Zenei fogalmak és kifejezések

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A zenei fogalmak és kifejezések az olasz, francia, latin vagy német nyelvből átvéve eredeti alakjukban nemzetközileg használatosak.

Ábécé szerinti tartalomjegyzék

A

  • a bene placito – tetszés szerint
  • a due – mindketten
  • a piacere – tetszés szerint
  • a prima vista – első látásra (énekelni, lapról játszani, blattolni)
  • abszolút hallás – képesség, amellyel az ember meg tudja határozni egy hang magasságát
  • abszolút zene – a programzene ellentéte
  • accelerando – gyorsítva
  • ad libitum – tetszés szerint
  • adagio – lassan, igen lassan
  • affettuoso – érzelmesen
  • affrettando – nekiiramodva, sietve
  • agitato – izgatottan
  • air – ének, ária (szvitekben éneklő, dallamos tétel)
  • akkord – különböző magasságú hangok egyidejű megszólalása (lásd hármashangzat)
  • alla fine – végig
  • allegretto – gyorsacskán
  • allegro – gyorsan (a. m. vidám)
  • allemande – páros ütemű, lassú német néptánc. Régi szvitzenében a nyitó vagy a II. tétel
  • alt – a mezzoszoprán és a tenor közötti hangfekvés
  • ambitus – hangterjedelem
  • andante – lassan, lépésben (andalogva)
  • andantino – lassacskán
  • animato – lelkesen
  • appassionato – szenvedélyesen
  • atonalitás – hangnemnélküliség
  • attacca – indíts!

B

  • ballada – drámai elbeszélés
  • bariton – középfekvésű férfihang
  • barokk – 1600–1750 között uralkodott zenei stílus
  • basso continuo – monoton kíséret
  • basszus – sötét színezetű, mély fekvésű férfihang
  • battuta – ütem, ütés
  • bel canto – szép ének; régi olasz éneklési stílus
  • ben, bene – jól
  • bicinium – kétszólamú ének
  • blattolni – lásd 'a prima vista' (németül: Blatt=lap) lapról első látásra lejátszani
  • boleró – lassú, hármas ütemű spanyol néptánc
  • bourrée – élénk, páros ütemű francia tánc. A barokk szvitzenében gyakori
  • brillante – csillogóan
  • brio – lendület, hév
  • bé (b) – módosítójel, amely az utána következő hangot fél hanggal leszállítja (cesz, desz, esz)

C

  • calando – lassulva és halkulva
  • calmato, calmo – nyugodtan
  • cantabile, cantando – énekelve
  • cantus primus – fődallam, amelyet kísérőszólamok vesznek körül
  • canzone – dal, ének (ol.)
  • capriccio, caprise – szeszély (ol., fr.) szabad formában írt zenemű
  • capriccioso – szeszélyesen
  • cavatina – kis terjedelmű áriácska
  • chaconne – változatok egy hármas ütemű dallam felett; régi táncforma
  • chanson – dal (fr.)
  • ciklus – sorozat
  • clavecin – csemballó, a zongora őse, a 16-17. század közkedvelt billentyűs hangszere
  • coda – befejező rész (a. m. farok)
  • commodo, comodo – kényelmesen
  • con fuoco – tűzzel
  • con tristezza – szomorúan
  • concerto grosso – több tételből álló, szólóhangszerre vagy szolisztikus csoportra és zenekarra írt barokk zenélési forma
  • concitato – izgatottan
  • corona – megállás (korona a kottában)
  • courante – hármas ütemű francia tánc, a régi szvitek gyakori tétele
  • crescendo – fokozatosan erősödve, növekvő hangerővel

