Wittich Pál

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Wittich Pál
Született1877. november 22.
Diószeg
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Pozsony
Állampolgárságacsehszlovák
Foglalkozásapolitikus
Tisztségeországgyűlési képviselő

Wittich Pál (Paul; Német-Diószeg, 1877. november 22.[1] – Pozsony, 1957. május 13.) csehszlovákiai német szociáldemokrata politikus, nemzetgyűlési képviselő.

Élete

"Gemütlich" diószegi evangélikus sváb családból származott. Wittich János molnár és Allgeyer Anna fia. Lakatos végzettséget szerzett. 1897-1901 között Németországban lakatossegédként dolgozott és tanult. Hazatérve a pozsonyi szociáldemokrácia meghatározó alakja lett. 1906-ban Sopronbánfalván a brennbergbányai bányászok előtt szónokolt.[2] 1909-ben már a helyi pártelnök volt.[3] Betegsegélyző takarékpénztár hivatalnoka lett. 1914. januárjában rövid időre Kalmár Henrikkel együtt letartóztatták.[4] A pozsonyi Néptanács elnökségének tagjaként aláírta azt a kérést a magyar kormány felé, hogy Pozsony céltalan ellenállását megakadályozzák. Ezután a várost valóban kiürítették.[5] A csehszlovák államfordulat idején a pozsonyi szociáldemokrata klub elnöke volt. Kumlik Tódor lemondása után Pozsony népbiztosa lett.[6] 1919. február 3-án internálták. Február 5-én este Riccardo Barreca ezredes városparancsnok parancsára szabadon engedték. Az általa vezetett munkástanács 11 pontból álló követeléseket fogalmazott meg, amire nem érkezett semmiféle válasz. Általános sztrájkot hirdettek február 12-ére, amelyen a többezres demonstráló tömegbe a cseh legionáriusok belelőttek és gépfegyverrel is tüzeltek a demonstrálókra. A vérengzésnek legalább 8 halálos áldozata volt.[7] Március 25-én kihirdetett statárium után Illavára internálták.[8] 1920-ban a német–magyar szociáldemokrácia nemzetgyűlési képviselője lett,[9] de hamarosan a marxisták hatására félreállították a pártvezetésből.[10] A Kommunista Párt megalakulása után a párt szétesett és a csehországi német szociáldemokratákhoz közeledett. 1921-ben a királypuccs idején tiltakozott a magyar egyesületek működésének akadályozása, a nyilvános gyűlések megtartásának tiltása, a magyar munkásság üldözése miatt, s a Mária Terézia-szobrának lerombolását követően interpellációban tiltakozott a barbár eljárás ellen.[11] 1925-ben a kassai választókerületben a szudétanémet Deutsche Socialdemokratische Arbeiterpartei listáján az első helyen szerepelt.[12] Az 1925-ös választási vereség után kivonult a politikai életből. 1938 márciusában a csehszlovákiai Német Szociáldemokrata Munkáspárt vezetőségének póttagjává választották. Haláláig Késmárkon élt.[13]

Művei

A pozsonyi szociáldemokrata lap szerkesztője volt.

Források

  1. ↑ familysearch.org Pusztafödémesi evangélikus keresztelési anyakönyv
  2. ↑ Johann Schuth 1986: Zur Geschichte der Arbeiterbewegung in Brennberg. Neue Zeitung 30/37, 7 (1986. szeptember 13.)
  3. ↑ Oedenburger Zeitung 42/108, 2 (1909. május 12.)
  4. ↑ Letartóztatott szoczialista vezérek. Magyarország 21/7, 11 (1914. január 8.)
  5. ↑ Fogarassy László 1992: Nyugat-magyarországi vonatkozások Mailáth-Pokorny János alezredes emlékezéseiben. Soproni Szemle 46/4, 356
  6. ↑ Karl Klinovský 1938: Bratislavaer Selbstverwaltung. Zprávy mesta Bratislavy 15/21, 259
  7. ↑ ma7.sk
  8. ↑ Filep Tamás Gusztáv 2012: Szobrok sorsa, megszállás idején.
  9. ↑ Simon 2013a, 29
  10. ↑ Simon 2013a, 93
  11. ↑ Simon 2013a, 98
  12. ↑ Simon 2013a, 100 432. jegyzet
  13. ↑ Simon Attila 2013b: A magyar szociáldemokrácia útkeresése a húszas évek Csehszlovákiájában. Múltunk 58; Vö. Czáboczky Szabolcs 2023: Szepesi németek az első Csehszlovák Köztársaságban - Historiográfiai áttekintés. Századok 2023/3, 597 70. jegyzet

További információk

  • Bars XL/29 (1920. július 18.)
  • Pozsony sorsdöntő napjai – tíz év előtt. Prágai Magyar Hírlap 1929. január 6.
  • Jankovics Marcell 1939: Húsz esztendő Pozsonyban.
  • Illés Béla 1959: Anekdoták könyve – A törvény védelme alatt. Élet és Irodalom 3/37 (1959. szeptember 11.)
  • Fogarassy László 1968: Az őszirózsás forradalom Pozsonyban. Irodalmi Szemle
  • Szőke József 1993: A szlovák kormány ünnepélyes bevonulása Pozsonyba 1919-ben. Új Szó 1993. február 11.
  • Szőke József 1993: Temetés és tetemrehívás. Új Szó 1993. március 5.
  • Filep Tamás Gusztáv 2005: A történész továbblapoz. Új Szó 2005. február 18.
  • Johann Wolfgang Brügel 2006: Češi a Němci 1918-1938
  • Simon Attila 2013a: Az elfeledett aktivisták – Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban. Somorja-Komárom, 23 61. jegyzet
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Wittich_Pál&oldid=91358”