Zenei fogalmak és kifejezések
Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
A zenei fogalmak és kifejezések az olasz, francia, latin vagy német nyelvből átvéve eredeti alakjukban nemzetközileg használatosak.
Ábécé szerinti tartalomjegyzék |
---|
|
A
- a bene placito – tetszés szerint
- a due – mindketten
- a piacere – tetszés szerint
- a prima vista – első látásra (énekelni, lapról játszani, blattolni)
- abszolút hallás – képesség, amellyel az ember meg tudja határozni egy hang magasságát
- abszolút zene – a programzene ellentéte
- accelerando – gyorsítva
- ad libitum – tetszés szerint
- adagio – lassan, igen lassan
- affettuoso – érzelmesen
- affrettando – nekiiramodva, sietve
- agitato – izgatottan
- air – ének, ária (szvitekben éneklő, dallamos tétel)
- akkord – különböző magasságú hangok egyidejű megszólalása (lásd hármashangzat)
- alla fine – végig
- allegretto – gyorsacskán
- allegro – gyorsan (a. m. vidám)
- allemande – páros ütemű, lassú német néptánc. Régi szvitzenében a nyitó vagy a II. tétel
- alt – a mezzoszoprán és a tenor közötti hangfekvés
- ambitus – hangterjedelem
- andante – lassan, lépésben (andalogva)
- andantino – lassacskán
- animato – lelkesen
- appassionato – szenvedélyesen
- atonalitás – hangnemnélküliség
- attacca – indíts!
B
- ballada – drámai elbeszélés
- bariton – középfekvésű férfihang
- barokk – 1600–1750 között uralkodott zenei stílus
- basso continuo – monoton kíséret
- basszus – sötét színezetű, mély fekvésű férfihang
- battuta – ütem, ütés
- bel canto – szép ének; régi olasz éneklési stílus
- ben, bene – jól
- bicinium – kétszólamú ének
- blattolni – lásd 'a prima vista' (németül: Blatt=lap) lapról első látásra lejátszani
- boleró – lassú, hármas ütemű spanyol néptánc
- bourrée – élénk, páros ütemű francia tánc. A barokk szvitzenében gyakori
- brillante – csillogóan
- brio – lendület, hév
- bé (b) – módosítójel, amely az utána következő hangot fél hanggal leszállítja (cesz, desz, esz)
C
- calando – lassulva és halkulva
- calmato, calmo – nyugodtan
- cantabile, cantando – énekelve
- cantus primus – fődallam, amelyet kísérőszólamok vesznek körül
- canzone – dal, ének (ol.)
- capriccio, caprise – szeszély (ol., fr.) szabad formában írt zenemű
- capriccioso – szeszélyesen
- cavatina – kis terjedelmű áriácska
- chaconne – változatok egy hármas ütemű dallam felett; régi táncforma
- chanson – dal (fr.)
- ciklus – sorozat
- clavecin – csemballó, a zongora őse, a 16-17. század közkedvelt billentyűs hangszere
- coda – befejező rész (a. m. farok)
- commodo, comodo – kényelmesen
- con fuoco – tűzzel
- con tristezza – szomorúan
- concerto grosso – több tételből álló, szólóhangszerre vagy szolisztikus csoportra és zenekarra írt barokk zenélési forma
- concitato – izgatottan
- corona – megállás (korona a kottában)
- courante – hármas ütemű francia tánc, a régi szvitek gyakori tétele
- crescendo – fokozatosan erősödve, növekvő hangerővel
D
- da capo – elölről
- da capo alla fine – (D. c. al fine) a zeneművet elölről ismételni a végét jelentő fine szóig
- da capo ária – a 17-18. század gyakori áriatípusa, amelyben a középrész után nem írták le újra az első részt
- dal segno – (a) jeltől
- deciso – határozottan
- decrescendo – fokozatosan halkulva, csökkenő hangerővel
- disztonál – hamisan énekel
- divisi – megosztva
- dolce – lágyan, édesen, gyengéden
- dolcissimo – nagyon lágyan
- dolente – fájdalmasan
- doloroso – fájdalmasan
- domináns – a klasszikus dúr-moll rendszer V. fokára épülő akkord, utána többnyire az alaphangnem következik
- doppio – kétszeres
- drámai szoprán – kissé sötét színezetű, magas női hang
- due – kettő
- duett – két szólóhangra vagy szólóhangszerre írt zenemű
- durata – időtartam
E
- e – és
- echo, eco – visszhang