D

  • da capo – elölről
  • da capo alla fine – (D. c. al fine) a zeneművet elölről ismételni a végét jelentő fine szóig
  • da capo ária – a 17-18. század gyakori áriatípusa, amelyben a középrész után nem írták le újra az első részt
  • dal segno – (a) jeltől
  • deciso – határozottan
  • decrescendo – fokozatosan halkulva, csökkenő hangerővel
  • disztonál – hamisan énekel
  • divisi – megosztva
  • dolce – lágyan, édesen, gyengéden
  • dolcissimo – nagyon lágyan
  • dolente – fájdalmasan
  • doloroso – fájdalmasan
  • domináns – a klasszikus dúr-moll rendszer V. fokára épülő akkord, utána többnyire az alaphangnem következik
  • doppio – kétszeres
  • drámai szoprán – kissé sötét színezetű, magas női hang
  • due – kettő
  • duett – két szólóhangra vagy szólóhangszerre írt zenemű
  • durata – időtartam

E

  • e – és
  • echo, eco – visszhang
  • ed – és
  • eguale – egyenletesen
  • ellenpont – (punctus contra punctum, Kontrapunkt) több szólamű szerkesztési elv, legfőbb alakjai: a kánon és a fúga
  • előjáték – prelúdium; operákat, operafelvonásokat, baletteket vagy oratóriumokat bevezető zene. Míg a nyitány önálló, zárt zenei formát jelent, addig az előjáték megszakítás nélkül torkollik a cselekménybe
  • energico – erélyesen
  • epizód – közjáték; rondóformákban a főtéma ismétlődései közé beékelt, azzal ellentétes hangzású zenei anyag
  • eroico – hősiesen
  • espressivo – érzéssel, kifejezéssel
  • eufónia – széphangzás, jóhangzás

F

  • fantázia – kötetlen, rögtönzésszerű zenei forma
  • fermata – korona, nyugvópont. A vele jelölt hang vagy szünet értékét megnyújtja, zenei nyugvópontot jelent
  • feroce – vadul
  • fieramente – büszkén
  • flebile – panaszosan
  • főhármashangzatok – valamely hangsor I., IV. vagy V. fokára épített hármashangzatok neve
  • forte – hangosan, erősen
  • fortepiano – erősen, majd halkan (a zongora neve néhány idegen nyelven)
  • fortissimo – nagyon hangosan, nagyon erősen
  • forzando, forzato – erősítve, hangsúlyosan
  • fúga – (futás, kergetőzés) az ellenpont művésztének legmagasabb rendű formája, amelyben a belépő szólamok egymást utánozzák (imitálják). A főszólam neve dux, a dominánson lép be a comes, és az ellentétet képviseli a contrasubjectum
  • funebre – gyászosan
  • fuoco – tűz
  • furioso – dühödten

G

  • g-kulcs – (violinkulcs) a második vonalon jelöli a G-hang helyét
  • gagliarda – hármas ütemű, élénk tempójú, régi olasz ugrótánc
  • gavotte – páros ütemű, ünnepélyes jellegű régi francia tánc
  • gigue – többnyire páratlan ütemű, élénk tempójú tánc, a 17-18. század táncszvitjének utolsó tétele
  • giocoso – tréfásan, játékosan
  • giusto – pontosan, helyesen
  • gli altri – a többiek
  • glissando – siklás
  • gradatamente – fokozatosan
  • grandioso – hatalmasan
  • grave – súlyosan, igen lassan
  • grazioso – kecsesen
  • gridando – kiáltva

H

  • habanera – páros ütemű, kubai eredetű spanyol tánc
  • hangfogó – (sordino, Dämpfer) vonós és rézfúvós hangszereknél alkalmazott szerkezet a hangerősség csökkentésére
  • hangszerelés – egy zeneműnek több hangszerre vagy zenekarra való alkalmazása
  • hangérték – a hangok időtartamát jelöli
  • hármashangzat – klasszikus értelemben egy hangsor első, harmadik és ötödik hangjának együttese. Van dúr, moll, szűkített és bővített hármashangzat
  • himnusz – ünnepélyes hangzású dicsőítő dal
  • homofónia – olyan többszólamú zene, amelyben egy vezető szólam mellett a többi szólam csak a kíséret szerepét tölti be, a polifónia ellentéte

