossztartó egyenlítő és a választott hossztartó parallelkör átlagával. Ez a parallelkör (φ0) legtöbbször a 40° vagy az 50°28' szélességi kör. A középmeridián ennél a vetületnél hossztartó. Általában világtérképek megjelenítéséhez alkalmazzák.
Története
Oswald Winkle "Tripel"-nek nevezte el vetületét és 1921-ben hozta nyilvánosságra. Az európai geokartográfia számára hozta létre világtérképek megjelenítéséhez. A vetület kifejezetten népszerűvé vált a német nyelvterületeken.
Alkalmazása
A fokhálózat torzulásainak kiszámítása a parciális deriváltakból kapott általános képletekkel lehetséges. Az átlagos torzultsága a gyakorlatban használt vetületek között a legkisebb, a kontinensek alakjai csak csekély mértékben deformálódnak. Ezért előnyös kifejezetten a világ- és az ehhez a területhez kapcsolódó tematikus térképek ábrázolására. Iskolai térképekhez is előszeretettel használják.
Térinformatikai szoftverekben ellipszoid felületen World Winkel, gömbön Sphere Winkel néven található meg. Számuk az EPSG katalógusban 54018, illetve 53018.
Egyenletei
ahol λ a középmeridiántól való szögtávolság, φ a szélességi kör, φ0 a hossztartó parallelkör, sinc a kardinális szinusz függvény, és
Winkel javaslata a hossztartó parallelkörre (50°28'):
Források
- Györffy János: Térképészet és geoinformatika II. – Térképvetületek, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2012