- ed – és
- eguale – egyenletesen
- ellenpont – (punctus contra punctum, Kontrapunkt) több szólamű szerkesztési elv, legfőbb alakjai: a kánon és a fúga
- előjáték – prelúdium; operákat, operafelvonásokat, baletteket vagy oratóriumokat bevezető zene. Míg a nyitány önálló, zárt zenei formát jelent, addig az előjáték megszakítás nélkül torkollik a cselekménybe
- energico – erélyesen
- epizód – közjáték; rondóformákban a főtéma ismétlődései közé beékelt, azzal ellentétes hangzású zenei anyag
- eroico – hősiesen
- espressivo – érzéssel, kifejezéssel
- eufónia – széphangzás, jóhangzás
F
- fantázia – kötetlen, rögtönzésszerű zenei forma
- fermata – korona, nyugvópont. A vele jelölt hang vagy szünet értékét megnyújtja, zenei nyugvópontot jelent
- feroce – vadul
- fieramente – büszkén
- flebile – panaszosan
- főhármashangzatok – valamely hangsor I., IV. vagy V. fokára épített hármashangzatok neve
- forte – hangosan, erősen
- fortepiano – erősen, majd halkan (a zongora neve néhány idegen nyelven)
- fortissimo – nagyon hangosan, nagyon erősen
- forzando, forzato – erősítve, hangsúlyosan
- fúga – (futás, kergetőzés) az ellenpont művésztének legmagasabb rendű formája, amelyben a belépő szólamok egymást utánozzák (imitálják). A főszólam neve dux, a dominánson lép be a comes, és az ellentétet képviseli a contrasubjectum
- funebre – gyászosan
- fuoco – tűz
- furioso – dühödten
G
- g-kulcs – (violinkulcs) a második vonalon jelöli a G-hang helyét
- gagliarda – hármas ütemű, élénk tempójú, régi olasz ugrótánc
- gavotte – páros ütemű, ünnepélyes jellegű régi francia tánc
- gigue – többnyire páratlan ütemű, élénk tempójú tánc, a 17-18. század táncszvitjének utolsó tétele
- giocoso – tréfásan, játékosan
- giusto – pontosan, helyesen
- gli altri – a többiek
- glissando – siklás
- gradatamente – fokozatosan
- grandioso – hatalmasan
- grave – súlyosan, igen lassan
- grazioso – kecsesen
- gridando – kiáltva
H
- habanera – páros ütemű, kubai eredetű spanyol tánc
- hangfogó – (sordino, Dämpfer) vonós és rézfúvós hangszereknél alkalmazott szerkezet a hangerősség csökkentésére
- hangszerelés – egy zeneműnek több hangszerre vagy zenekarra való alkalmazása
- hangérték – a hangok időtartamát jelöli
- hármashangzat – klasszikus értelemben egy hangsor első, harmadik és ötödik hangjának együttese. Van dúr, moll, szűkített és bővített hármashangzat
- himnusz – ünnepélyes hangzású dicsőítő dal
- homofónia – olyan többszólamú zene, amelyben egy vezető szólam mellett a többi szólam csak a kíséret szerepét tölti be, a polifónia ellentéte
I
- imitáció – utánzás; olyan többszólamú zenei szerkesztésmód, amelyben a kezdő szólamot a később belépő szólamok leutánozzák (kánon, fúga)
- impetuoso – viharosan
- impromptu – (e. empromtü) rögtönzés; kis terjedelmű, szabad formájú zenemű
- improvizáció – rögtönzés
- in rilievo – kidomborítva
- incalzando – sietősen
- intermezzo – közjáték, közzene
K
- kádencia – nagyobb áriákban vagy versenyművekben az énekes vagy a hangszeres művész virtuóz szólója. Régente rögtönzésszerűen előadott, formailag kötetlen zenei részlet
- kamarazene – kis hangszeres együttesre írt zenemű
- kánon – az imitáció legszigorúbb változata, amelyben az első szólam valamennyi lépését a belépő további szólamok pontosan követik
- kantáta – protestáns énekelt mű
- koloratúrszoprán – rendkívül mozgékony, díszítéseket, futamokat könnyen éneklő, magas női hangfaj
- korál – protestáns egyházi népének
- kvartett – négy hangszer vagy énekes együttese (lásd vonósnégyes)
- kvintett – öt hangszerre vagy énekhangra írt mű
- kvintváltó dallamok – a régi magyar népdalok között gyakran előforduló típus, amelynek második része az elsőt öt hanggal (kvint) mélyebben pontosan megismétli
L