I

  • imitáció – utánzás; olyan többszólamú zenei szerkesztésmód, amelyben a kezdő szólamot a később belépő szólamok leutánozzák (kánon, fúga)
  • impetuoso – viharosan
  • impromptu – (e. empromtü) rögtönzés; kis terjedelmű, szabad formájú zenemű
  • improvizáció – rögtönzés
  • in rilievo – kidomborítva
  • incalzando – sietősen
  • intermezzo – közjáték, közzene

K

  • kádencia – nagyobb áriákban vagy versenyművekben az énekes vagy a hangszeres művész virtuóz szólója. Régente rögtönzésszerűen előadott, formailag kötetlen zenei részlet
  • kamarazene – kis hangszeres együttesre írt zenemű
  • kánon – az imitáció legszigorúbb változata, amelyben az első szólam valamennyi lépését a belépő további szólamok pontosan követik
  • kantáta – protestáns énekelt mű
  • koloratúrszoprán – rendkívül mozgékony, díszítéseket, futamokat könnyen éneklő, magas női hangfaj
  • korál – protestáns egyházi népének
  • kvartett – négy hangszer vagy énekes együttese (lásd vonósnégyes)
  • kvintett – öt hangszerre vagy énekhangra írt mű
  • kvintváltó dallamok – a régi magyar népdalok között gyakran előforduló típus, amelynek második része az elsőt öt hanggal (kvint) mélyebben pontosan megismétli

L

  • lamento – kesergő, drámai hangvételű, hosszabb arioso, a 17. század operáiban gyakori (a. m. panasz)
  • ländler – a lassú keringő régebbi, népi formája
  • languendo – vágyakozóan
  • lapról olvasás – lásd 'a prima vista', blattol
  • largamente – szélesen, lassan
  • larghetto – kissé szélesen, lassacskán
  • largo – szélesen; a leglassúbb tempó jelölése
  • lauda – vallásos dicsőítő ének
  • legato – kötve, kötötten; a hangok megszakítás nélkül kövessék egymást. Jele: kötőív
  • leggiero – könnyedén
  • lento – lassan
  • lieto – vidáman
  • lírai szoprán – lágy színezetű, magas női hang
  • lírai tenor – lágy színezetű, magas férfihang
  • lontano – távolról
  • lugubre – komoran
  • lunga – hosszan
  • lusingando – hízelegve

M

  • madrigál – többszólamú, kíséret nélküli (a capella) társas ének
  • maestoso – fenségesen
  • maggiore – dúr
  • malinconico – mélabúsan, melankolikusan
  • mancando – csökkentve
  • marcatissimo – nagyon nyomatékosan
  • marcato – nyomatékosan
  • marche funèbre – gyászinduló
  • marziale – harciasan
  • mazurka – a keringőnél lassúbb, hármas ütemű lengyel nemzeti tánc
  • meno – kevésbé
  • menüett – hármas ütemű, mérsékelt tempójú, régi francia udvari tánc. A klasszikus szvit- és szimfóniairodalomban gyakori
  • messa – mise
  • mesto – búsan
  • metronóm – rugós szerkezetű, állítható sebességű ingamozgást végző készülék. A zeneművekben található metronómjelzés (pl. M. M. = 100) azt jelenti, hogy a készülék hányat kattanjon percenként
  • mezza voce – félerős hangon
  • mezzoforte – (mf) középerősen
  • mezzopiano – félhalkan
  • mezzoszoprán – a szoprán és alt hangszín közötti női hang
  • minore – moll
  • minuetto – menüett
  • miserioso – titokzatosan
  • missa – mise
  • moderato – mérsékelt tempóban
  • moduláció – átmenet egy hangnemből valamely más hangnembe
  • molto – nagyon (pl. molto allegro = nagyon gyorsan)
  • morbido – szelíden, lágyan
  • morendo – elhalóan
  • mosso – mozgalmasan
  • motetta – a 15-16. századtól kezdve, imitációs felépítésű, többszólamú énekes kompozíció. Míg a madrigál világi, addig a motetta főként vallási tárgyú műfaj
  • moto – mozgás
  • musette – duda; francia pásztortánc. Jellegzetessége a dudaszerű kísérőszólam
  • musica – muzsika, zene

