Ymer Dishnica

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ymer Dishnica
Született1912. február 21.
Az adatok szerializációja sikertelen
Elhunyt1998. szeptember 22. (86 évesen)
Tirana
Állampolgárságaalbán
Foglalkozása
Tisztségeaz albán nemzetgyűlés elnöke (1946. március 25. – 1947. július 12.)
IskoláiNemzeti Líceum
Albánia egészségügyi minisztere
Hivatali idő
1944. október 23. – 1946. március 21.
miniszterelnökEnver Hoxha
Elődnincs ilyen tárca
UtódMedar Shtylla
Az Albán Nemzetgyűlés elnöke
Hivatali idő
1946. március 25. – 1947. július 12.
ElődTuk Jakova
UtódManush Myftiu
Ymer Dishnica aláírása
Ymer Dishnica aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ymer Dishnica témájú médiaállományokat.

Ymer Dishnica (nevének ejtése ymɛɾ diʃnit͡sa; Dishnica, 1912. február 21.[1] – Tirana, 1998. szeptember 22.[2]) albán kommunista politikus, orvos, patológus, Esat Dishnica politikus unokaöccse. Közreműködött az Albán Kommunista Párt alapításánál (1941), majd a párt vezetőségéhez tartozott. A rivális Nemzeti Front képviselőivel 1943 augusztusában kötött mukjei egyezmény(wd) aláírásáért pozíciója megrendült. Bár a kommunista hatalomátvételt követően Albánia történetének első egészségügyi minisztere (1944–1946), majd az albán nemzetgyűlés elnöke (1946–1947) lehetett, 1948-ban kizárták a pártból. 1950-től Beratban élt rendőri felügyelet alatt álló internáltként, a helyi kórház orvosaként dolgozott.

Életútja

A Korça melletti Dishnicában született. Középiskolai tanulmányait 1932-ben fejezte be a korçai francia gimnáziumban(wd), majd nyolc éven keresztül, 1941-ig – patológiára szakosodva – orvosi tanulmányokat folytatott Lyon és Párizs egyetemein.[3]

A második világháborúban

Hazatérését követően csatlakozott a korçai kommunisták csoportjához.[4] 1941 novemberében a korçai küldöttség tagjaként részt vett az Albán Kommunista Párt megalapításában, és az ideiglenes központi bizottság tagja lett.[5] Beválasztották az 1942 szeptemberében a pezai konferencián(wd) megalakított Nemzeti Felszabadítási Mozgalom(wd) vezető testületébe, a főtanácsba,[6] az 1943. márciusi labinoti konferencián pedig megerősítették politikai bizottsági tagságát.[7] Ugyanezen a politikai gyűlésen Dishnica volt az, akinek a javaslatára Enver Hoxhát az Albán Kommunista Párt történetének első főtitkárává választották.[8] Az 1943. júliusi labinoti konferencián Dishnica tagja lett az újonnan szervezett Nemzeti Felszabadítási Hadsereg vezérkarának is.[9] A korabeli beszámolók a fiatal orvost – a szűkebb kommunista vezetés egyetlen felsőfokú végzettségű tagját – intelligens és sármos, jó képességű, rátermett tárgyalókészségű embernek írták le.[10] 1943 augusztusában a rivális politikai erők körében is bizonyos tekintéllyel bíró Dishnica vezette azt a kommunista küldöttséget, amely aláírta a mukjei egyezmény(wd) néven ismert antifasiszta együttműködési szándéknyilatkozatot az ország függetlenségéért küzdő, rivális Nemzeti Fronttal. Nem sokkal később Dishnicát és Mukjéban megjelent társait a kommunista pártvezetés felelősségre vonta az egyezmény elfogadásáért – hivatkozásul az abban szereplő, a hivatalos kommunista irányvonaltól idegen nagy-albániai(wd) aspirációkra –, 1944. május 15-én pedig ki is zárták őt a politikai bizottságból.[11] Kegyvesztett azonban nem lett, 1944 májusában a përmeti kongresszuson megalakított Nemzeti Felszabadítási Főtanács tagja lett.[12]

A kommunista hatalomátvétel után

A kommunista hatalomátvétel előestéjén, 1944. október 23-án alakított és 1946. március 21-éig hivatalban lévő ideiglenes nemzeti kormány – egyúttal Albánia történetének első – egészségügyi minisztere lett.[13] 1946. március 25-étől 1947. július 12-éig a nemzetgyűlés elnöki tisztét látta el.[14] Az 1947-es év tisztogatásai során azonban – az 1943-as mukjei egyezmény aláírására hivatkozva – tisztségeitől megfosztották, Koçi Xoxe kezdeményezésére pedig a pártból is kizárták, de bebörtönzésére ekkor még nem került sor.[15] Dishnica ezt követően visszavonult a közélettől, 1948-ban egy tiranai kórházban kapott orvosi állást, emellett tanított is. 1950. január 2-án családjával együtt Beratba internálták, ahol a Sigurimi(wd) szigorú ellenőrzése alatt kórházi orvosként folytatta életét, emellett a város közegészségügyi munkájának irányításában is részt vett.[16] 1955-ben rendszerellenes izgatás és propaganda vádjával letartóztatták, és hat év börtönbüntetésre ítélték. Egy évvel később nagybátyja, Esat Dishnica közbenjárására szabadlábra került.[17] 1995-ig Beratban élt, ekkor visszaköltözött az albán fővárosba, ahol kis idővel halála előtt egy második világháborús veteránszövetség vezetője lett.[18]

Jegyzetek

  1. ↑ Elsie 2013 :114.
  2. ↑ Elsie 2013 :114.
  3. ↑ Elsie 2013 :114.
  4. ↑ Elsie 2013 :114–115.
  5. ↑ Pearson 2005 :165.; Elsie 2013 :115.
  6. ↑ Pearson 2005 :205.
  7. ↑ Fevziu 2016 :64.
  8. ↑ Fevziu 2016 :50.
  9. ↑ Pearson 2005 :257–258.
  10. ↑ Elsie 2013 :114–115.; Fevziu 2016 :74–75.
  11. ↑ Réti 2000 :80–81.; Pearson 2005 :264–265., 345.; Elsie 2013 :115.; Fevziu 2016 :69.
  12. ↑ Elsie 2013 :115.
  13. ↑ Pearson 2005 :432.; Elsie 2013 :115.; Qeveria e Enver Hoxhës (23 tetor 1944 – 21 mars 1946). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 20.)
  14. ↑ Elsie 2013 :115.; Ligjvënësit shqiptarë në viti (’Az albán törvényhozás évenként’). Republika e Shqipërisë – Kuvendi 16. o. (Hozzáférés: 2018. november 25.) arch
  15. ↑ Pearson 2006 :268.; Elsie 2013 :115.; Vickers 2014 :160.
  16. ↑ Elsie 2013 :115.; Fevziu 2016 :76.
  17. ↑ Elsie 2013 :115.
  18. ↑ Elsie 2013 :115.; Fevziu 2016 :76.

Források

  • ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
  • ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • ↑ Pearson 2006: Owen Pearson: Albania as Dictatorship and Democracy: From isolation to the Kosovo War, 1946–1998. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2006. = Albania In the Twentieth Century, 3. ISBN 1845111052  
  • ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Ymer_Dishnica&oldid=280989”