- lamento – kesergő, drámai hangvételű, hosszabb arioso, a 17. század operáiban gyakori (a. m. panasz)
- ländler – a lassú keringő régebbi, népi formája
- languendo – vágyakozóan
- lapról olvasás – lásd 'a prima vista', blattol
- largamente – szélesen, lassan
- larghetto – kissé szélesen, lassacskán
- largo – szélesen; a leglassúbb tempó jelölése
- lauda – vallásos dicsőítő ének
- legato – kötve, kötötten; a hangok megszakítás nélkül kövessék egymást. Jele: kötőív
- leggiero – könnyedén
- lento – lassan
- lieto – vidáman
- lírai szoprán – lágy színezetű, magas női hang
- lírai tenor – lágy színezetű, magas férfihang
- lontano – távolról
- lugubre – komoran
- lunga – hosszan
- lusingando – hízelegve
M
- madrigál – többszólamú, kíséret nélküli (a capella) társas ének
- maestoso – fenségesen
- maggiore – dúr
- malinconico – mélabúsan, melankolikusan
- mancando – csökkentve
- marcatissimo – nagyon nyomatékosan
- marcato – nyomatékosan
- marche funèbre – gyászinduló
- marziale – harciasan
- mazurka – a keringőnél lassúbb, hármas ütemű lengyel nemzeti tánc
- meno – kevésbé
- menüett – hármas ütemű, mérsékelt tempójú, régi francia udvari tánc. A klasszikus szvit- és szimfóniairodalomban gyakori
- messa – mise
- mesto – búsan
- metronóm – rugós szerkezetű, állítható sebességű ingamozgást végző készülék. A zeneművekben található metronómjelzés (pl. M. M. = 100) azt jelenti, hogy a készülék hányat kattanjon percenként
- mezza voce – félerős hangon
- mezzoforte – (mf) középerősen
- mezzopiano – félhalkan
- mezzoszoprán – a szoprán és alt hangszín közötti női hang
- minore – moll
- minuetto – menüett
- miserioso – titokzatosan
- missa – mise
- moderato – mérsékelt tempóban
- moduláció – átmenet egy hangnemből valamely más hangnembe
- molto – nagyon (pl. molto allegro = nagyon gyorsan)
- morbido – szelíden, lágyan
- morendo – elhalóan
- mosso – mozgalmasan
- motetta – a 15-16. századtól kezdve, imitációs felépítésű, többszólamú énekes kompozíció. Míg a madrigál világi, addig a motetta főként vallási tárgyú műfaj
- moto – mozgás
- musette – duda; francia pásztortánc. Jellegzetessége a dudaszerű kísérőszólam
- musica – muzsika, zene
N
- neumák – a korai középkor hangjegyírása
- nocturne, noktürn – szerenádhoz hasonló, lírai zenemű
- non – nem
- notturno – noktürn (a. m. éjszakai)
Ny
- nyitány – operákat, baletteket bevezető önálló zenedarab. Később önálló, programmal bíró zenemű
O
- opera – dalmű, daljáték, énekes színjáték (a. m. munka, mű)
- opera buffa – vígopera
- opera seria – komoly opera
- opus – mű, munka. A zeneszerző adott alkotásának sorszámát jelenti, az alkotó életművén belül. Pl.: op. 36
- orchester – zenekar
- ordinario – rendes módon
- orgonapont – hosszan kitartott hang, amely körül a többi szólam mozog, és változtatja a harmóniákat
- ostinato – makacsan, egy adott ritmus vagy dallamfordulat többszöri ismételgetése
P
- parlando – elbeszélő, kötetlen tempójú előadási mód
- partitúra – vezérkönyv; a karmester szólama, amelyben valamennyi énekelt vagy hangszeren játszott szólam megtalálható, áttekinthető és jól olvasható
- passacaglia – hármas ütemű, olasz vagy spanyol eredetű tánc, a chaconne-hoz hasonló
- passione – szenvedély
- patetico – pátosszal
- pauza – (pause) szünet
- pavane – páros ütemű, méltóságteljes, itáliai eredetű énekes körtánc
- perdendosi – elhalóan
- pesante – súlyosan
- piacevole – kedvesen
- piangendo – panaszosan (a. m. sírva)
- pianissimo – nagyon halkan
- piano – halkan
- pizzicato – pengetve; a vonós hangszereknél használatos játékmód. Jelölése: pizz. Ha ismét vonóval folytatják, arco
- più – több (pl. più forte = több erővel, erősebben)
- poco – kissé (pl. poco piano = kissé halkan)
- poco a poco – fokról fokra
- poi – azután