N

  • neumák – a korai középkor hangjegyírása
  • nocturne, noktürnszerenádhoz hasonló, lírai zenemű
  • non – nem
  • notturno – noktürn (a. m. éjszakai)

Ny

  • nyitány – operákat, baletteket bevezető önálló zenedarab. Később önálló, programmal bíró zenemű

O

  • opera – dalmű, daljáték, énekes színjáték (a. m. munka, mű)
  • opera buffa – vígopera
  • opera seria – komoly opera
  • opus – mű, munka. A zeneszerző adott alkotásának sorszámát jelenti, az alkotó életművén belül. Pl.: op. 36
  • orchester – zenekar
  • ordinario – rendes módon
  • orgonapont – hosszan kitartott hang, amely körül a többi szólam mozog, és változtatja a harmóniákat
  • ostinato – makacsan, egy adott ritmus vagy dallamfordulat többszöri ismételgetése

P

  • parlando – elbeszélő, kötetlen tempójú előadási mód
  • partitúra – vezérkönyv; a karmester szólama, amelyben valamennyi énekelt vagy hangszeren játszott szólam megtalálható, áttekinthető és jól olvasható
  • passacaglia – hármas ütemű, olasz vagy spanyol eredetű tánc, a chaconne-hoz hasonló
  • passione – szenvedély
  • patetico – pátosszal
  • pauza – (pause) szünet
  • pavane – páros ütemű, méltóságteljes, itáliai eredetű énekes körtánc
  • perdendosi – elhalóan
  • pesante – súlyosan
  • piacevole – kedvesen
  • piangendo – panaszosan (a. m. sírva)
  • pianissimo – nagyon halkan
  • piano – halkan
  • pizzicato – pengetve; a vonós hangszereknél használatos játékmód. Jelölése: pizz. Ha ismét vonóval folytatják, arco
  • più – több (pl. più forte = több erővel, erősebben)
  • poco – kissé (pl. poco piano = kissé halkan)
  • poco a poco – fokról fokra
  • poi – azután
  • polifónia – olyan többszólamú zenei szerkesztésmód, amelyben minden szólamnak önálló szerepe és jelentősége van. A homofónia ellentéte
  • poliritmika – többritmusúság; az egyes szólamok különböző ritmusúak
  • politonalitás – többhangneműség; olyan zenemű, amelyben két vagy több hangnem egy időben szerepel
  • precipitando – nekirohanva
  • preklasszikus stílus – a kései barokk, a klasszikát megelőző zenei korszak jelölése
  • prelúdium – előjáték
  • prestissimo – nagyon gyorsan
  • presto – gyorsan, sebesen
  • prima, primo – első
  • psalmus – zsoltár

Q

  • quasi – mintegy
  • quieto – nyugodtan
  • quodlibet – „ahogy tetszik”; régi társas muzsikálási mód, amikor olyan önmagukban is önálló vagy különböző dallamokat énekeltek vagy muzsikáltak, amelyek együtt is jól hangzanak

