Wirth Károly

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Wirth Károly
1940-ben
1940-ben

Született1909. február 27.
Pécs
Elhunyt1944. december 10. (35 évesen)
Budapest
Párt Nyilaskeresztes Párt
VálasztókerületBudapest III. (Dél-Pest)
(1939–1940/1944)

Foglalkozásnyomdász, politikus
Valláslatin rítusú katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Wirth Károly témájú médiaállományokat.

Wirth Károly (Pécs, 1909. február 27.Budapest, 1944. december 10.) magyar szélsőjobboldali politikus.

Életrajza

Virth Sándor és Pauksz Mária fiaként született. Hat elemit végzett, majd beállt nyomdásztanoncnak. 1925-ben végzett. 1932-ben költözött Budapestre, ahol hamar a Keresztényszocialista Grafikai Munkások Egyesülete tagja, majd alelnöke lett. 1935. október 12-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött a nála három évvel fiatalabb Pokker Margittal.[1] Fiatal kora óta politizált, leginkább a munkásosztály problémáival foglalkozott. Szociáldemokratának indult, 1938-ban mégis a Hungarista Mozgalomhoz csatlakozott, ahol a munkásszervezés országos vezetője lett. Ekkoriban a Held nyomda gépmestereként dolgozott. A mozgalomból lett Nyilaskeresztes Pártnak is tagja lett, melynek színeiben az 1939-es választásokon a budapesti III. választókerületben országgyűlési képviselői mandátumot nyert. Képviselőként nem sokáig tevékenykedett, mert 1940 novemberében mandátumát felfüggesztették, majd összeesküvés vádjával letartóztatták. A róla elnevezett „Wirth-féle összeesküvésben” a vád szerint 1940 nyarán társaival azt tervezte, hogy Horthy Miklóst elrabolják és kikényszerítik, hogy a kormányzó az akkor épp börtönben ülő Szálasi Ferencet elengedje, majd kinevezze miniszterelnökké. A Magyar Királyi Kúria első fokon négy, másodfokon tizenöt évre ítélte. Társai közül hárman kaptak még több, mint tíz évet (köztük Bosnyák Imre, Bosnyák Zoltán unokaöccse), a többiek 4-4 évet. A szegedi csillag börtönben raboskodtak. A nyilas hatalomátvétel után öt nappal, 1944. október 21-én – ahogy minden nyilas – Wirth is kiszabadult a börtönből. Rögtön „rehabilitálták” is, újra tagja lett a (nyilas) parlamentnek és újra megbízták a munkásság szervezésével. Budapest ostroma során egy bombatámadásban lelte halálát 1944. december 10-én.

Jegyzetek

Források