- polifónia – olyan többszólamú zenei szerkesztésmód, amelyben minden szólamnak önálló szerepe és jelentősége van. A homofónia ellentéte
- poliritmika – többritmusúság; az egyes szólamok különböző ritmusúak
- politonalitás – többhangneműség; olyan zenemű, amelyben két vagy több hangnem egy időben szerepel
- precipitando – nekirohanva
- preklasszikus stílus – a kései barokk, a klasszikát megelőző zenei korszak jelölése
- prelúdium – előjáték
- prestissimo – nagyon gyorsan
- presto – gyorsan, sebesen
- prima, primo – első
- psalmus – zsoltár
Q
- quasi – mintegy
- quieto – nyugodtan
- quodlibet – „ahogy tetszik”; régi társas muzsikálási mód, amikor olyan önmagukban is önálló vagy különböző dallamokat énekeltek vagy muzsikáltak, amelyek együtt is jól hangzanak
R
- ragtime – afroamerikai eredetű, páros ütemű tánc
- rallentando – lassítva
- rapidamente – gyorsan
- rapido – gyorsan, sebesen
- rapszódia – fantáziaszerű, nemzeti motívumokra épülő hangszeres zenemű
- recitativo – olyan éneklésmód, amely ritmikájában és lejtésében pontosan követi a szöveget, előadásmódja ezért inkább deklamálás jellegű. A régi operákban és oratóriumokban vagy kantátákban az áriákat előzi meg
- recitativo accompagnato zenekarral kísért recitativo
- recitativo secco – többnyire csembalón megszólaltatott, akkordokkal kísért recitativo
- relatív hallás – egy megadott hanghoz viszonyítva következtetünk a hangok magasságára. Ellentéte az abszolút hallás
- religioso – áhítatosan
- repetizione – ismétlés
- replica – ismétlés
- rekviem, requiem – gyászmise
- ricercare – fúgaszerű kompozíció
- rinforzando – erősödve
- risoluto – határozottan
- risvegliato – frissen
- ritartando – lassítva, késleltetve
- ritenuto – fokozatosan lassítva, visszatartva
- románc – szabad formában írt, érzelmes zenedarab
- rondó – régi francia körtánc, főelve: a rondótéma többszöri visszatérése; a klasszikus szimfóniák utolsó tétele
- rubato – csapongva; egy-egy hang értékének önkényes meghosszabbítása vagy megrövidítése
- rustico – parasztos
S
- sanzon – dal (fr.)
- sarabande – régi spanyol szólótánc: lassú, súlyos, hármas ütemű. A szvitzenében rendszerint a courante és a gigue között található
- scherzando – játékosan
- scherzo – tréfa; a klasszikus szimfóniák vagy szonáták vidám karakterű tétele. A menüettből fejlődött, szerkezete vele azonos. A romantikus zenében önálló karakterdarab
- scorrevole – folyamatosan
- secco – szárazon, röviden
- seconda, secondo – második
- segno – jel
- segue – következik
- seguidilla – gyors, hármas ütemű spanyol tánc
- semplice – egyszerűen
- sempre – mindig
- sentimento – érzéssel
- senza – nélkül
- serrando – gyorsítva
- sforzando, sforzato – hangsúlyozva, erősen
- siciliano – régi szicíliai pásztorének
- simile – hasonlóan
- sin, sino – -ig
- smorzando – elhalóan
- solo – egyedül, szólóban
- sonoro – zengzetesen
- sostenuto – visszatartva
- sotto voce – fojtott hangon
- spianato – simán (egyenletesen)
- spiritozo – lelkesen
- stile, stílus – valamely kor, művész vagy műfaj ismertetőjeleinek összessége
- stranscinando – vontatottan
- strepitoso – zajosan
- stretta – gyors, élénk tempójú, virtuóz ária (a. m. szűk)
- stringendo – hajtva, gyorsítva (a. m. szorítva)
- subito – hirtelen (a. m. azonnal)
Sz
- szerenád – esti zene; egyszerűbb, több tételes forma hangszeres vagy énekes együttesekre
- szimfonikus költemény – zenekarra írt, irodalmi, képzőművészeti vagy történelmi program ihlette, szabad formájú kompozíció
- szimfónia – több tételes zenekari forma; zenekarra írt szonáta
- szolfézs, szolmizáció – a kottáról éneklés legegyszerűbb és legcélravezetőbb módja, az iskolai énekoktatás módszere
- szonáta – többtételes, hangszeres forma. A tételek többnyire: I. gyors, szonátaforma; II. lassú, dal- vagy variációs forma; III. mérsékelt vagy élénk táncforma (menüett vagy scherzo); IV. gyors, rondóforma