R

  • ragtimeafroamerikai eredetű, páros ütemű tánc
  • rallentando – lassítva
  • rapidamente – gyorsan
  • rapido – gyorsan, sebesen
  • rapszódia – fantáziaszerű, nemzeti motívumokra épülő hangszeres zenemű
  • recitativo – olyan éneklésmód, amely ritmikájában és lejtésében pontosan követi a szöveget, előadásmódja ezért inkább deklamálás jellegű. A régi operákban és oratóriumokban vagy kantátákban az áriákat előzi meg
  • recitativo accompagnato zenekarral kísért recitativo
  • recitativo secco – többnyire csembalón megszólaltatott, akkordokkal kísért recitativo
  • relatív hallás – egy megadott hanghoz viszonyítva következtetünk a hangok magasságára. Ellentéte az abszolút hallás
  • religioso – áhítatosan
  • repetizione – ismétlés
  • replica – ismétlés
  • rekviem, requiem – gyászmise
  • ricercare – fúgaszerű kompozíció
  • rinforzando – erősödve
  • risoluto – határozottan
  • risvegliato – frissen
  • ritartando – lassítva, késleltetve
  • ritenuto – fokozatosan lassítva, visszatartva
  • románc – szabad formában írt, érzelmes zenedarab
  • rondó – régi francia körtánc, főelve: a rondótéma többszöri visszatérése; a klasszikus szimfóniák utolsó tétele
  • rubato – csapongva; egy-egy hang értékének önkényes meghosszabbítása vagy megrövidítése
  • rustico – parasztos

S

  • sanzon – dal (fr.)
  • sarabande – régi spanyol szólótánc: lassú, súlyos, hármas ütemű. A szvitzenében rendszerint a courante és a gigue között található
  • scherzando – játékosan
  • scherzo – tréfa; a klasszikus szimfóniák vagy szonáták vidám karakterű tétele. A menüettből fejlődött, szerkezete vele azonos. A romantikus zenében önálló karakterdarab
  • scorrevole – folyamatosan
  • secco – szárazon, röviden
  • seconda, secondo – második
  • segno – jel
  • segue – következik
  • seguidilla – gyors, hármas ütemű spanyol tánc
  • semplice – egyszerűen
  • sempre – mindig
  • sentimento – érzéssel
  • senza – nélkül
  • serrando – gyorsítva
  • sforzando, sforzato – hangsúlyozva, erősen
  • siciliano – régi szicíliai pásztorének
  • simile – hasonlóan
  • sin, sino – -ig
  • smorzando – elhalóan
  • solo – egyedül, szólóban
  • sonoro – zengzetesen
  • sostenuto – visszatartva
  • sotto voce – fojtott hangon
  • spianato – simán (egyenletesen)
  • spiritozo – lelkesen
  • stile, stílus – valamely kor, művész vagy műfaj ismertetőjeleinek összessége
  • stranscinando – vontatottan
  • strepitoso – zajosan
  • stretta – gyors, élénk tempójú, virtuóz ária (a. m. szűk)
  • stringendo – hajtva, gyorsítva (a. m. szorítva)
  • subito – hirtelen (a. m. azonnal)

Sz

  • szerenád – esti zene; egyszerűbb, több tételes forma hangszeres vagy énekes együttesekre
  • szimfonikus költemény – zenekarra írt, irodalmi, képzőművészeti vagy történelmi program ihlette, szabad formájú kompozíció
  • szimfónia – több tételes zenekari forma; zenekarra írt szonáta
  • szolfézs, szolmizáció – a kottáról éneklés legegyszerűbb és legcélravezetőbb módja, az iskolai énekoktatás módszere
  • szonáta – többtételes, hangszeres forma. A tételek többnyire: I. gyors, szonátaforma; II. lassú, dal- vagy variációs forma; III. mérsékelt vagy élénk táncforma (menüett vagy scherzo); IV. gyors, rondóforma
  • szonátaforma – a klasszikus zenében rendszerint háromrészes: expozíció (fő-, mellék- és zárótéma), kidolgozás, visszatérés (az expozíció megismétlése), esetleg coda (zárórész)
  • szonatina – kis szonáta
  • szoprán – magas fekvésű, világos színezetű női vagy gyermekhang
  • szubdomináns – valamely hangsor IV. fokára épülő hármashangzat
  • szünet – egyes szólamok időleges szünetelésére szolgáló jelzések
  • szvit – a 17. században kialakult több tételes hangszeres forma; stilizált táncok sorozata