- szonátaforma – a klasszikus zenében rendszerint háromrészes: expozíció (fő-, mellék- és zárótéma), kidolgozás, visszatérés (az expozíció megismétlése), esetleg coda (zárórész)
- szonatina – kis szonáta
- szoprán – magas fekvésű, világos színezetű női vagy gyermekhang
- szubdomináns – valamely hangsor IV. fokára épülő hármashangzat
- szünet – egyes szólamok időleges szünetelésére szolgáló jelzések
- szvit – a 17. században kialakult több tételes hangszeres forma; stilizált táncok sorozata
T
- tacet – hallgat; az illető szólam a tételben nem szerepel
- taktus – ütem
- taktusvonal – ütemvonal; az egyes ütemeket egymástól elválasztó függőleges vonal a kottában
- tangó – argentin eredetű népies tánc, az 1920-as évek közkedvelt társasági tánca
- tanto – nagyon
- téma – zenei gondolat
- temperálás – mérséklés; a régi hangrendszerekben más hangmagassága volt a fisz és gesz stb. hangoknak. Az oktávot Werckmeister osztotta 12 egyenlő félhangra, így a fenti hangok egymással azonosak lettek
- tempo – a zenemű időmértékének, sebességének meghatározása
- teneramente – gyengéden
- tenor – világos színezetű, magas férfihang
- tenuto – tartva
- tétel – olyan, önmagában zárt zenedarab, amely valamilyen ciklikus formának (szonáta, szimfónia, szvit) egy része
- thesis – súlyos ütemrész. Ellentéte az arsis = súlytalan ütemrész
- tokkáta – billentyűs hangszerre írt virtuóz, szabad formájú zenedarab
- tonika – alaphangnem; valamely hangsor I. fokára épülő akkord
- tornando – visszatérve
- törzshangok – előjegyzés nélküli hangsor (C-dúr) módosítatlan hangjai
- törzshangsor – előjegyzés nélküli hangsor (C-dúr)
- tosto – sebesen
- tranquillo – nyugodtan
- transzponálás valamely zenemű áthelyezése más hangnembe
- tremoló a vonó szapora fel-le mozgatásával előidézett hanghatás
- tricinium három énekhangra írt zenemű
- trilla két szomszédos hang lehető leggyorsabb váltakozó megszólaltatása
- trió – három hangszerre írt zenemű vagy már értelemben egyes részes formák (tartós forma: menüett, scherzo) középső része
- triola – három, egyenlő értékű hangból álló egység, amely egy mérőütés időtartama alatt szólal meg
- triste – szomorúan
- troppo – túlságosan
- tutta (la) forza – teljes erővel
- tutti – a teljes zenekar vagy énekkar belépését jelzi szólórészek után
U, Ü
- unisono – egyszólamúan
- uniti – együtt
- ütem – metrikus egység, amely mindig két főhangsúly közé esik
- ütemmutató – törtszám, amely a zenemű vagy egy zenei részlet metrikus alapbeosztását mutatja (pl. 4/4)
- ut sopra – mint előbb
- üveghang – a vonós hangszereken a húr bizonyos csomópontjának gyenge érintésével képezhető harmonikus felhangok
V
- valcer – keringő; a 19. század divatos, hármas ütemű, lendületes társastánca
- variáció – valamely zenei téma átalakulása olyképpen, hogy e megváltoztatott formában is felismerhető legyen az eredeti gondolat
- veloce – sebesen
- versenymű – (concerto) szólóhangszerre írt zenekarkíséretes, több tételes zenemű
- vibrato – rezgetett (hang)
- vide – lásd
- vigoroso – erélyesen
- villanella – népies dallamokon alapuló olasz táncdal, utcai dal
- villotta – a villanella elődje
- viola – brácsa, mélyhegedű
- violento – hevesen
- vivace – élénken, gyorsan
- vivacissimo – nagyon élénken, nagyon gyorsan
- vivo – élénken
- voce – hang
- vokális zene – énekhangra írt és előadott zene. Ellentéte az instrumentális (hangszeres) zene
- volti subito – gyorsan lapozz, fordíts
- vonósnégyes – két hegedűre, brácsára és gordonkára írt zenemű, egyben maga az együttes neve
Z
- zenekar – hangszerjátékosok együttese. Van vonós-, fúvószenekar, valamint vonós, fúvós és ütőhangszerekből álló szimfonikus zenekar
- zongorakivonat – zenekari mű zongoraátirata