T

  • tacet – hallgat; az illető szólam a tételben nem szerepel
  • taktus – ütem
  • taktusvonal – ütemvonal; az egyes ütemeket egymástól elválasztó függőleges vonal a kottában
  • tangó – argentin eredetű népies tánc, az 1920-as évek közkedvelt társasági tánca
  • tanto – nagyon
  • téma – zenei gondolat
  • temperálás – mérséklés; a régi hangrendszerekben más hangmagassága volt a fisz és gesz stb. hangoknak. Az oktávot Werckmeister osztotta 12 egyenlő félhangra, így a fenti hangok egymással azonosak lettek
  • tempo – a zenemű időmértékének, sebességének meghatározása
  • teneramente – gyengéden
  • tenor – világos színezetű, magas férfihang
  • tenuto – tartva
  • tétel – olyan, önmagában zárt zenedarab, amely valamilyen ciklikus formának (szonáta, szimfónia, szvit) egy része
  • thesis – súlyos ütemrész. Ellentéte az arsis = súlytalan ütemrész
  • tokkáta – billentyűs hangszerre írt virtuóz, szabad formájú zenedarab
  • tonika – alaphangnem; valamely hangsor I. fokára épülő akkord
  • tornando – visszatérve
  • törzshangok – előjegyzés nélküli hangsor (C-dúr) módosítatlan hangjai
  • törzshangsor – előjegyzés nélküli hangsor (C-dúr)
  • tosto – sebesen
  • tranquillo – nyugodtan
  • transzponálás valamely zenemű áthelyezése más hangnembe
  • tremoló a vonó szapora fel-le mozgatásával előidézett hanghatás
  • tricinium három énekhangra írt zenemű
  • trilla két szomszédos hang lehető leggyorsabb váltakozó megszólaltatása
  • trió – három hangszerre írt zenemű vagy már értelemben egyes részes formák (tartós forma: menüett, scherzo) középső része
  • triola – három, egyenlő értékű hangból álló egység, amely egy mérőütés időtartama alatt szólal meg
  • triste – szomorúan
  • troppo – túlságosan
  • tutta (la) forza – teljes erővel
  • tutti – a teljes zenekar vagy énekkar belépését jelzi szólórészek után

U, Ü

  • unisono – egyszólamúan
  • uniti – együtt
  • ütem – metrikus egység, amely mindig két főhangsúly közé esik
  • ütemmutató – törtszám, amely a zenemű vagy egy zenei részlet metrikus alapbeosztását mutatja (pl. 4/4)
  • ut sopra – mint előbb
  • üveghang – a vonós hangszereken a húr bizonyos csomópontjának gyenge érintésével képezhető harmonikus felhangok

V

  • valcer – keringő; a 19. század divatos, hármas ütemű, lendületes társastánca
  • variáció – valamely zenei téma átalakulása olyképpen, hogy e megváltoztatott formában is felismerhető legyen az eredeti gondolat
  • veloce – sebesen
  • versenymű – (concerto) szólóhangszerre írt zenekarkíséretes, több tételes zenemű
  • vibrato – rezgetett (hang)
  • vide – lásd
  • vigoroso – erélyesen
  • villanella – népies dallamokon alapuló olasz táncdal, utcai dal
  • villotta – a villanella elődje
  • viola – brácsa, mélyhegedű
  • violento – hevesen
  • vivace – élénken, gyorsan
  • vivacissimo – nagyon élénken, nagyon gyorsan
  • vivo – élénken
  • voce – hang
  • vokális zene – énekhangra írt és előadott zene. Ellentéte az instrumentális (hangszeres) zene
  • volti subito – gyorsan lapozz, fordíts
  • vonósnégyes – két hegedűre, brácsára és gordonkára írt zenemű, egyben maga az együttes neve

Z

  • zenekar – hangszerjátékosok együttese. Van vonós-, fúvószenekar, valamint vonós, fúvós és ütőhangszerekből álló szimfonikus zenekar
  • zongorakivonat – zenekari mű zongoraátirata